HATALOM A VILÁG FELRÁZÁSÁHOZ

''Igazmondásban, Isten erejében; az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel...''
(A korinthusbeliekhez írt második levél 6. fejezetének 7. verse)



A tanítványok teljesítették Jézus megbízását. Amikor a kereszt e hírnökei szerteszéjjel járva hirdették az evangéliumot, Isten kinyilatkoztatta a dicsőségét, oly mértékben, ahogy halandó emberek még sohasem láthatták. Az apostolok a Szentlélek segítségével olyan munkát végeztek, amely a világot az alapjában rengette meg. Egyetlen nemzedék alatt eljuttatták az evangéliumot minden néphez. A kiválasztott apostolok szolgálata dicső eredményt érlelt. A hivatásuk kezdetén néhányan még tanulatlan emberek voltak. Azonban fenntartás nélkül szentelték az életüket a Mesterüknek; a tanítása által felkészültek a rájuk bízott nagy mű vezetésére. A szívükben az irgalom és igazság uralta az indítékot, ihlette az eszméjüket, irányította a tettüket. Az életük Krisztussal volt elrejtve Istenben. Az énjük beleolvadt, elmerült a végtelenül szerető Isten mélységébe.

Jézus Krisztus, Isten bölcsessége és ereje volt mindenkor a beszédük tartalma. A nevét, az egyetlen nevet az ég alatt, amely az embereket üdvözítheti, felmagasztalták. Miközben hirdették Krisztus, a feltámadott Megváltó tökéletességét, a szavuk szíveket indított meg, férfiakat és nőket nyert meg az evangélium számára. Egész tömeg, amely sokáig gyalázta a Megváltó nevét, megvetette az erejét, a megfeszített Jézus tanítványának vallotta magát. Nem a saját erejükből végezték a munkájukat az apostolok, hanem az élő Isten hatalma támogatta őket. A rájuk háruló felelősség tudata megtisztította őket, és gazdagította a tapasztalatukat. A Menny kegyelme nyilvánult meg a győzelmükben, amelyet Krisztusért arattak. Isten a mindenhatóságával működött általuk, hogy győzelemre vigye az evangéliumot. Miként Krisztus kiküldte a tanítványait, úgy küldi ki ma a gyülekezetének tagjait. Ugyanaz a hatalom, amellyel az apostolok rendelkeztek, számukra is létezik. Ha Isten az ő erősségük, akkor együttműködik velük, és a munkájuk nem lesz hiábavaló. Ismerjék fel, hogy arra a műre, amelyben munkálkodnak, Isten nyomta rá a pecsétjét. Nekünk is parancsolja az Úr, hogy menjünk ki, és az ajkunkon érezve a szent kezének érintését, hirdessük az üzenetét.