| A KOLERIKUS ERŐSSÉGEI |
A kolerikus akaratereje szilárd. Nincs még egy típus, amely természeténél fogva oly erősen alkalmas volna jó és szilárd jellem kialakítására.
A melankolikus és a szangvinikus típusnak egyaránt veszélyes gyengéje a passzivitásra való hajlam, amely cselekvésüket oly könnyen kiszolgáltatja a környezet befolyásának. Ez a hajlam a kolerikus természettől teljesen idegen.
1. A kolerikus a cselekvésre van teremtve, ez legmélyebb tudatalattijából származik.
A kezdeményező erőt az adja, hogy mindig törekszik saját maga dönteni – ez a tudatos akarat biztos jele. Mindenekelőtt azokat a döntéseket akarja maga meghozni, amelyek őrá vonatkoznak. Ezen kívül azonban – amilyen gyakran csak lehetséges, szívesen dönt mások helyett is.
Láttuk, hogy a szangvinikus a maga módján aktív. Ez azonban csak kis mértékben függ akaratától, ő egyszerűen állandó mozgásban van. Tevékenysége tervszerűtlen, főleg ösztönös. A kolerikus aktivitását ellenben az akarat irányítja: ez céltudatos aktivitás. Tudatos, jól átgondolt tervből ered, még akkor is, ha ebből néha hiányzik a nyugodt előre-megfontolás. Míg a melankolikus minden érvet és ellenérvet megfontol, leszűr és mérlegel, és így is csak nehezen jut el a döntéshez, addig a kolerikus azonnal látja, mit kell cselekedni. Gyors felfogóképessége inkább intuíciónak, mint megfontolásnak az eredménye. Mintha egész lénye érezné, mit kell abban a pillanatban tenni.
Más szavakkal ő cselekvésre van beállítva, egy pillanat alatt felfogja a helyzetet.
Ebben segítségére van még egy szerencsés adottsága: nagyfokú cselekvőképessége is. A melankolikus csak vonakodva kezd valamibe, könnyen összezavarható, bizonytalanná válik és elveszti a kivitelezéshez szükséges erőt. Ezzel szemben a kolerikus egy pillanat alatt szilárd elhatározásra jut és cselekszik, bizakodó és erős. Életéből kimarad a harc és a kétségeskedés, ez védi őt az energiavesztéstől, ami a melankolikust gyengíti. A szangvinikus is döntőképes. Állandóan határozatokat hoz, és minden újabb határozat jobbnak tűnik számára, mint a megelőző. Minden irányban ígéreteket tesz, de hiányzik belőle a cselekvőképesség. Így egész élete telve van komolyan gondolt, de befejezetlen tervekkel, be nem tartott ígéretekkel. A kolerikus azonban mindkettőre képes: határozatot is tud hozni és cselekedni is.
2. Gyakorlatias.
Cselekedeteinek célja van. Ez érvényes a melankolikusra is, sőt még fokozottabb mértékben. A kolerikus praktikus értelme azonban abban mutatkozik meg, hogy azonnal meglátja a cél eléréséhez szükséges megfelelő eszközöket. Ez a melankolikusnak rendszerint nem sikerül.
A melankolikus időt és energiát pazarol a különböző módszerek mérlegelésére, amelyek őt a célhoz vezethetik. A kolerikus ezzel szemben felismeri, hogy éppen itt és most minek kell megtörténnie. Gyakorlati, mert életét nem valami elképzelt világban éli, hanem tettre készen a realitások világában jár. Opportunista, mert a jelenben él, és ezt saját céljaira használja fel.
3. Éles elméjű.
Képzelőereje nem oly mozgékony és gazdag, mint a szangvinikusé, és nem is olyan mély, mint a melankolikusé. Elképzeléseit azonban ellenőrzése alatt tartja, és jól használja.
Energikus akarata éles, gyors gondolkodásra készteti, ám a mély gondolkodás nem tartozik a kolerikus természethez. Ő nem elméleti, hanem gyakorlati ember. Nem gondolkozik tovább, mint amennyire ez munkáját elősegíti. Gondolkodása mégis világos, mert tevékenységének mindig élesen körülhatárolt célja van, amit el is akar érni. Ez a céltudatosság élesíti értelmét.
Mivel jó a megfigyelőképessége, helyesen ítéli meg az embereket és a helyzeteket.
Ez a képessége is teljesen praktikus célt szolgál. Ha valaki iránt érdeklődik és megfigyeli, ezt nemcsak az emberi kapcsolat érdekében teszi – az így nyert ismereteket sokkal inkább saját előnyére használja fel.
4. Szorongatott helyzetben éber és bátor.
Mindig szilárd álláspontra helyezkedik, és nem engedi, hogy mások döntsenek helyette. Bármilyen váratlan eseménnyel kerüljön szembe, egy pillanat alatt éber, és arra állítódik be, hogy megtalálja a módját, hogyan lehet ura a helyzetnek. Ha a szorongatott helyzetből csak egyetlen kiút is van, ő azonnal meglátja azt. A veszélyek nem ijesztik meg, inkább vonzóan hatnak rá. A kalandorok szinte kivétel nélkül kolerikusok. Számukra a biztos, egyenletes köznapi élet gyakran elviselhetetlen, mert hiányoznak belőle az izgalmak. Képesek elhagyni a barátságos otthont, a szilárd jövedelmet, a biztos életet az ismeretlen, a bizonytalan, a kétes kedvéért.
5. A kolerikus nem ijed meg a kellemetlenségektől.
Ebben találjuk legjobb vonásainak egyikét: a szokatlan állóképességet. Amíg a szangvinikus és a melankolikus gyakran lemond terveiről, ha megerőltető követelmények vagy nehézségek, akadályok merülnek fel, a kolerikus ilyesmitől soha nem veszíti el a bátorságát. Ellenkezőleg, úgy tűnik, az akadályok csak erősítik, fokozzák éles gondolkodását és vállalkozó kedvét. Bizonyos, hogy ilyen körülmények között van valami hajthatatlan magatartásában, de panaszt nem hallani tőle.
Mindent összegezve: a kolerikusból valami felvillanyozó és felfrissítés árad: igazi bajtárs.
| Ole Hallesby - Személyiségtípusok című könyve alapján |
 Kolerikus alkat |
 A kolerikus gyengéi |
Ezeket is ajánljuk
