GYÓGYÍTHATÓ A DEPRESSZIÓ?

Az ember egyszersmind szellemi lény is. Nem keresztyén orvosok, pszichiáterek és tanácsadók ma szinte mindig figyelmen kívül hagyják az ember szellemi vonatkozásait. Mivel műveltségünk teljesen elvilágiasodott és az ateista humanista materializmusra épül, az ember rendkívül fontos szellemi természete figyelmen kívül marad. Az emberi problémákat a világ emberről alkotott elképzelése alapján – miszerint az ember főbb összetevői a teste, érzelmei és értelme – nem oldhatjuk meg megnyugtató módon, ha nem ismerjük fel, hogy valamivel nem számoltunk. Az ember nagymértékben szellemi lény is, ez különbözteti meg az állatvilágtól. Ha ezt kihagyjuk a gyógyításból, akkor kevés vagy semmi eredményt nem érünk el.



Minden pszichiátriai módszer megegyezik abban, hogy a depresszív embernek külső segítségre, támaszra van szüksége. Aki tanácsadásában számol az ember szellemi mivoltával is, szintén abból indul ki, hogy külső erőre van szükség a gyógyuláshoz, mégpedig olyanra, ami az egész személyiséget érinti. Tudatában vagyunk lelki, érzelmi és testi lényünknek, de csak kevesen ismerik fel a szellemi dimenzió jelentőségét. Korunknak egyik legtragikusabb vívmánya az ateista humanizmus erős kulturális befolyása.

Annyira elhitették velünk, hogy az ember Isten nélküli, önálló lény, hogy a legtöbb ember lelki, érzelmi vagy testi nyomorúságában alig képes arra, hogy a hitből erőt merítsen. Az Isten számára fenntartott hely üres az életükben. Ez még súlyosabbá teszi a problémájukat és nehezíti a gyógyulásukat. Hogy illusztráljuk, mennyire megváltoztatja a szellemi terápia az ember életét, előbb ismertetnénk az embert természet másik három összetevőjét.

A test
Halálunkig sok pénzt költünk rá, pedig ez a legkevésbé fontos rész, mert csak akkor működik jól, ha a többi egészséges. Később látni fogjuk, hogy testünket a lélek irányítja.

Az érzelmek
Az emberi természetnek 3 alkotórészét ma általában elismerik. A legkevesebb megértés az érzelmeknek jut. Pedig minden ember érzékenyen reagál a szeretetre és gyűlöletre; ismerjük a "szív" fogalmát, az érzelmek központját, aminek persze semmi köze az anatómiai szívhez. A tudósok érzelmi központról beszélnek. Úgy látszik, ez a lelki kapcsolótábla elektronikusan minden szervvel együttműködik.

Mielőtt a test megmozdulna, előbb itt történik valami. Ennek a központnak az állapota tehát az egész testre kihat. Ha valaki érzelmileg kiegyensúlyozott, teste normálisan működik. Ha azonban szíve, azaz érzelmi központja kilendül az egyensúlyból, az testében is jelentkezik.

Mindannyian ismerjük a "pszichoszomatikus betegség" kifejezést. Az orvosok szerint ma a testi megbetegedések 70-85 %-át érzelmi zavar okozza. Belső feszültségek által komoly betegségek keletkeznek, szívbajok, magas vérnyomás, gyomordaganatok, asztma és az izületi gyulladás néhány formája. Dr. S. I. McMillan kiváló könyvében: "Elkerülhető betegségek", számos pszichoszomatikus betegséget ír le. Ezért érezheti magát a depresszív ember testileg is betegnek, ha depressziója sokáig tart.

Az érzések nem maguktól keletkeznek, hanem gondolataink nyomán lépnek fel. Képzeljük el, hogy hirtelen arra kérnek, álljunk oda egy nagy hallgatóság elé és tartsunk beszédet. Ha ez nekünk szokatlan, mérlegelni kezdünk és félelmeink keletkeznek. Ezek az érzések változásokat okoznak testünkben. Izgatottak leszünk, talán térdeink is reszketnek, szájunk pedig kiszárad, mert a nyálmirigyek összehúzódnak. Az is lehet, hogy a hangunk cserbenhagy és csak éles vagy magas hangokat tudunk kiadni. Így a lelki feszültség, láncreakcióként, egész testünket átjárja.

Vagy egy további jól ismert példa: a gondok. Valahányszor gondolataink ki nem fizetett számlák vagy más bizonytalan külső körülmények körül forognak, aggódni kezdünk. Ha ez a belső feszültség tartós, testi zavarokat és betegségeket hozhat létre. Látjuk tehát, hogy az érzések testi reakciókat váltanak ki. De vajon mi irányítja az érzéseket? Forduljunk most az emberi értelem felé.

Az emberi értetem
Az agy rendkívüli mennyiségű információt képes rögzíteni. "A világ legkomplikáltabb komputerének" nevezték el. Elképzelhetetlenül nagy az adattároló képessége. Minden azt bizonyítja, hogy a tudattalan minden gondolatot, képet, cselekedetet megőriz.

Az emberi lélek tudatos és tudattalan részből áll. Bár a tudattalant nem tudjuk kontrollálni – amint később még látni fogjuk –, de látási ingerekre közvetlenül reagál. "Mondd meg, mit gondolsz, és én megmondom, ki vagy." Ez a mondat helytáll, mert gondolatainkból keletkeznek az érzéseink. Amivel gondolatban foglalkozunk, az érzelmileg és testileg is megmutatkozik. A gondolkozás nagymértékben befolyásolja az érzelmeket és a testet. Az öt érzékszerv a lélek kapuja. Bizonyos, hogy amit az ember a szemén és a fülén keresztül befogad, arra az érzelemvilága, és később a teste is reagálni fog.

Példaképpen említhetjük: aki pornográf írásokat olvas, azt érzelmileg felizgatja, sőt cselekvésre indíthatja, ezzel ellentétben a jó irodalom gazdagítja az érzésvilágot és pozitív tettekre indítja a testet. Sok fiatalember beismerte már, hogy filmek illetve pornográf iratok ébresztettek benne szexuális vágyakat, tehát azok nem maguktól keletkeztek, hanem visszavezethetők arra, amit látott vagy olvasott. Az erőszakos tettekre is érvényes ez. Mielőtt így cselekszik valaki, már sokkal korábban hallott brutalitásokról vagy látott erőszakoskodást és foglalkozott vele gondolatban. Felébredt benne a gyűlölet érzése és az sarkallta. Ezért mondja a Biblia: "Aki gyűlöli testvérét, embergyilkos" (1Jn 3,15). Valamennyi gyilkosságot ez az érzés előzi meg, végső oka pedig a gondolatokban keresendő.

Még látjuk majd, hogy a depresszió mint érzés, akadályozza a normális testi működéseket. Érzéseink gondolatokra vezethetők vissza, így a lehangoltság mögött is általában található egy megrögzött gondolatmenet: Ahelyett, hogy a depresszió kimenetelét vagy tüneteit (apátia, alvási zavarok, stb.) kezelnénk; vagy az érzelmek felől közelítve, pótolni igyekeznénk a szeretet tárgyait; szaktanácsot vagy pszichés hatást kiváltó gyógyszereket adnánk; a problémát egyszer s mindenkorra csak akkor oldhatjuk meg, ha változást tudunk elérni a gondolati felépítményben. Az ember gondolkodásával van a baj! De hogyan tudnánk irányítani azt, ami alapvetően irányíthatatlan?

A szellemi terápia
Némely embernek van elég belső ereje, hogy leépítse negatív vagy káros gondolatrendszerét, és így pozitív érzéseket ébresszen magában, amelyek aztán normális testi működést eredményeznek. De nem sok ilyen ember van. Legtöbbjüknek külső segítségre van szüksége. Aki keresztyén szellemi természetét is tagadja, lelki gyengeségének rabszolgájává lesz. Azoknak az embereknek a zöme, akik hozzám fordultak, nagyon csekély eredménnyel vagy eredmény nélkül vettek igénybe gyógyszeres vagy sokk-kezelést, illetve pszichoterápiát. Rajtuk csak a szellemi terápia segít.

Egy hivatásos bokszoló soha nem menne a ringbe bekötött szemmel vagy a hátul összekötött karokkal. Mégis, képletesen szólva, ez a helyzet napjainkban a nem hívő emberek esetében. Mivel szellemi természetének nem tulajdonít jelentőséget, vak arra a nagy erőforrásra nézve, amivel le tudná győzni a lehangoltságot, félelmet, haragot és érzelmi életének egyéb káros hatású zavarait.

Még az is bonyolítja a helyzetet, hogy szellemi életének elhanyagolása miatt nagy úr van benne, amit tulajdonképpen Istennek kellene betöltene. Pascal, a jelentős francia filozófus, ezt mondta: "Az ember szívében az Isten számára rendelt helyet csak maga Isten tudja betölteni." Ennek az űrnek az érzete hajtja az embert szakadatlan tevékenységében, ennél fogva állandóan keresi békességét és önazonosságát. Mert sem az értelem, sem az érzelmek, sem a test vonalán nincs maradandó megelégedés és megnyugvás az ember számára.

Az emberi természet szellemi oldala
Nem nehéz az ember szellemi természetének bizonyítékaira rátalálni. Valamennyi élőlény közül az egyetlen, aki keresi Istent. Csak az emberben található veleszületett vallásos ösztön és lelkiismeret.

Világkörüli utamon tanulmányoztam a régi kultúrák régészeti maradványait. Csakhamar rájöttem, hogy az ember legrégebbi építményei a templomok, Istentiszteletre szolgáló helyek vagy oltárok voltak, bizonyítva az ember egyetemes szellemi éhségét. Mi okozza ezt az éhséget? Az Istentől kapott lelki-szellemi ösztön. Még kommunista vezetők is, akik a vallást "a nép ópiumának" nevezik, kénytelenek elismerni, hogy az ember "reménytelenül vallásos". Mint ahogyan az embernek van testi szükséglete: éhség és szomjúság; érzelmi szükséglete, mint a szeretet; értelmi szükséglete: a tudásszomj; és vannak olyan számottevő szellemi igényei is, amelyek Isten-keresésben mutatkoznak meg.

A legkeményebb ateisták egész sora bizonyította halála óráján, hogy megvan benne ez a szellemi ösztön. Hallottunk emberekről, akik soha nem imádkoztak életükben és semmit nem akartak tudni Istenről, sőt néha kifejezetten ellenségként álltak vele szemben, mégis hozzá kiáltottak, amikor szembe kellett nézniük a halállal. Gyermekkoromban egyszer egy városszerte ismert ateista – miközben építette – beleesett a kéménybe. Sok hiábavaló próbálkozás után végre kőműveseket hoztak, akik a kéményt téglánként lebontották. Másnap reggel újságunkban azt olvastuk, hogy az ember éppen megmeneküléséért imádkozott, amikor odaértek hozzá. Ez nem a gyengeség jeleként értékelendő, hanem az ember természetes szellemi ösztönének a bizonyítéka.

Aki nem tulajdonít jelentőséget szellemi természetének, az önmaga ellen dolgozik. Isten adta ezt az embernek, hogy szívét, értelmét éstestét egyensúlyban tartsa és megerősítse. Aki nem ismeri ezt a hatalmas belső erőforrást, hasonlít egy olyan négyhengeres autóhoz, amely csak három hengerrel üzemel. Nem új és jobb gyertyára van tehát szüksége, hanem a negyedik henger beindítására – vagyis az ember esetében szellemi életének aktivizálására.

Az ember szellemi természetéhez tartozik az akarata, ami egyértelműen megkülönbözteti az állatvilágtól. Isten mindenkinek megadta a lehetőséget, hogy szabadon döntsön. Így van aki akarattal és tudatosan elmegy Isten mellett és elutasítja Őt, ezzel szemben más elismeri létezését és rábízza magát. Ez a döntés teljesen az ember kezében van, és bizonyosak lehetünk abban, hogy eljövendő boldogságunk ettől a döntéstől függ.

A rajzon látható trónszék az ember szabad akaratának a lehetőségét szimbolizálja. A rajta levő "Én" az önző ÉN-t jelképezi (ego), ami az embert magabiztossá és önzővé teszi. Isten mindenkinek megadja a lehetőséget, hogy saját sorsának a kovácsa legyen és lelkének kormányosa. A trónt elfoglaló ÉN azt az embert mutatja, aki Istentől függetlenül hoz döntéseket.

Az ilyen embert egyre nagyobb csalódások érik, és az életet egyszer csak értelmetlennek fogja találni. Életünk folyamán számos döntést kell hoznunk. Mindenkinek meg kell választania lakóhelyét, iskoláját, munkahelyét, hivatását és házastársát. Életünk döntésekből tevődik össze, és boldogságunk végül is attól függ, hogy helyesen hoztuk-e meg ezeket.

Ha az ember Istentől függetlenül él és csak saját énje dönt, sok csalódást, zűrzavart, bűnt és félelmet fog átélni. Több száz embernek mutattam már meg ezt az ábrát, de még egyetlen 40 év feletti személy sem vitatta el az érvényességét. Nemrég Hawaiból visszarepülve egy utazási iroda alkalmazottjával beszéltem erről az ábráról.

Azt mondta, neki 22 évesen mindene megvan, amiért élni érdemes. De amikor megkérdeztem, hogy nem ismeri-e életében a csalódottságot és az értelmetlenség érzését, akkor az arcát a kezébe temette és könnyekben tört ki. Ez a reakció az átlagnál ugyan hevesebb volt, mégsem mondható rendkívülinek.

A legtöbb depressziós ember nem tudja, hogy nyomorúsága arra vezethető vissza, hogy Istennek nincs helye az életében, és ezért ki van szolgáltatva egy sereg értelmi, érzelmi és testi zavarnak, sőt betegségnek is. Úgy tűnik mindegy, hogy Istent tudatosan utasítják-e el, vagy egyszerűen csak semmibe veszik. Noha olthatatlan vágy van bennük, valójában Isten után, nem ismerik az erőforrást, amelynek segítségével megküzdhetnének énközpontú döntéseik következményeiként előálló problémáikkal. Ez az Isten-űr olyan régi, mint az emberiség. A Biblia "halál"-nak nevezi. Ádám és Éva fellázadt Isten ellen. Engedetlenségük következtében kerültek a szellemi halál állapotába. Ezt az állapotot örökíti tovább minden generáció a következőnek, így minden emberben ott van ez az üresség. Korlátózott ideig ugyan lehet boldog az ember, de nem képes az maradni, amíg ezt a szellemi űrt magában hordozza. Nem tapasztal maradandó örömet, és nincs abban a helyzetben, hogy gyengeségeit legyőzze.

A szellemi űr betöltője: Jézus Krisztus
Isten felelete minden ember belső ürességére Jézus Krisztus. Történelmileg bizonyított, hogy közel 2000 évvel ezelőtt Ő itt járt a Földön. Hogy miért jött a világra, sokaknak máig érthetetlen, pedig az életútjáról szóló egyetlen hiteles híradás választ ad erre a kérdésre. Jézus Krisztus maga mondta: "Azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek" (Jn 10,10). Ez a túláradó élet Jézus Krisztusban nemcsak betölti az ember belső ürességét, hanem ahhoz is erőt ad, hogy legyőzze a depressziót és más pszichikai problémákat. Egyik éjszaka egy lelkileg súlyosan megterhelt ember ment el Jézushoz (Jn 3,1-13). Tudni akarta, hogyan juthat személyes kapcsolatba Istennel. Jézus Krisztus ezt mondta: "Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik felülről, nem láthatja meg Isten országát."

Nikodémust nyilván megzavarták az Úr Jézus szavai, mert ezt kérdezte: "Hogyan születhetik egy ember, ha vén? Vajon másodszor bemehet anyjának méhébe és születhetik-e?" Jézus így válaszolt: "Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és szellemtől, nem tud bejutni Isten országába." A szövegösszefüggés világossá teszi, hogy Nikodémusból hiányzott a személyes szellemi tapasztalat. Testi világra születése után szüksége volt szellemi születésre, hogy földi élete értelmet nyerjen, és az eljövendő életre is felkészülhessen. Ez a szellemi születés – amikor valaki Jézus Krisztust urának és megmentőjének befogadja – adja az embernek a szükséges erőt, hogy legyőzze lelki problémáit. Ez különösen érvényes a depresszióra.

A közfelfogással ellentétben Jézus Krisztus nemcsak úgy magától jön be az ember életébe! Ez esetben az újjászületés szükségtelen lenne. Nem! Jézus Krisztus az ember szellemi természetén kívül áll, hiszen az ember Isten nélküli állapotban születik meg. A Szent Szellem munkája és a Biblia tanítása által kopogtat Krisztus az ember szellemi tudatának ajtaján.

Jézus Krisztus ezt mondja: "Lásd, az ajtó előtt állok és zörgetek. Ha valaki hallja hangomat és megnyitja az ajtót, be fogok menni hozzá és vele vacsorálok és ő énvelem" (Jel 3,20). Az Úr Jézusnak ez a biztatása mutatja, hogy bárki, aki tudatára ébred belső ürességének és Isten akarata elleni lázadásának, behívhatja őt az életébe. Krisztus nem erőszakkal lép be, csak akkor jön, ha hívják. De akkor az ember szellemileg megelevenedik. Fogékony lesz Isten iránt és megerősödik az a képessége, hogy megküzdjön élete minden problémájával, így a depresszióval is.

Jézus Krisztus keresztjének jelentősége
A Hegyi Beszédben Jézus Krisztus két utat mutat az örökkévalóság felé – a széles utat, amely a veszedelembe visz, és a keskeny utat, amely az életre visz (Mt 7,13-14).

Napjainkban a boldogtalan emberek növekvő száma láttán nyilvánvaló, hogy a nagy többség a széles, veszedelembe vivő úton van, amelynek következménye nemcsak az örök halál, hanem szellemi és testi önpusztítás, mégpedig két szempontból is: Isten nélkül éli az életét, és kénytelen az ÉN-je által hozott döntések következményeit learatni.

Amikor az ember abba a korba jut, hogy már felelős önmagáért és meg tudja különböztetni a jót a gonosztól, akkor ezen a széles, veszedelembe vivő úton jár. De ha szellemi, lelki és testi nyomorúságai közben tudatára ébred belső lelki ürességének, segítséget kereshet Istennél. Életének ezen a pontján befogadhatja Krisztust személyes Urának és Megváltójának, mert Jézus Krisztus éppen azért jött a világra, hogy az ő bűneiért is meghaljon a kereszten.

Jézus Krisztus keresztje a lehető legnagyobb szeretetnek a jele, amely a világon valaha is létezett. Isten Fia itt halt meg az egész világ bűneiért. Isten és ember volt egy személyben, aki 33 éven át bűn nélkül élt.

Magára vállalta az egész világ bűnét, és mint áldozat halt meg, hogy az emberek általa megmeneküljenek. Így elmondhatta: "Én vagyok az út, az igazság (a valóság) és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak általam" (Jn 14,6). Így Krisztus keresztje híd, amelyen át emberek a pusztulásba vezető széles útról az élet útjára juthatnak.

Négy dolog amit fel kell ismernünk
Ha azt akarjuk, hogy belső üresség helyett beteljesedett életünk legyen, hogy szellemileg újjászülessünk, akkor négy dologra kell ügyelnünk:

1. Isten elleni lázadásunk elválasztott Istentől, belső ürességet hagyott bennünk. Bűneink számát csak Isten és mi ismerjük nem az a döntő, hogy sok vagy kevés bűnünk van, hanem hogy nem lehet tartós örömünk és békességünk, amíg azok nincsenek megbocsátva.

2. A múltban elkövetett bűneink bocsánatáért Jézus Krisztus meghalt a kereszten. Isten előtt a bűn zsoldja halál (Róm 6,23). Mégsem kell bűnünkért meghalnunk, mivel Krisztus ezt már megtette!

3. Jézus Krisztus feltámadt a halálból, hogy a megtért bűnös örök életet nyerjen:
"Isten ajándéka örök élet, Jézus Krisztus, a mi Urunk által."

Az Úr Jézus mondta: "Én élek, ti is élni fogtok" (Jn 14,19). Jézus Krisztus a keresztrefeszítése utáni harmadik napon feltámadt. Ez a keresztyén tanítás alapja. Feltámadása által nemcsak a mennyben vár ránk az örök élet, hanem már itt és most kiteljesedett életet élhetünk. Ez tesz képessé gyengeségeink legyőzésére.

4. Be kell hívnod Krisztust az életedbe, és személyesen elfogadnod Őt Uradnak és Megmentődnek. Saját akaratod elválasztott Istentől, belső ürességed egyre nőtt. Ezért mindenképpen át kell engedned Jézus Krisztusnak a döntés jogát életed fölött. Ez szerepcserét jelent: ha Krisztust teszed úrrá életed fölött, akkor ÉN-ed az Ő szolgájává lesz. Továbbra is döntened kell majd, de már nem az Úr Jézus nélkül. A gyakorlatban ez ilyen kérdéseket jelent: "Mit kell tennem?" "Uram, mit vársz tőlem?" Aki ezt az utat követi, nem lesz boldogtalan, aki viszont más úton jár, soha nem ismeri meg a tartós boldogságot.

A legfontosabb kérdés
Befogadtad-e már Jézus Krisztust személyesen az életedbe? Erre a kérdésre legjobban a két ábra segítségével tudsz felelni. Melyik mutatja mostani életedet? Tudnod kell, volt-e olyan időpont az életedben, amikor Jézus Krisztus az ajtó előtt állt és te behívtad Őt? Ha nem tudsz ilyet megnevezni vagy nem vagy biztos benne, felbátorítalak arra, hogy fogadd be most! Ha komolyan kéred, Isten megígéri, hogy az Úr Jézus bejön az életedbe.

Ha nem tudod, hogyan imádkozz, akkor azt ajánlom, mondd el ezt: "Mennyei Atyám, tudom, hogy bűnös vagyok, és szükségem van Jézus Krisztusra, mint Megmentőmre és uramra. Ma átadom neked a rendelkezési jogot életem felett. Ámen." Ha imádságod őszinte, rád is vonatkozik Isten ígérete: "Aki segítségül hívja az Úr nevét, megmentetik." (Csel 2,21). Legyél biztos ebben az ígéretben. Ma újjászülettél, és bejutottál Isten családjába. Örök életed van (Jn 1,12).

 

Mit jelent, ha Jézus Krisztus irányítja az életünket?
Ha Krisztusnak szava van az életünkben, olyan pozitív erőt kapunk, melynek munkálkodása csodálattal fog eltölteni. Az előző ábra az Istennel kapcsolatban álló embert mutatja. Figyelj meg minden fogalmat, amely körülírja, mit kapsz örökségül, ha Krisztus befogad. A Bibliában azt olvassuk, hogy az Úr Jézus sok mindent megnyert nekünk. Vegyük sorra a legfontosabbakat:

Bocsánat
Isten Jézus Krisztusért minden bűnödet megbocsátotta:
"Ha megvalljuk bűneinket, Ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól" (1Jn 1,9).

Békesség
Mivel bűneid megbocsáttattak, Isten előtt tiszta a lelkiismereted és békességed van:

"Mivel megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által"
(Róm 5,1).

Erő
Új erő hatja át életedet, ha Krisztus Szelleme rendelkezik veled:
"Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme újjá lett minden" (2Kor 5,17).

Öröm
A szerencse mulandó, függ a külső körülményektől, de Istennel kapcsolatban maradva állandósul az öröm. Minél inkább Krisztus határozza meg életedet, annál hosszabb ideig tartanak azok az időszakok, amelyekben, kellemetlen külső körülmények között is örömöt élsz át
(Ef 5,19).

Életcél
Abban a pillanatban, amikor Jézus Krisztust befogadtad, életed új értelmet nyer. Azelőtt csak magadnak éltél, mostantól az az életcélod, hogy az Úr Jézusnak szolgálj.

Pál apostol ezt kérdezi az Apostolok Cselekedetei 9,6-ban: "Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?" Ez a magatartás volt boldog életének az alapja. Krisztus így mondta: "Keressétek először Isten országát és az Ő igazságát, és minden egyéb megadatik nektek." (Mt 6,33). Ha így teszel, azt fogod tapasztalni, hogy mindig megkapod a szükséges erőt.

Bizalom
Akiben az új élet fejlődhet, mert Isten Igéjének rendszeres olvasása és hallgatása által folyamatosan erőt nyer, az belsőleg megbizonyosodik arról, hogy Isten gyermeke, mert soha nem ismert bizalom ébred benne, ami egyre növekszik.

Ha a fent leírt imádságot őszintén mondtad el, akkor most Isten gyermekévé lettél és örömmel teli életet élhetsz. Persze ez nem szükségképpen van így, de te bármikor meríthetsz az Úr Jézusból, mint erőforrásból. Ez a könyv mindenekelőtt azt akarja megmutatni, hogyan lehet ezt az Istentől kapott erőt a lehangoltság elleni harcban bevetni. Bár már egész fejezetet szenteltünk a depresszió okainak, a leglényegesebb kiváltó okokkal ezután foglalkozunk. Ezt nem nehéz megérteni. Ha ugyanis az ember nem fér hozzá az ebben a fejezetben említett szellemi erőforráshoz, akkor nem képes ezekkel az elsődleges okokkal megbirkózni. Most pontosabban vizsgáljuk meg ezeket és azt a terápiát, amit Isten ajánl.

Forrás: Tim LaHaye - Kivezető út a depresszióból című könyve alapján
A depresszió okai Harag és depresszió


EZEKET OLVASTAD MÁR?

Depresszió és okkultizmus

Boldogtalan többség

Az énről alkotott kép II.


SZÓLJ HOZZÁ!