| A LÉLEK ÁLTAL MEGERŐSÍTETT LELKIISMERET |
"Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, a lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szentlélek által." (A rómaiakhoz írt levél 9. fejezetének 1. verse)
Vajon a lelkiismeret valóban Isten hangja? Pált annyira foglalkoztatta a témakör, amit a rómaiakkal akar megbeszélni, hogy a 9. fejezetet egy hármas esküvel kezdi. Ez válaszol néhány - a Szentlélekre és az ember lelkiismeretére vonatkozó - kérdésre. Először ezt írja. "Igazságot szólok Krisztusban." Másodszor egy tagadó eskü következik. "Nem hazudok." Harmadszorra pedig kétszeres eskü. "A lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szentlélek által." A rómaiakhoz írt levél 2. fejezetének 15. versében az apostol leszögezi, hogy a pogányoknak van egy "társtanújuk", aki a törvény és a lelkiismeretük között áll. A 9. fejezet 1. versében Pál azt mondja, hogy benne - mint minden újjászületett, a Lélek erejével telt keresztényben - együtt tanúskodik a Szentlélek és a lelkiismeret; egyetértenek, egyet mondanak. A normális emberek tudják, mit tettek vagy gondoltak, és a lelkiismeretük, amelyet a kulturális környezet, a családi neveltetés és a vallási elv együtt alakított ki, helyesli vagy helyteleníti a tettüket. A Lélekkel telt hívők számára a végső kérdés tehát így hangzik. "Mit mond a Szentlélek erről vagy arról a tettemről?" Méltó-e ahhoz az alapelvhez, amelyet Isten Igéjében maga a Lélek ihletett? Ezt nevezhetjük "a társtanú törvényének". 1885-ben Russell Lowell ezt írta. "Hiába tartjuk ostobának a régi törvényt, és hajlítjuk a tettünkhöz a lelkiismeretünket, a tízparancsolat továbbra is megáll, és a lopás még ma is lopás." A lelkiismeretünk jó vagy rossz érzésén keresztül tanúskodik a Szentlélek. El lehet hajlítani a lelkiismeretet, és Isten törvényét is meg lehet törni, de a Lélek szava mindig egyenes és igaz marad. Imádság a mai napra
|
