ÖNZŐ IMÁK
"Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek:
csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni"
(Jakab 4:3)

Honnan tudjuk, hogy mikor önzőek imáink?

Büszke, önző szívből fakadó imák: "Büszkeséged romlással fenyeget. Imáid büszke, önző szívből fakadnak ... Isten elítéli az önzésnek és fösvénységnek a legcsekélyebb fokát is, és utálja még az imáját és tanítását is azoknak, akik ápolják magukban gonosz jellemtulajdonságaikat. Sátán látja, hogy csak nagyon kevés ideje van, s ezért minden igyekezetével azon van, hogy az embereket önzőbbé és kapzsibbá tegye, s azután ujjong, ha látja, hogy sikerült tervét keresztülvinni."

Öntelt ima: "A farizeus és a vámszedő példázatában az öntelt ima: 'Isten! Hálákat adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek', éles ellentétben áll a bűnbánó könyörgéssel: 'Légy irgalmas nekem, bűnösnek!' ... Büszkék, önigazultan beszélnek és imádkoznak, felmagasztalják magukat, felsorolják jó cselekedeteiket és mint a farizeus, szinte megköszönik Istennek, hogy nem olyanok, mint más emberek ... A büszke és önigazult farizeus imája azt mutatta, hogy szíve zárva volt a Szentlélek befolyása előtt. Mivel semmi szükséget nem érzett, nem is nyert semmit."

Elismerésre várva: "A farizeus nem azért rnegy a templomba imádkozni, mert érzi, hogy bűnös, és bocsánatra van szüksége, hanem mert igaznak véli magát, és dicséretre számít. Istentiszteletét érdemnek tartja, amely ajánlólevél Istenhez. A farizeus az öndicsőítés megtestesítője. Ezt mutatja a nézése, a járása, az imája ... Ismerjük meg önmagunkat, hogy önismeretünk bűnbánatra késztessen. Csak ezután lelhetünk bocsánatra és békére. A farizeus nem érezte magát bűnösnek, ezért a Szentlélek nem munkálkodhatott benne. Lelkét önigazultságának páncélja vette körül, amelyen Isten nyilai - az angyalkéz hegyezte és irányította nyilak - nem tudtak áthatolni."

Krisztusra nézni: "A szánkkal talán elismerjük lelki szegénységünket, de szívünk tiltakozik. Míg Istennek lelki szegénységünkről beszélünk, lehet, hogy szívünket majd szétveti a gőg felsőbbrendű alázatosságunk és igaz voltunk érzetében. Igazi önismeretre csak egy úton juthatunk: Krisztust kell szemlélnünk. Ha Jézus tiszta és tökéletes lényét figyeljük, igazi megvilágításban látjuk meg saját gyengeségünket, szegénységünket és hibáinkat ... A vámszedő imáját Isten meghallgatta, mert arról tett tanúbizonyságot, hogy nem önmagában, hanem egyedül a Mindenhatóban bízik. Amit önmagában látott, azért csak szégyenkezett. Akik Istent keresik, azoknak így kell önmagukat látniuk. Nyomorúságukban hittel - minden magabízást megtagadó hittel - kell megragadniuk a végtelen Isten hatalmát."

Az önelégültség csapdája: "Az a bűn, amely Péter bukását okozta és a farizeust kizárta az Istennel való közösségből, ma is emberek ezreit rontja meg. Semmi sem sérti úgy Istent, és semmi sem veszélyezteti annyira az ember lelki életét, mint a gőg és az önelégültség. A bűnök között ez a legreménytelenebb, a leggyógyíthatatlanabb."

ÖSSZEFOGLALÁS ÉS IMAGONDOLATOK
Ha magunk körül forgunk és az önigazultság és önszeretet lelkülete tölt be bennünket, akkor mi is úgy imádkozunk, úgy nézünk és úgy járunk, mint a farizeus. Ha fösvények, büszkék, önteltek vagyunk, akkor a pokol kapui tárva vannak előttünk, hogy belépjünk rajtuk, és büszkeségünk megakadályoz bennünket abban, hogy észrevegyük, merre haladunk. Krisztus ismeretének hiánya vezet önelégültségre és önhittségre. Az a tragédia, ha ebbe a lelki állapotba jutottunk, nem is vesszük észre, milyen rettenetes helyzetben vagyunk. Csak akkor gyógyulhatunk meg e lelki problémákból, ha szívünket kitárjuk Isten előtt és imában elismerjük elesettségünket és romlott állapotunkat. Legyünk őszinték: mindnyájan szenvedünk a büszkeség betegségétől.

"Uram! Légy irgalmas hozzám, hogy megláthassam valódi állapotomat, és a Szentlélek által megtérve, alázatos, krisztusi lelkületet nyerjek."