| ISTEN DICSŐSÉGE |
''Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett.'' (2Korinthusbeliekhez 4:6)
Isten dicsősége az Ő jelleme. Mialatt Mózes a hegyen volt, buzgó közbenjárásában így imádkozott Istenhez: ''Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet.'' Az Úr így felelt: ''Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orczád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét. És könyörülök, akin könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek.'' Ezután Isten dicsősége így nyilatkozott meg: ''És az Úr elvonula őelőtte, és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. Aki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt; de nem hagyja a bűnöst büntetlenül'' (Mózes második könyve 33:18-19; 34:6-7). Ez a jellem nyilatkozott meg Krisztusban is. Annak érdekében, hogy saját példája által kárhoztassa a bűnt a testben, a bűnös emberi test hasonlatosságában jött a Földre. Szüntelenül Isten jellemét szemlélte, és mutatta be a világ előtt. Krisztus azt kívánja, hogy követői ugyanezt a jellemet mutassák be az életükkel. Tanítványaiért mondott közbenjárói imádságában így szólt: ''És én azt a dicsőséget [jellemet], amelyet nékem adtál, őnékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk; én őbennük, és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél'' (János evangéliuma 17:22, 23). Isten célja továbbra is az, hogy megszentelje, megtisztítsa, és ''önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy, hogy azon ne legyen szeplő vagy sömörgőzés, vagy valami afféle'' (Ef 5:26, 27). Krisztus az általa bemutatott jellemnél nem kérhet nagyobb ajándékot az Atyától hívei számára. Milyen nagyszerű dolog ez! Micsoda kegyelem kiváltságában részesülhet minden egyes követője! Bárcsak jobban értékelnénk azt a megtiszteltetést, amelyben Krisztus részesít minket! Igáját hordozva és tőle tanulva, hasonlóvá válunk hozzá a vágyainkban, szelídségben, alázatban és jellemünk szépségében.
|
