BÁTORSÁG A HALÁLBÜNTETÉS ÁRNYÉKÁBAN

"Minekutána könyörögtek, megmozdult a hely, ahol egybegyűltek; és beteltek mindnyájan Szentlélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólták." (Apostolok cselekedetei 4:31)



Az Apostolok cselekedetei 4. fejezetében az imacsoport azért imádkozott, hogy bátorságuk legyen, hogy Isten üzenetét szólhassák azon a helyen, ahol életüket veszély fenyegette, valamint hogy jelek és csodák bizonyítsák Jézus nevének hatalmát. Készek vagyunk ezt tenni lakóhelyünk, munkahelyünk, iskolánk vagy otthonunk viszonylagosan nyugodt körülményei között? Megtesszük akkor, ha bandák vagy klikkek dühével, fenyegetésével, kortársaink nyomásával, irigy munkatársakkal vagy ellenséges családtagunkkal kell szembenéznünk? Készek vagyunk-e ilyen imát mondani, ha a munkanélküliség vagy az anyagi csőd lehetőségével nézünk szembe? A Szentlélek nem okozott csalódást az ősi Jeruzsálemben imádkozó keresztényeknek. Kétségtelen, hogy a Lélek bölcsességet és jó taktikai érzéket adott nekik, hogy bátorságuk ne csapjon át durvaságba, buzgó lelkesedésük pedig érzéketlenségbe.

Egy idős nagymama éppen imaórát tartott csoportjával Los Angeles-i otthonában, amikor golyók törték át az ablakokat. Ő volt az egyetlen, aki nem feküdt le azonnal a padlóra, hogy menedéket keressen. Miután 14 golyónyomot számoltak meg a falakon, néhány hívő arról kezdett beszélni, hogy ők bizony elköltöznek még a környékről is. "Engem aztán nem fognak innen elijeszteni! - hallgattam a nagymama bizonyságtételét. - Én itt maradok, és bizonyságot teszek a környéken. Fel fogjuk rázni ezt a helyet Jézusért!

Imádság a mai napra
"Köszönöm, Uram, azt a belső erőt, ami nem engedi, hogy megijedjek azok nyomásától, akik el akarják hallgattatni a rólad szóló bizonyságtételemet!"


SEGÍTSD KÜLDETÉSÜNKET!


SZÓLJ HOZZÁ!