| A VÉGSŐ SORSUNK A MI DÖNTÉSÜNK |
"Mert a test gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség."
(A rómaiakhoz írt levél 8. fejezetének 6. verse)
A test gondolatával, vagyis az énközpontú, bűnös természetünk önző, érzéki vágyával foglalkozni olyan, mintha valamilyen gyúlékony anyagban megmártóznánk, aztán a gyufával játszanánk. Ha ilyen gondolatot dédelgetünk, a halál lehetőségével játszunk, nem mintha Isten önkényesen kárhoztatna a tettünkért, hanem, mert közben elveszítjük a vágyunkat, hogy vele legyünk. Arnold Wallenkampf egy példázattal illusztrálja ezt a gondolatmenetet. "Képzeljük el, hogy a szomszédunk egy kanna benzint öntött a ruhájára. Te látod, hogyan néz ki, és azt tanácsolod neki, menjen, és öltözzön át, amilyen gyorsan csak lehet. A szomszéd figyelmesen meghallgatja a tanácsot, majd csak úgy mellékesen megjegyzi, hogy persze, át fog öltözni, de először el akar égetni valami szemetet a hátsó udvaron. Te még kitartóbban kérleled, hogy azonnal öltözzön át. Nem mehet közel a tűzhöz ilyen benzines ruhában. De hiába a jóindulatú tanácsod. A szomszéd felnyalábol egy kupac falevelet és más szemetet, amit összegereblyézett. De amint odalép a tűzhöz, egy szeszélyes fuvallat feléje lebbenti a lángot. A következő pillanatban a férfi tetőtől talpig lángba borul. Semmi sem mentheti meg őt. Most a benzines pokolban ég." Amíg a gondolatunk a test dolgain jár, addig sosincs nyugtunk, hanem állandóan aggódunk és gyanakszunk; de ha az életünket a Szentlélek ereje tölti be, akkor azt tapasztaljuk, hogy belső békénk és örömünk van a külső körülmény ellenére is. Ezt a békességet és boldogságot az a bizonyosság adja, hogy a Szentlélek örök életet biztosít a számunkra Jézus Krisztusban. A Lélek erejével telt emberek tudják, hogy a Megváltó vére által vannak megváltva, Isten gyermekeivé lettek, és az örök élet, amit az Urukkal tölthetnek, abszolút biztos. Imádság a mai napra
|
