| KINEK A KÉPMÁSÁRA? |
"Közeledjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitől fogva titkon. Mióta ez történik, ott vagyok! És most az Úr Isten engem küldött és az Ő Lelkét." (Ézsaiás könyve 48:16)
William Nicholson fiatalemberként megmenekült egy hajótörésből, ám akkor még nem az örök életre szabadult meg. 1899. május 22-én újságot olvasott, és dohányzott, miközben várta, hogy istenfélő édesanyja elkészítse a reggelit. Ekkor hirtelen, minden előjel nélkül egy hangot hallott szívében: "Most vagy soha! El kell döntened, hogy elfogadod vagy elutasítod Krisztust." Válaszul felkiáltott: "Uram, megadom magam! Megtérek minden bűnömből, és elfogadlak téged Megváltómnak!" Abban a pillanatban William biztosan tudta, hogy övé az üdvösség. "Többé soha nem volt kérdéses számomra az üdvösség. Jézus vérét nekem tulajdonította az Atya, a Szentlélek pedig válaszolt erre a tényre." Habár a súlyosabb bűnöket elhagyta, Williamet még élete teljes odaszentelését követően is kínozta a tehetetlenség érzete. Amikor tudomást szerzett a gyülekezetről, ahol később megismerte a Lélek munkáját, félelemmel telve próbálta önmagában olyan képmásra formálni Istent, amilyen saját felekezete volt. "Nem akartam olyanná válni, illetve olyasmit tenni, amilyennek egy presbiteriánusnak semmiképp sem szabad lennie, vagy amit nem tehet. Keményen próbáltam rávenni az Urat, hogy lássa és értse meg a félelmeimet és érzéseimet, ám Ő nem rokonszenvezett aggályaimmal. Nem tudtam Istent presbiteriánussá alakítani!" Talán te is próbálod hetednapi adventistává vagy valamilyen más felekezetűvé formálni a menny Urat. De nem kell félned a Szentlélektől! Amint ma betölti az életedet, úgy fog téged is vezetni, mint William Nicholsont, és csodálatos utat mutat, amelyen járnod kell. Gyakran imádkozunk a Szentlélekért, de azt akarjuk, hogy csak olyan módon jöjjön el, amilyen képet felekezetünk alakított ki Istenről. De Ő Isten, és úgy fogja kitölteni Lelkét, ahogyan azt a legjobbnak látja!
Imádság a mai napra
|
