| JÉZUS TITOKZATOS 40 NAPJA |
Jézus életének talán legrejtélyesebb időszaka az a 40 nap, amelyet a feltámadása és a pünkösd ünnepe előtt 10 nappal történt mennybemenetele között a földön eltöltött. Váratlan helyeken és közösségekben bukkant fel, időnként bejelentés nélkül, a zárt ajtókon keresztül vagy a Genezáreti-tó partján. Ellenségei előtt nem mutatkozott, viszont sokat volt tanítványaival, de nem mindig. Mit tett közben?
Az első nap
A feltámadás napján Jézus többször is megjelent, először Mária Magdolnának, aki első pillanatban kertésznek nézte őt. A találkozás során Jézus nem engedte magát megérinteni, mondván,
"nem mentem még fel az én Atyámhoz." (Jn, 20:11-18)
Még ugyanezen a napon még egyszer megjelent Mária Magdolnának és "a másik Máriának" (Mt. 28:11-15), akik által megüzente tanítványainak, hogy "menjenek Galileába, és ott meglátnak engem."
Ezt követően megjelent két tanítványnak (egyikük neve Kleofás volt), akik Jeruzsálemből a közeli Emmausba tartottak, még mindig Jézus három nappal korábbi brutális kivégzésének a sokkhatása alatt. Ezen az sem változtatott, hogy Mária Magdolnától és másoktól már eljutott hozzájuk a hír az üres sírról, és arról, hogy "angyalok jelenését is látták, akik azt mondják, hogy ő él." (Lk 24:13-22) Annak ellenére sem ismerték fel Jézust, hogy hosszan elbeszélgetett velük az úton, csak amikor estére Emmausba értek, és benn, a házukban Jézus kenyeret vágott és nekik adta. A történet érdekessége, hogy ezután Jézus "eltűnt őelőlük".
Az eseményektől fellelkesülve még aznap éjjel visszatértek Jeruzsálembe, ahol a 10 apostol (Tamás nem volt velük) már képben volt a feltámadásról, mert Jézus közvetlenül Péternek is megjelent. (erről a találkozásról később Pál is beszámol, 1Kor. 15:5) Míg a nap váratlan eseményeit egyeztették, Jézus - a leírásból úgy tűnik - a zárt ajtón keresztül megjelent előttük, megmutatta a begyógyult sebeit, engedte magát megérinteni, és együtt is evett tanítványaival. (Lk 24:36-43; Jn 20:19-23)
A feltámadás utáni találkozások
"Nyolc nap múlva" Jézus újra a zárt ajtókon keresztül jelent meg a tanítványok előtt, akik között ekkor már Tamás is ott volt, akinek személyesen is megmutatta sebeit. (Jn 20:26-31, 1Kor 15:5)
A következő találkozásra már Galileában került sor, a "Tiberiás tengerénél", ahol Péter, Tamás, Nátánel, Jakab és János ("a Zebedeus fiai") és "más két tanítvány" halásztak éjszaka, sikertelenül (Jn 21:1-25). Jézus másnap reggel megjelent a parton, segített nekik a halfogásban, együtt ebédelt velük, majd hosszabb beszélgetésbe elegyedett Péterrel (Szeretsz engem? - kérdezte Jézus háromszor is).
Szintén Galileában történt "egy hegyen" az a találkozás, amely során Jézus kiküldte a 11 apostolt, hogy "tegyenek tanítványokká minden népeket". (Mt 28:16-20)
Pál apostolnak egyik, i.sz. 53-57 között írt leveléből kiderül még, hogy ebben a 39 napos időszakban legalább egy alkalommal nem csak a legszorosabb követői, hanem tömegek is láthatták Jézust, aki "megjelent több mint 500 atyafinak egyszerre, akik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak". Ugyanebből a levélből tudjuk, hogy Jézus megjelent testvérének, Jakabnak is. (1Kor 15:7).
A felsoroltakon kívül minden bizonnyal még több találkozásra is sor került, mert János azt írja, hogy "sok más jelt is tett Jézus az ő tanítványai előtt, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben" (Jn 20:30), akiknek "sok jel által meg is mutatta, hogy ő él, negyven napon át megjelenvén nekik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról" (ApCsel 1:3-8) és akiket előzetesen már a pünkösdi élményből is részesített: "rájuk lehelt, és mondta nekik: Vegyetek Szent Szellemet" (Jn 20, 22).
A negyvenedik nap
A feltámadás utáni 40. napon Jézus és tanítványai újra Jeruzsálemben találkoztak, ahol az Olajfák-hegyének keleti oldalán, Bethániához közel elbúcsúzott tőlük:
"Felemelvén az ő kezeit, megáldotta őket. És lőn, amint áldotta őket, felviteték a mennybe" (Lk 24:50).
Ugyanezt az eseményt Lukács az Apostolok cselekedetiben is feljegyezte. (ApCsel 1:9. Mind megtudjuk, Jézus ugyan eltűnt a felhőkben, de tanítványai követték az utasítását, hogy "el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét" (ApCsel. 1:4). Ez tíz nappal később, pünkösd (sávuot) ünnepén következett be.
