AZ ÉLET VERSENYPÁLYÁJA

''Azért mi is, akiket a bizonyság ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnösséget, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőteret. Nézzünk a hit elkezdőjére és bevégezőjére, Jézusra...'' (A zsidókhoz írt levél 12. fejezetének 1-2. verse)



Irigység, gyűlölet, gyanúsítás, rágalmazás, kapzsiság, olyan akadály, amit a kereszténynek el kell vetnie, ha győztesen akarja megfutni a pályáját az örök életért. Mindenféle szokást, hajlamot, amely bűnre csábít, vagy szégyent hoz Krisztusra, le kell vetni, kerüljön bármibe. Senkin sem nyugodhat meg Isten áldása, ha megsérti az igazság örök alapelvét. Az egykori versenyek résztvevői, az önmegtagadásuk és önmegtartóztatásuk mellett, még nem is lehettek biztosak a győzelmükben. Bármennyire buzgón és komolyan fáradozott is valamennyi versenyfutó, a díjat mégis csak egy kaphatta meg. Csak egyetlen kéz nyúlhatott a sóvárgott babérkoszorú után. Milyen gyakran megtörténhetett tehát, hogy valakit, aki a legnagyobb erőfeszítés után a kezét már-már a díj felé nyújthatta, az utolsó pillanatban a versenytársa előzte meg, s helyette magához ragadta a vágyva vágyott kincset! A keresztényi élet harcában ez nem fordulhat elő. A verseny végén senkit sem érhet kudarc, aki a követelménynek mindenben megfelel. Mindenki győzelmet arathat, ha komolyan igyekszik, és kitartással harcol. Nemcsak a gyorsé a futás, nemcsak az erős nyerhet csatát. A leggyengébb szent éppúgy elnyerheti az örök élet dicsőséges koronáját, mint a legerősebb. Mindenki győztes lehet, aki Isten kegyelméből alárendeli az életét Krisztus akaratának.

Minden egyes cselekményünk súlyosan esik a latba, győzelemre vagy vereségre. Sőt, a jutalom, amelyet a győztesek elnyernek, arányban fog állni a buzgalmukkal, komolyságukkal, amelyet a küzdelembe vetettek. Pál meg volt győződve arról, hogy a gonosz ellen vívott küzdelme egészen az élete végéig tart. Állandóan szükségét érezte, hogy gondosan ügyeljen magára, nehogy a földi vágy elnyomja a lelki buzgalmát. Teljes erejével folyton küzdött a természetes hajlama ellen. Amellett a tekintetét állandóan a kitűzött célra irányította, amelyet igyekezett el is érni az Isten törvénye iránti alázatos engedelmesség által. A szavait, a szokását, a szenvedélyét, mindent Isten Lelkének uralma alá helyezett.




ATTILA
Ötletgazda