| KÖSZÖNTÜNK, SZABADSÁG LELKE! |
"Az Úr pedig a Lélek; és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság." (Korintusbeliekhez írt második levél 3:17)
Pál elsősorban arról a szabadságról ír, hogy a Lélek erejével telt keresztény beléphet Isten jelenlétébe. A Szentlélek éppen úgy mennyei személy, mint az Atya és a Fiú. Isten Lelkének, illetve Krisztus Lelkének is nevezi Őt a Biblia (A rómaibeliekhez írt levél 8. fejezetének 9. verse). Ez a tény semmiképpen sem kisebbíti a Szentlélek személyes identitását, mint ahogy Jézus személyiségét sem tette hiteltelenné a kijelentése. "Én és az Atya egy vagyunk." (János evangéliuma 10. fejezetének 30. verse) A szentháromság egyik személyeként a Lélek elveszi a leplet, ami megakadályozza az emberi elmét, hogy felfogja, milyen közel van Isten, s hogy miként lehet vele kommunikálni. Amikor a Szentlélek Jézushoz vezeti az átadott szívű bűnöst, a lepel fellibben, a megtérés pillanatában pedig Krisztus egészen eltünteti azt (A korintusbeliekhez írt második levél 3. fejezetének 14. verse). Ekkor a hívő érzi, hogy szabadon járulhat Urához, mert már nem terheli bűntudat vagy félelem. Minél inkább betölt valakit a Lélek ereje, annál szabadabban örvendezik Isten jelenlétében. A Szentlélek általi keresztség elnyerésekor a keresztények oly közel érzik magukat a Mennyhez, hogy a korai adventistákhoz hasonlóan, ők is órákig képesek ujjongani és dicséretet énekelni. Neked is van börtönöd, ami elválaszt a Szentlélek által felkínált szabadságtól? Talán a büszkeség? ("Mit gondolnak rólam mások?") Esetleg a félelem? ("Mi történik, ha a Lélek átveszi az uralmat az életemben?") Netán valamilyen bűnös dolog? ("Vajon fel kell-e adnom néhány dolgot, amit pedig nagyon élvezek?") Bármilyen kötelék tart is rabságban, engedd, hogy a Szentlélek elvágja azt! A valódi szabadság minden felett való áldás! Ahogy Jézus állította, az Őbenne szabadok valóban szabadok! Imádság a mai napra
|
