| A LÉLEK MUNKÁLKODÁSÁNAK MEGÁLLÍTÁSA |
"Avagy érettem buzgólkodsz-é? Vajha az Úrnak minden népe próféta volna,
hogy adná az Úr az ő Lelkét őbeléjük." (Mózes negyedik könyve 11:29)
Talán sokkol ez a kijelentés, de megtörténhet, hogy Isten népének legőszintébb és legodaszántabb életű vezetői is megkísérlik leállítani a Szentlélek munkáját. Én is meglepődtem, amikor arról olvastam, hogy a Lélekkel telt vének prófétai szolgálatát nem kisebb személy, mint a nagy Józsué próbálta megállítani. Józsué féltékeny volt Mózes vezetői szerepére. Indítékai jók voltak, látása azonban korlátozott, és fékezte volna a menny munkáját. Mózest egyáltalán nem ijesztette meg, hogy hirtelen Szentlélekkel betöltekezett személyek vették körül. Sőt, kifejezte szívbéli vágyát, hogy bár mindnyájan megkapnák a prófétálás lelki ajándékát. A legtöbb egyházi vezető, akit ismerek, nagyon lelkesedne, ha azt tapasztalná, hogy felekezetének vagy gyülekezetének minden tagját betölti Isten Lelke. Ám amikor a Szentlélek hatalommal kezd működni a teljesen odaszentelt életű hívők életében, annak bizony meglepő és váratlan következményei lehetnek. A XVIII. századi Angliában a legtöbb egyházi vezető úgy hitte, hogy az evangélium csak akkor éri el hatását, ha azt templomban hirdetik. Azt követően, hogy 1739. január 1-jén Londonban a Szentlélek kitöltetett hetven személyre, akik között egyaránt voltak morva testvérek és anglikánok, George Whitefield, ezreknek kezdett prédikálni Anglia mezőin. Figyeljük meg, micsoda meglepetés érte John Wesleyt a Szentlélek eme váratlan megnyilvánulása láttán! "Este érkeztem meg Bristolba, és ott találkoztam Whitefield úrral. Eleinte nem igazán tudtam megbékélni a különös helyzettel, hogy a mezőn prédikál, aminek ékes példáját láttam vasárnap. Hiszen egész életemben olyan szigorúan ragaszkodtam ahhoz, hogy minden illendőképpen és rendben történjék, hogy szinte bűnnek tűnt fel előttem még a lelkek megmentése is, ha az nem a templomban történik." Imádság a mai napra
|
