| NINCS IDŐ A TÉTLENSÉGRE |
''Aki nincs velem, az ellenem van; és aki nem velem gyűjt, az tékozol.''
(Lukács evangéliuma 11. fejezetének 23. verse)
Hogyan ragyogjon a világosságunk a világra, ha nem a következetes keresztényi élet példája által? Hogyan vehetné észre a világ, hogy Jézushoz tartozunk, ha semmit nem teszünk érte? Nem húzódik semleges platform azok között, akik a legjobb képességük szerint Krisztust szolgálják, és azok között, akik az emberek ellenségének javára dolgoznak. Aki tétlenül ácsorog az Úr szőlőskertjében, az nem csupán maga semmittevő, hanem azokat is hátráltatja, akik dolgozni szeretnének. Az ellenség talál tennivalót mindazok számára, akik nem igyekeznek elszántan a maguk és mások megmentésére. Amikor a keresztény nem elég óvatos, az erős ellenség váratlan és erőszakos támadást indít ellene. Ha a gyülekezet tagjai nem elég éberek és tevékenyek, az ellenség fondorlata legyőzi őket. Sokan, akiknek szilárdan kellene állniuk az igazságban, olyan gyengeségről és határozatlanságról tesznek bizonyságot, amely támadássorozatra bátorítja Sátánt. Akik elmulasztják a kegyelemben való növekedést, és nem törekednek a legmagasabb mennyei vonások elnyerésére, azok vereséget fognak szenvedni. A küzdelemnek és megpróbáltatásnak ebben az időszakában szükségünk van minden olyan támogatásra és biztatásra, amelyet a helyes elvből és a szilárd vallási meggyőződésből, valamint Krisztus szeretetének bizonyosságából és a mennyei dolgok terén szerzett tapasztalatból nyerhetünk el. Csak akkor érhetjük el a Krisztus teljességét elérő nagykorúság fokát, ha szüntelenül növekedünk a kegyelemben. A tett, amelyet véghez viszünk, és amelyet nem viszünk véghez, hatalmasan befolyásolja az életünk és sorsunk alakulását. Isten elvárja tőlünk, hogy minden lehetőséget megragadjunk a hasznos cselekedetre. Ennek elhanyagolása veszedelmes lehet a lelki növekedésünk szempontjából. Komoly munka vár ránk. Ne hagyjuk tétlenül elmúlni az értékes órákat, amelyeket Isten a jellemünk tökéletesítésére adott. Nem lehetünk tétlenek és lusták ebben a munkában, hiszen egyetlen felesleges perc sem áll a rendelkezésünkre, amelyet céltalanul tölthetnénk el. Isten megsegít a hibánk leküzdésében, ha kérjük Őt, és hiszünk az erejében. Mindezekben felettébb diadalmaskodunk az által, aki minket szeret.
|
