AZ ETNIKAI EGYENLŐSÉG KIHANGSÚLYOZÁSA

"Tetszett e beszéd az egész sokaságnak: és kiválasztották Istvánt, ki hittel és Szentlélekkel teljes férfiú volt, Fiiepet, Prokhórust, Nikánórt, Timónt, Párménást és Nikolaust, ki Antiókhiából való prozelita volt; kiket állítottak az apostolok elébe; és miután imádkoztak, kezüket reájuk vetették." (Apostolok cselekedetei 6:5-6)



A politikai kötélhúzás még nem jelent meg az egyházban, amikor az ősi Jeruzsálemben felmerült az igény arra, hogy hét férfit válasszanak a gyakorlati kereszténység "alelnökeivé". Etnikai aggodalmak azonban már akkor is felütötték a fejüket. Egyesek úgy vélték, hogy a görögül beszélő özvegyasszonyok nem részesülnek a többiekkel egyenlő elbánásban. Ekkorra már több ezerre nőtt a keresztények száma, akik közül legtöbben héberül tudó zsidók voltak, ám amikor összegyűltek, hogy az egész közösség élére e fontos tisztségekbe vezetőket válasszanak, hét hellén hangzású nevet viselő személy mellett döntöttek, ami arra utal, hogy ők már a görög nyelvű kisebbségből kerültek ki.

Miután az apostolok imádkoztak, és kezüket a hét férfi fejére helyezték, a diakónusok a hívők egész közösségéért indultak szolgálatba, nem csak saját nemzetiségi csoportjukért. Munkájuk gyümölcse azonnal nyilvánvaló volt, és ez ma is így történik, ahol az etnikai képviselet és elismerés azon alapszik, hogy minden nép egyenlő Isten előtt. A Szentlélek hatalmas ereje munkálkodott ezekben a diakónusokban, és ez képessé tette őket arra, hogy jelentős szerepet vállaljanak az örömüzenet terjesztésében. "Az Isten Igéje növekedett; és sokasodott nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben; és a papok közül is nagy sokan követték a hitet." (Apostolok cselekedetei 6:7)

Imádság a mai napra
"Habár mindnyájan egyek vagyunk Jézus vére által, segíts, mennyei Atyám, tudatosítani magamban, hogy a nemzetiségeknek, nemeknek és kultúráknak mind megvannak a maguk jellegzetességei, amelyek egyedivé teszik őket."


SEGÍTSD KÜLDETÉSÜNKET!


SZÓLJ HOZZÁ!