| AZ AMERIKAI DIÁKLÁNY KITARTÓ HITÉNEK BIZONYSÁGA |
Moriah Bridges egy diáklány, aki az egész életét átadta Jézusnak, Ő az élete Ura és Megváltója.
A végzős lány számára saját hite a mozgatórugója mindannak, amit csinál. Amikor tehát eljött az ideje, hogy beszédet mondjon az érettségi ünnepségen, Moriah tudta, hogy Isten nagyságát akarja hirdetni és neki akarja adni a dicsőséget azért a lányért, aki lett, azért a végzettségért, amije van és az életért, amit élhet.
A pennsylvaniai diáklány azt tervezte, hogy egy együtt elmondott imában bátorítja végzős évfolyamtársait, hálát adva Istennek a hűségéért, kegyelméért és jóságáért.
"Atyánk! Tégy minket önzetlenné és igazságossá. Segíts nekünk sikeres emberekké válnunk, de mindenekelőtt add, hogy jó emberek lehessünk általad. Urunk, vegyél körül minket kegyelemmel és jóindulattal, bárhová megyünk. Lágyítsd meg szívünket, taníts minket szeretetre és együttérzésre, hogy irgalmat és kegyelmet mutassunk másoknak, ahogyan te mutattál irgalmasságot és kegyelmet felénk a végső áldozatig. Segíts, hogy olyan mélyen szeressük testvéreinket, ahogy Te tanítasz bennünket szeretni!" - írta tervezett imájában.
Csalódására az iskola vezetősége megtiltotta Moriah-nak, hogy a vallási meggyőződés bármilyen formáját beépítse az érettségi beszédébe, sőt az incidens addig fajult, hogy jogellenesnek minősítették cselekedetét. "Megdöbbentett, hogy az iskola vezetése azt mondta, hogy a személyes meggyőződésem törvénysértő, és elszomorított, hogy nem tudom keresztény identitásomra támaszkodva kifejezni legjobb kívánságaimat osztálytársaimnak a középiskolai éveink legboldogabb napján." - mondta a lány.
De Moriah nem ijedt meg. Szilárdan kitartott hitében, és nekilátott a munkának – elhatározta, hogy nem hallgattatják el hite miatt. Egy vallásszabadságok védelmére szakosodott nonprofit ügyvédi iroda segítségét kérte, hogy felvállalja ügyét és tanácsot kért, hogyan tudná megoldani a fennálló problémát. Moriah végül a vezetőség döntését tiszteletben tartva elmondta beszédét az érettségikor, de nem az eredeti imát, amit szeretett volna. Bátorító beszédet mondott, melyben Jézusra utalt minden mondatában, anélkül, hogy kimondta volna a nevét és felhívta a figyelmet arra, hogy önhibáján kívül nem tud úgy imádkozni, ahogyan szeretett volna.
Arra buzdította osztálytársait, hogy adjanak hálát mindenkor és merjenek kiállni az igazságért, magukért és a meggyőződésükért! "Ne felejtsünk el hálásnak lenni mindenkor a mérhetetlen mennyiségű áldásért, amit kapunk!" - mondta büszkén. "Olyan országba születtünk, ahol minőségi oktatásban részesülünk, ami számunkra sokszor túl természetes." Moriah a továbbiakban köszönetet mondott a tanároknak, a szülőknek, a mentoroknak és a családtagoknak, megköszönve nekik a végzősök életében és középiskolai tapasztalataiban betöltött szerepüket.
Ezután elővette azt az imát, amelyet korábban eltervezett, és amit gyönyörű nyilatkozat formában olvasott végül fel évfolyamtársainak. "Legyen hát szívünk érzékeny, hogy igaz szeretetet és együttérzést tanúsíthassunk, irgalmat és kegyelmet gyakorolhassunk egymás felé, ahogyan azt megismerhetjük a végső áldozatban is. Szeressük mélyen testvéreinket. Legyünk egymás életében áldás. Törekedjünk az önzetlenségre. Legyünk igaz és sikeres emberek. De, ami ennél több: legyünk jó emberek."
Moria a lázadás csipetnyi csínyével zárta beszédét, mondván: "Mindig is szabálykövető voltam. Amikor azt mondták, hogy ne rágózzak, akkor én kiköptem a rágógumit. Amikor azt mondták, hogy ne használjam a mobilomat, én nem használtam a mobilomat. De ma, az elvárásokkal szembe menve, talán utoljára ezen a pódiumon Jézus Krisztus igaz nevében mégis így zárom beszédemet: Ámen."
A bátor, fiatal lány óriási sikert aratott, akinek hite és kitartása ragyogó példája annak,
mit jelent szilárdan megállni a hitben.
