| MIKOR NE HÁZASODJUNK? |
A házasságkötés tíz leggyakoribb buktatója.
"Honnan tudhatom, hogy biztosan ez a legjobb lépés?"
"Miként lehetnék biztos abban, hogy ő az igazi, és most van a legjobb időpont?"
"Mi a garanciám arra, hogy a mi házasságunk tényleg sikerül és boldogan élünk,
íg meg nem halunk?"
Ilyen és hasonló kérdéseket tesznek fel fiatal és kevésbé fiatal párok, akik házassági felkészítésre jelentkeznek. A válasz egyáltalán nem egyszerű. Minden pár más, mindenki teljesen eltérő "batyuval" érkezik a kapcsolatba, más tapasztalatokat szerzett az életben, ezért az ilyen mélyreható kérdéseket nem lehet elintézni olcsó konzervválaszokkal. Ehelyett inkább nézzük sorra azokat a kockázati tényezőket, amelyek a házassági és párterápiai kutatások szerint veszélyeztethetik egy pár hosszú távú boldogságát. David H. Olson (a PREPARE/ENRICH tanácsadó módszer kidolgozója) több százezer pár adatainak rögzítése és kiértékelése után a következő kockázati tényezőket sorolja fel:
1. A pár közvetlenül egy súlyos veszteség után találkozik, vagy köt házasságot
Vannak helyzetek, amikor egy férfi és egy nő nem a kölcsönös érzelmi vonzódás miatt kerül közel egymáshoz, hanem azért mert az egyik segíteni akar a másiknak egy nehéz időszakban (például barátokként vigasztalják egymást egy másik partnerrel való szakítás után). A válság miatti instabilitás ilyenkor furcsa érzelmi szálakat mozgathat meg, és a vigasztaló barátból könnyen lehet szerelmi partner. Gyakran azonban a krízis feldolgozásával a kapcsolat is megváltozik: miután a szenvedő fél ismét meg tud állni a saját lábán, újra "csak" barátként kezd nézni a másikra, aki viszont ekkorra már lehet, hogy a házastársa.
2. A házassági szándékban közrejátszik az egyik fél vágya,
hogy elhatárolódjon származási családjától
A családtól való elhatárolódás olykor nagyon valós és elfogadható okokon alapul (alkohol, bántalmazás, stb.). Ez azonban nem indokolja, hogy a szülőktől való függetlenedés csak a házasodás útján valósuljon meg. A legtöbb esetben előnyösebb, ha a fiatal felnőtt elköltözik otthonról, kialakítja a saját életterét, és lehetőség szerint rendezi a kapcsolatát a szüleivel. Ellenkező esetben könnyen megtörténik, hogy egyik katasztrófából belemenekül a másikba.
3. A felek családi háttere erősen különbözik
(vallás, neveltetés, társadalmi osztály, etnikai hovatartozás, életkor).
Azt mondják, az ellentétek vonzzák egymást, ám a házasságban ez csak korlátozottan igaz. Igaz abban a tekintetben, hogy senki sem tökéletes minden területen, ezért nagyszerűen gazdagítja a házasságot, ha ez egyik ebben ügyesebb, a másik pedig abban. Ugyanakkor vannak dolgok, amelyekben a hasonlóság előnyt jelent. Ilyenek az alapvető erkölcsi értékek, vallásos meggyőződések, és más tényezők, amelyek az identitásunk fontos részét képezik. Ha ezekben különbözik a két fél, az legkésőbb a gyermeknevelésnél fog komoly konfliktusok kiváltójává válni.
4. Egyik, vagy mindkét fél túl szorosan, vagy túl lazán kötődik a származási családjához
A házasság két önálló, saját identitással rendelkező ember közössége. Ha a felek túl közel állnak a szüleikhez, akkor azok mindig feljogosítva fogják érezni magukat arra, hogy beleszóljanak a pár életébe. Ha viszont a származási család tagjai túl távol állnak egymástól, akkor az ott felnőtt házasulandók nem tanulták meg az érzelmi biztonság, a gyengédség és intimitás kialakításának módjait. Ahogy az élet más területein, úgy jó ha itt is kerüljük a szélsőségeket. Érezzük hiányát a másiknak, ha nincs mellettünk, de legyünk képesek egy estét nélküle is eltölteni!
5. A pár anyagilag, fizikailag, vagy lelkileg függ az egyik fél származási családjától
Ez a pont szorosan kapcsolódik az előzőhöz. Jó dolog, ha a szülők támogatják a fiatalokat a házasságuk elején. Ezzel a támogatással azonban könnyen vissza is lehet élni. Sok szülő úgy érzi, ha ad valamit, akkor azzal megvásárolja a jogot, hogy részt vegyen a döntésekben és az új élet kialakításában. Ökölszabályként ezért minden házasulandó párnak azt tanácsolom, hogy a szülőktől legalább olyan távol alakítsa ki a saját életterét (úgy testi, mint lelki értelemben), hogy papucsban ne lehessen átcsoszogni.
6. A pár tagjai a házasságkötéskor 20 évnél fiatalabbak
A kutatások azt mutatják, hogy minél később köt valaki házasságot, annál nagyobb esélye van arra, hogy a házasság valóban tartós és boldog lesz. Persze nem kell megvárni a nyugdíjas kort, egyszerűen arról van itt szó, hogy a kamaszkor, amelynek fő lélektani célja az önálló identitás kialakítása, sokaknál kitolódik a húszas évek elejére is, ezért úgy vágnak bele tartós párkapcsolatba, hogy még a saját személyiségüket sem találták meg, ez pedig sok bonyodalom forrásává válik.
7. A pár a házasságkötés előtt 6 hónapnál rövidebb, vagy 3 évnél hosszabb ideig járt együtt
Ahhoz, hogy meghozzuk a házasságkötés egész életünket meghatározó döntését, időre van szükségünk, hogy jól megismerjük a másikat. Ha ez az idő kevesebb mint fél év, akkor nagy az esélye annak, hogy a megismerés felületes és várnak ránk kellemetlen meglepetések. Ha viszont az "udvarlás" három évnél hosszabbra nyúlik, akkor az jelezheti, hogy valami miatt a felek bizonytalanok egymásban. Persze vannak indokolt halogatások is (például egyetem, külföldi munkavállalás, stb.).
8. Az esküvő a család és a barátok nélkül történik
A szerelem néha azt eredményezi, hogy az ember fejjel rohan a falnak. Ha az esküvőn még a szűk család tagjai sem vesznek részt, az több dolgot is jelezhet: A házasulandók nem tudják felvállalni egymást a családjuk előtt, vagy a család nem ért egyet a házassággal és így tiltakozik ellene. Mindkét esetről érdemes elgondolkodni és beszélgetni.
9. A feleség a házasságkötés előtt, vagy a házasság első évében várandós lesz
A kényszer miatti házasság nem a legjobb lépés. Az a tény, hogy a felek az ágyat megosztották egymással, nem feltétlenül jelenti azt, hogy barátai is egymásnak, akik képesen lesznek egy életen át kitartani egymás mellett, valamint osztoznak az értékrendjükben. Mindennek kialakulásához idő kell, ezért a szakemberek a "nászéjszakás" terhességet is fenntartással kezelik, hiszen a párnak ki kell alakítania a közös élet játékszabályait és kereteit, ezt pedig könnyebb, ha mindenkinek csak egy személyhez kell alkalmazkodnia és nincs ott egy baba is harmadiknak.
10. Egyik vagy mindkét fél azt vallja magáról, hogy boldogtalan gyerek-, vagy fiatalkora volt
Egy kapcsolat bizonyos ideig el tudja viselni, ha az egyik félnek feldolgozandó sérülései vannak. Ha viszont mindketten sérültek, az szétfeszítheti a kapcsolat kereteit.
Mindezek természetesen csak jelzések, amelyeknek nem kell feltétlenül meghatározniuk az életünket, de ha valamelyikük fennáll a kapcsolatunkban, akkor nem árt, ha komolyan vesszük és foglalkozunk vele. Sokszor elég, ha a párunkkal átbeszéljük, esetenként azonban tanácsadó bevonása is indokolt lehet. A házasság életünk egyik legfontosabb döntése, ezért minden eszközt ragadjunk meg ahhoz, hogy a lehető legjobb döntést hozzuk meg!
Ezeket is ajánljuk
