| ÉSZAK-KOREA LÁTHATATLAN KERESZTÉNYEI |
Ha úgy gondoljuk, hogy Észak-Korea diktátorai a világ számára rosszak, képzeljük csak el,
milyen lehet ott kereszténynek lenni.
Bárki, aki csak egy kicsit is odafigyel a világban zajló missziókra, hallhatott már a dél-koreai keresztényekről. A Világ működéséről című könyv szerint az első dél-koreai, 1884-ben megalapított protestáns gyülekezet létrejötte óta közel 50.000 gyülekezet létezik és 15 millió hitben járó keresztény. Közülük jelenleg több mint 21.000 misszionárius hirdeti Isten igéjét több mint 175 országban. Elképesztő!
De mi van az észak-koreai keresztényekkel? Szinte láthatatlanok, de nem az Úr Jézus szemében! Habár senki sem ismeri tényleges létszámukat, akár 350.000 rejtőzködő keresztény is élhet a 24 millió rabszolga országában. Még belegondolni is szörnyű, hogy a kormány több mint 70 éve kegyetlenül próbálja eltörölni a kereszténységet Észak-Koreában, viszont dicsőséges, hogy
ennek ellenére az emberek hite egyre erősödik és nő.
Tragikus, hogy közel 100 ezer Krisztushívő van elzárva durva börtönökben vagy száműzve munkatáborokba. Honnan indult a kereszténység Észak-Koreában és hogy maradt fenn az elmúlt években? Nos, az első kérdésre adandó válasz egy lenyűgöző történet. A XIX. századtól egészen 1942-ig Phenjan, az észak-koreai Orwell-féle főváros, "A Kelet Jeruzsálemje" néven volt ismert.
Horace Allen, orvos és presbiter a koreai király orvosa lett. Miután Allen megmentette egy puccs kísérlet során súlyosan megsebesített királyi családtag életét, a király engedélyt adott a keresztény tanítások hirdetésére, Az Egyesült Államok presbiteriánus és metodista misszionáriusai egymást követve jöttek, és más katolikus és protestáns misszionáriusok is buzdították a koreaiakat, hogy fogadják be az Urat szívükbe és életükbe. Egy negyed évszázaddal később, 1910-ben, a koreai keresztények létszáma meghaladta a 200.000 főt, kétharmadukat presbiteriánusként és metodistaként számlálták, az ország akkori, körülbelül 13 millió főből álló lakosságából."
Ha Szöul városára azt mondjuk, hogy nyitott volt az evangéliumra, akkor Phenjanra még inkább mondhatjuk azt. "A Kelet Jeruzsálemje" és annak környéke 1910-re a legtöbb keresztényt számláló régió volt Korea szerte.
Ami ezután következett, az szinte mindenki számára ismert. A II. Világháború után Kim Il-sung kommunista rezsimje megpróbálta száműzni az összes vallást, különösen a kereszténységet, melyet a "nyugati imperializmus" eszközének nyilvánított. A misszionáriusokat elűzték, a templomokat bezárták, és sok keresztényt kivégeztek a hitük miatt. Sokaknak közülük Dél-Koreába sikerült menekülniük.
És hogy hogy élik túl a túlélők a megpróbáltatásokat? Először is Isten kegyelmével. Ma az amerikai Nyitott Ajtók szervezet jelentései szerint Észak-Korea a világon a legelnyomottabb hely a keresztények számára. "Az állandó felügyelet és feszültség miatt." - mondja a szervezet egyik képviselője.
"Sokan imádkoznak nyitott szemmel és fürkésző tekintettel, mivel Isten dicsőítése vagy a közösség gyülekezése gyakorlatilag lehetetlen az országban. Az uralkodó Kim család imádatát minden állampolgárra ráerőltetik és azok, akik ennek nem tesznek eleget (ideértve a keresztényeket is) letartóztatják, bebörtönzik, megkínozzák vagy megölik. A keresztény családok börtönben vagy kemény munkatáborokban vannak."
Ilyen háttérrel nem csoda, hogy egy Észak-Koreából megszökött keresztény hölgy, mindössze egyféle imádságot tud, amelyet az anyjától tanult: "Uram, Uram, kérlek segíts!" És az Úr, az olyan szervezetek révén, mint a Nyitott Ajtók, válaszol az imádságra, elküldve a Bibliát a keresztényeknek, ezzel némi gyors megkönnyebbülést hozva a szenvedőknek. Az Úr számára ezek a keresztények nem láthatatlanok.
És számunkra se legyenek azok, imádkozzunk értük.
