| AMIKOR TŰZ ÁLTAL EMELTETÜNK FEL |
"A Lélek fölemelt és elragadott engem. Én pedig mentem keserűen, felindult lélekkel, de az Úr kemény kézzel tartott engem " (Ez 3:14; új protestáns fordítás)
Isten Lelke nem annyira érzéseink alapján működik életünkben, sokkal inkább annak nyomán, mennyire vagyunk készek az Úr szolgáiként élni. Ezékiel szíve tele volt keserűséggel és haraggal a barátságtalan tekintetek és az emberek lázadó magatartása miatt. Ennek ellenére életét teljesen alárendelte Isten akaratának, akinek jelenlétében gyakran esett arcra. Amikor a Maine állambeli Portlandben Harmonék házában először tartottak összejöveteleket, Ellen nem vett részt azokon, mert ekkor még a mély csüggedés és szorongás állapotát élte meg. A gyülekezet azonban különleges imaalkalmakat szervezett érte, s ezekhez még egy korábbi ellenzője, a Pearson papának nevezett laikus vezető is csatlakozott. Most hallgassuk meg, hogyan számol be Ellen saját szavaival arról, mi is történt az egyik összejövetelen, amit szülei házában tartottak! "Miközben imádkoztak értem, hogy az Úr adjon nekem erőt és bátorságot az üzenet elfogadásához és továbbadásához, eloszlott az engem körülvevő sötétség, és hirtelen fény támadt körülöttem. Egy tűzlabdához hasonló jelenség ütött meg a szívem tájékán. Erőm elhagyott, és leestem a padlóra. Úgy éreztem magam, mintha angyalok társaságában lennék. E szent lények egyike elismételte e szavakat: 'Tudasd másokkal, amit én kijelentettem neked!' " A fiatal Ellen e tapasztalat után -Ezékielhez hasonlóan - elindult, hogy hirdesse az Úr üzenetét. Évekkel ezelőtt a teológia professzorom, Alfréd Jorgensson erre emlékeztette hallgatóit: "Röpítsenek bárhová az érzéseid, Jézus mindig a Megváltód marad!" Ugyanez igaz a Szentlélekre is: Ő mindig elérhető számodra! Imádság a mai napra
|
