| ÍME, A TŰZ! |
"Akkor alászállt az Úr tüze, és megemésztette az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, amely az árokban volt." (1Királyok könyve 18:38-39)
Az északi féltekén januárban szeretnek a tűz mellé húzódni az emberek. A tűz vidámságot és ragyogást áraszt; melegít és megnyugtat; lángjánál felmelegszik az étel, és megóv a kihűléstől. A tűznek fertőtlenítő és pusztító hatása is van. Illés - a Szentlélekkel telve - tüzet hozott alá az égből a Kármel hegyén felállított oltárra. A tűz a Lélek egyik fontos szimbóluma. A pünkösdre előre tekintvén így szólt Jézus: "Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! (Lukács evangéliuma 12:49; új protestáns fordítás) Amikor végül eljött pünkösd, tüzes nyelvek lobogtak, és olyan forrón melegítettek, hogy ezrek estek a kereszt lábához, és kiáltottak fel: "Az Úr az Isten!" Az emberek sokszor megkérdezték Billy Bray-t, miért ugrált, táncolt vagy kiáltozott, nem lehetett volna csendesebben örülni az Úrban? Ilyen válaszokat adott: "Tűzben születtem, nem élhetek füstben! A gonosz azt szereti, ha kételkedni lát, nem pedig énekelni." A Lélek tüze olyan hevesen lángolt Billyben, hogy égő gyertyához hasonlították őt. Nem akart bányászlámpaként pislákolni, amit csak munkaidőben használnak, és templomi világításként sem, amit csupán egyszer-kétszer kapcsolnak fel hetente. Ő éjjel-nappal túláradó örömmel hirdette: "Az Úr az Isten!" A tűz vonzza a tekintetet. Amikor felfigyelsz, hogy valami fényesen lángol, rá akarsz jönni, mi is történik ott. "Mi a tűz?" - kérdeztem évekkel ezelőtt a kémia tanáromat. "Állapotváltozás! - válaszolta. Tehát amikor a keresztény olyan tűzzel ég, ami őt magát is megváltoztatja, mások felfigyelnek rá, és megismerik Isten szeretetét! Imádság a mai napra
|
