PÁRATLAN MEGPRÓBÁLTATÁS

''Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.'' (Zsidókhoz írt levél 4:15)



Alámerítkezése után Isten Fia a pusztába ment, hogy ott megkísértse az ördög. Negyven napig nem evett, nem ivott. Önmagán tapasztalta az étvágy hatalmát az ember felett. A bűnös ember érdekében elszenvedte a legsúlyosabb próbát ezen a területen. Olyan győzelmet aratott, amit kevesen értékelnek. E böjt hosszúságából látszik, hogy milyen nagy hatalma van a megromlott étvágynak, és hogy milyen nagy bűn annak kielégítése. A Megváltó azért állta ki ezt a próbát, hogy ezáltal megtörje az étvágynak az emberek felett gyakorolt hatalmát. Azért jött a Földünkre, hogy isteni erejét a mi emberi törekvéseinkkel egyesítve, mi is győzelmet arathassunk az általa nyert erő és erkölcsi hatalom révén. Milyen rendkívüli leereszkedés, hogy a dicsőség királya eljött e Földre, és elszenvedte az éhség kínjait és a ravasz ellenség leghevesebb kísértéseit, hogy ezáltal örök győzelmet vívjon ki az emberiség számára. Páratlan szeretet nyilatkozott meg itt. Nem egyedül az éhség gyötrelmei voltak azok, amelyek az Üdvözítő szenvedéseit oly leírhatatlanul keserűvé tették. A Megváltó átérezte mindazt a bűnt, amely az étvágy kielégítése által keletkezett, és amely oly sok bajt hozott a világra, és ez súlyos teherként nehezedett a lelkére.

A Megváltó, noha emberi természetet öltött magára, és a bűn terhe súlyosan nehezedett rá, mégis ellenállt az emberi lelket leginkább veszélyeztető kísértésnek. Ha az ember győzelmet arat ezen a kísértésen, akkor minden más ponton is győztes lehet. A mértéktelenség képezi az alapját minden olyan erkölcsi romlásnak, amely az embert veszélyezteti. Krisztus éppen ott kezdte el a megváltás munkáját, ahol a romlás elkezdődött. Ősszüleink bukását az étvágyuk kielégítése okozta. Ennek megfelelően a megváltás munkájában Jézus első dolga az étvágy megtagadása volt. Milyen csodálatos szeretetet nyilatkoztatott ki Jézus azáltal, hogy eljött világunkba bűnünk és gyengeségünk elhordozására! A szenvedés ösvényét járva és szeplőtelen élete által megmutatta nekünk, hogy miként járhatunk és győzedelmeskedhetünk úgy, ahogyan Ő járt és győzedelmeskedett.