FELFEDEZVE (15) - ZÁRÓ EPIZÓD

Anne Frank videónaplója – avagy milyen volt az élet zsidóként a náci megszállás alatt.
Milyen lett volna, ha Anne Frank videónaplót vezet naplóírás helyett?
Kövesd velünk Anne frank 15 részes videónaplóját hétről hétre a nicelife oldalán!

A Holokauszt áldozatainak emlékére.



"Most már túl vagyok a nehezén. Elhatároztam, hogy tanulni fogok. Nem maradok műveletlen. Fejlődnöm kell, hogy újságíró lehessen belőlem. Mert újságíró szeretnék lenni! Érzem, hogy tudok írni, egy-két kísérletem jól sikerült, a hátsó traktus leírása például humorosnak mondható, ez a napló maga helyett beszél, de... van-e valóban tehetségem? Majd meglátjuk.... Az írás megnyugtat, elmulasztja a bánatomat s visszaadja bátorságom. Persze, nagy kérdés, tudok-e majd valami nagyszerűt alkotni, s lesz-e belőlem valaha is író vagy újságíró. Remélem, bizton remélem, hiszen a gondolataimat, ideáljaimat, elképzeléseimet, mindent papírra tudok vetni.... Hát csak így tovább; bátorság, majd csak sikerül; mert ha törik, ha szakad, író lesz belőlem... Tudod, leghőbb vágyam, hogy valamikor híres újságíró vagy író legyen belőlem.... A háború után mindenképpen kiadok egy könyvet, amelynek a címe A hátsó traktus lesz. Kérdés, sikerül-e. Ez a napló lesz az alapja." - Anne Frank

1944. augusztus 4-én Anne-t és a vele együtt rejtőzködő zsidókat, két másik nem zsidó származású segítőjükkel együtt letartóztattak és lágerbe hurcoltak a náci hatóságok, ahol 1945 márciusában, a 15 éves fiatal lány alig néhány héttel a felszabadítás és a háború vége előtt tífuszjárványban elhunyt. Családját és vele együtt bujkáló barátait elvesztve, a háborút egyedül Otto Frank, Anne édesapja élte túl, aki élete hátra lévő részét az emberi jogokért szóló küzdelemnek szentelte. Lánya naplójából összeállított egy könyvet, mely 1947-ben jelent meg Hollandiában, és azóta az egész világon elterjedt, több, mint 70 nyelvre fordították le.

Így vált végül világhírű író a 75 éve lágerbe hurcolt zsidó kislányból.


Idézetek Anne Frank naplójából:
"Vajon ki lesz majd az első, aki felfedezi és áttöri lelkem páncélját?"

"Órák hosszat beszélhetnék a nyomorúságról, ami együtt jár a háborúval, de ezzel csak magamat szomorítanám. Nem marad más hátra, mint magunkra erőszakolt nyugalommal bevárni ennek a szerencsétlenségnek a végét. (…) Vár az egész földgolyó és sokakra már csak a halál vár."

"Aki retteg valamitől, magára maradt vagy szerencsétlen, egyetlen és legjobb módszer, ha kimegy a szabadba, oda, ahol teljesen egyedül lehet, egyedül az égbolttal, a természettel és Istennel. Csak akkor, egyedül csak akkor érezheti, hogy minden úgy van, ahogy lennie kell, s hogy Isten azt akarja, hogy boldogok legyünk az egyszerű, de gyönyörű természet ölén. Amíg van természet – s valószínűleg mindig is lesz, éljünk bármily nehéz körülmények között is – vigaszt nyújt minden bánatunkban. Meggyőződésem, hogy a természet enyhíti mindkét nyomorúságunkat."

"Menj ki a földekre, a szabadba, a természet ölére, a napfényre, menj ki a szabadba s próbáld keresni a boldogságot magadban és Istenben. Gondolj a sok szépre, ami benned és körülötted megmaradt s légy elégedett!"

"Az idősebbeknek mindenről meg van a véleményük s mindig tudják, hogyan cselekedjenek. Nekünk sokkal nehezebb kitartani a nézeteink mellett olyan időkben, amikor minden idealizmust a sárba taposnak és kipusztítanak, amikor az embereknek csak a legvisszataszítóbb tulajdonságaikat látjuk, s megrendül az igazságba, a jogba és Istenbe vetett hitünk."

"Ha mielőtt cselekedne, mindenki feltenné magának a 'miért' kérdést, azt hiszem, az emberek sokkal, de sokkal jobbá és őszintébbé válnának. A legjobban ugyanis úgy lehet jobbá és őszintébbé válni, ha soha nem hagyunk fel az önvizsgálattal."

"Azt hiszem, Isten azért 'beszél hozzám saját magamon keresztül', mert mielőtt az embereket kiküldi a világba, mindenkinek ad egy darabkát önmagából. Ez az a darabka, mely az emberben megkülönbözteti a jót és a rosszat, és amely megválaszolja kérdéseiket. Ez a darabka éppen ügy a természethez tartozik, mint a virágok növekedése és a madarak éneke."

"Senkinek egy pillanatot sem kell várnia ahhoz, hogy elkezdje jobbá tenni a világot!"

"Bátorság! Legyünk tudatában kötelességeinknek, ne zúgolódjunk, majd csak lesz valahogy; Isten még sosem hagyta cserben az ő népét. A zsidók századokon át életben maradtak, századokon át szenvedtek, de a századok alatt meg is edződtek. A gyengék elhullnak, az erősek azonban megmaradnak és soha el nem pusztulnak!"

"A gyermek, akármilyen kicsi, már egy kicsit személyiség, aki saját lelkiismerettel rendelkezik. Ha úgy kezeljük a gyermeket, hogy észrevegye, saját lelkiismerete bünteti a legjobban, ezzel neveljük a legjobban."

"Senkinek egy pillanatot sem kell várnia ahhoz, hogy elkezdje jobbá tenni a világot!"

"Adj és kapni fogsz, sokkal többet, mint valaha gondoltad volna. Adj, adj mindig többet és többet, bízz, tarts ki, és adj! Az adakozástól még senki nem lett szegény!"

"Állandóan keresem a módját, hogyan lehetnék olyan, amilyen lenni szeretnék, és lennék is, ha... nem volnának mások is a világon."

"Egyszerűen képtelen vagyok elfogadni, hogy a világon minden halálba, nyomorba, zűrzavarba torkollik. Látom, amint a pusztulásból lassanként újra felépül a világ, hallom a közeledő égszakadást, amely végül is elpusztít bennünket, együtt szenvedek sok-sok millió emberrel. És mégis, ha felnézek az égre, úgy érzem, hogy jóra fordul minden, elmúlik ez a szörnyűség, s megint béke és nyugalom lesz ezen a világon."

"Napról napra érzem, hogy egyre erősödik a lelkem, hogy közeledik a felszabadulás, hogy a természet gyönyörű, hogy körülöttem jók az emberek, s hogy milyen érdekes ez a kaland! Miért essem hát kétségbe?"

"Mindig marad valami szép, a természet, a napsugár, a gondolat szabadsága, amikért élni érdemes. Erre kell felfigyelni, akkor újra magunkra és Istenre találunk, és meglesz a lelki nyugalmunk. És aki maga boldog, az másokat is boldogít. Akiben bátorság van és önbizalom, az nem pusztul el a bajban."


EZEKET LÁTTAD MÁR?

Veszekedés apával (6)

A naplótól a kameráig

Boldogság (5)


Szólj hozzá!