MIÉRT HARCOLNAK A HIVŐK?

"De amint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerintit, úgy van ez most is."
(A galatákhoz írt levél 4. fejezetének 29. verse)



A Great Church Fights [Nagy egyházvita] című könyvében Leslie B. Flynn baptista lelkész egy történetet tesz közzé egy apáról, aki veszekedést hallott az udvarról, kinézett az ablakon, és látta, hogy a lánya és néhány pajtása parázs vitába keveredett. Amikor megdorgálta a kislányát, ő így nyugtatta meg. "Csak gyülekezetesdit játszunk!" Sajnos, a súrlódás gyakran olyan erőteljes a gyülekezetben, hogy sok keresztény könyvet kellett írni a konfliktusmegoldás témakörében. Habár a belső harcnak sokféle oka van, semmi sem vált ki olyan keserű vitát, mint a tantételek vagy az Isten-tisztelet, illetve szolgálat módszere. Az egyet nem értés gyakran átcsap üldözésbe, s végül az emberek elhagyják a gyülekezetet, és sohasem térnek vissza. Ez így történt már az újszövetségi időben is, és most, huszonegy évszázaddal később is folytatódik, a gonosz elemek legnagyobb örömére.

A gyülekezeti konfliktus alapja általában az üdvösség témájának félreértelmezése. A judaizáló keresztények Pál korában azt hitték, hogy a megváltás Jézustól származik, de ehhez hozzá kell adni a törvény cselekedetét. Állandó harcban álltak azokkal, akik abban hittek, hogy az üdvösséget a Krisztus életébe és halálába vetett hit által lehet megkapni. Az egyháztörténelem elmondja, miszerint a törvényhez leginkább ragaszkodó és legkonzervatívabb hozzáállású személyek hajlottak a leginkább arra, hogy üldözzék, sőt, meg is öljék mindazokat, akik nem értettek velük egyet.

A 80-as években egy felekezet azért szakadt ketté, mert összekülönböztek a tagok, hogy az Isten-tiszteleten a hivők felemelhetik-e a kezüket a fejük fölé, vagy csak a testük előtt tarthatják. A probléma nem annyira a kezekkel volt, mint inkább azzal, hogy a helytelen magatartással veszélyeztetik-e az üdvösségüket, vagy sem. Harc robbant ki az imaterem szőnyegének színe miatt. A vélemény makacs hangoztatásán túl ott volt az a félelem is, hogy a "helytelen" szín valamiképpen befolyásolja az Isten-tiszteletet, és veszélyezteti a közösség esélyét az üdvösségre. A Szentlélek Luther munkatársa, Melanchton szavait juttatja az eszünkbe. "A létfontosságú dolgokban egység; a lényegtelen dolgokban szabadság; minden dologban pedig könyörületesség."

Imádság a mai napra
"Uram, adj nekem türelmet, hogy elfogadjam a gondolatot, az embereknek joguk van különbözni tőlem, még az általam legfontosabbnak tartott dolgokban is."


SEGÍTSD KÜLDETÉSÜNKET!


SZÓLJ HOZZÁ!