| MARTIN LUTHER KING 50 ÉVE HALT MEG |
Minden egyes prédikátor, akit valaha is ismertem, szolgálata során biztosan eljutott ugyanarra a pontra: a prédikációkhoz régi beszédeket böngészünk, hogy lássuk, más hogyan dolgozott fel egy-egy kemény témát vagy fontos üzenetet a Szentírásból.
Gyakran ezeket a megsárgult papíron lévő prédikációkat olyan olvasni, mint egy időutazás a múltba: furcsa és érdekes, főleg, ha belegondolunk, hogy ki és milyen helyzetben jegyezhette fel ezeket a gondolatokat. És van olyan eset, amikor azt látjuk, hogy az idő mit sem változtat egyes beszédeken. Kemény szavaik és üzenetük változatlanok maradtak az évtizedek során. Megtalálnak, lelkünkbe hatolnak és nem hagynak nyugodni ennyi idő elteltével sem. Ezek azok, amelyek kihívást jelentenek és inspirálnak. Éppen ugyanezt érezheti az ember, ha elolvassa Ifj. Martin Luther King szavait.
Amikor 1968. március 31-én a washingtoni Nemzeti Székesegyházban prédikált King, senki nem tudta, hogy ez lesz az utolsó prédikációja, amit valaha is elmond. A "Maradjunk éberek a nagy forradalom idején" prédikációja emiatt még nagyobb jelentőségű. Tény, hogy azon a reggelen elhangzott szavai ma is pontosan ugyanolyan aktuálisak és relevánsak, mint fél évszázaddal ezelőtt.
Amikor a székesegyház arra kérte King-et, hogy prédikáljon, meghívólevele szerint a cél az volt, hogy elmagyarázza "a fehér papoknak és a nagy Washington népének", hogy a szegény emberekért folytatott mozgalmát miként tervezi "erőszakmentes" formában megvalósítani úgy, hogy azzal ne zavarja az életet Washingtonban.
John Walker – aki később a székesegyház kinevezett vezetője és Washington első színesbőrű püspöke lett – meghívta Kinget, mint "az erőszakmentesség apostolát" prédikálni, annak ellenére, hogy tudta, fehér kollégái egyáltalán nem fognak örülni. Egy nő azt írta a székesegyháznak, hogy King meghívása "egyre több faji feszültséget és szorongást szül, ami végül csak katasztrófához vezethet".
Ezen a vasárnapon a székesegyházba tömegek jöttek el és több ezer ember hallgatta kint hangszórókon az igehirdetést. King ismerte a közönségét, és nem akart senkit provokálni. Sokan azt mondták, hogy a faji egyenlőség akkor is kialakult volna, ha csak időt adunk a folyamatnak és várunk, de erre King azt mondta:
"Az emberi fejlődés nem mozdul magától a végtelenségig, ennek nincsenek kerekei. Ezért fáradhatatlan erőfeszítéseket kell tenni és elkötelezett egyének állandó munkáját igényli, akik hajlandók Istennel együttműködni."
Nem volt több ideje - mondta - "a jó emberek szomorú csendjére és közönyösségére, akik ott ülnek és azt mondják: Várjunk a megfelelő időre". Folytatta küzdelmét a rendszerszintű rasszizmus ellen, amely gyakorlatilag az afrikai-amerikaiakat a modern gazdaság rabszolgájává tette, a szegénység pedig, mint egy "óriási polip" nehezedett rá az országra, távolról figyelve a hatalmi harcokat a fegyverkezési verseny és a vietnami háború kapcsán. Mégis kihasználta a székesegyházban összegyűlt tömeget, hogy felhívja figyelmüket, hogy ne arra várjunk, hogy más elvégezze a munkát helyettünk.
"Néha a gyávaságunk azt kérdezi tőlünk, hogy biztos hasznos ez? És akkor jön a gyors önmegnyugtatás, ami tovább kérdez: vajon nem a politikusok dolga ezt megoldani? Önbizalmunk megkérdezi, hogy: Népszerű lenne ezt megcselekedni? Végül megszólal a lelkiismeretünk kérdése: helyesen cselekszünk?" - mondta King. "Jönni fognak majd olyan idők, amikor lesznek olyan helyzetek, hogy se biztonságos nem lesz, sem politikai jellegű, sem népszerű megtenni, amit meg kell, de attól még cselekednünk kell, mert a lelkiismeretünk végső soron azt a választ adta, hogy helyes."
King 1968-as beszéde a székesegyházban ma is rendkívül fontos és aktuális. A fegyveres erőszak, a rasszizmus, a gazdasági egyenlőtlenség vagy a bevándorlás kérdéseiről az emberek ösztönösen nem akarnak hallani. Várunk arra, hogy majd más cselekszik. Mi inkább a szundi gombot nyomjuk meg, melynek kapcsán King azt mondta: "ébernek kell maradnunk a nagy forradalom idején!".
Keresztényekként követünk kell valakit: Jézust! Aki soha nem választotta a könnyebbik utat. Jézus nem halogatott vagy mondott semmit másképp a megtorlástól való félelem miatt. Szembenézett az üldöztetéssel és felszólít bennünket, hogy nézzünk szembe és küzdjünk saját korunk igazságtalanságaival. King szintén nagy árat fizetett azért, mert kiállt az elvei mellett és azért, hogy kövesse Jézus legnagyobb parancsolatát:
"szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. "
