MEGÉRTŐ ATYÁNK

"Mivel pedig fiúk vagytok, Isten elküldte a Fia Lelkének erejét a szívetekbe, aki ezt kiáltja, Abbá, Atyám!
(A galatákhoz írt levél 4. fejezetének 6. verse)



Sokszor hangzik el sokak szájából az Annáéhoz hasonló panasz. "Az apám ritkán hallgatott meg, és ha meg is hallgatott, fogalma sem volt arról, mit próbálok elmondani neki." A szülők és gyermekek közötti kapcsolat gyakran a kommunikáció hiánya miatt megy tönkre. Akik még lelkileg tinédzserek, könnyen tudnak azonosulni azzal, amiről Elkind ír a könyvében. "A kommunikáció kifejezés arra utal, miszerint van bizonyos üzenetünk, de a probléma az, hogy nem találjuk a megfelelő időt, a lehetőséget, illetve a helyes szavakat, amivel célba juttathatjuk a mondanivalónkat. A tinédzserekkel azonban a tapasztalatom szerint az a valódi gond, hogy nem is tudják biztosan, mi zavarja őket. Meglehetősen kötetlen beszélgetésre van szükségük ahhoz, hogy rájöjjenek, mit is akarnak mondani nekünk."(David Elkind: All Grown Up and No Placc to Go [Mind felnőttek, és nincs hová menniük], 204.)

Keresztényként is felkiáltunk Istenhez, még ha nem is vagyunk biztosak abban, mit kell mondanunk. A "kiált" szó, amit Pál két alkalommal is használ az eredeti görög szövegben az "Abbá, Atyám" előtt, a holló hangját és az artikulátlan, kimondhatatlan fohászkodást érzékeltető hangutánzás (lásd A rómmaiakhoz írt levél 8. fejezetének 26. versét). A Lélek által azonban bizonyosságunk lehet afelől, hogy amikor csapongva beszélünk a mennyei Atyánkhoz, Ő mindig meghallgat, megért, és a számunkra legjobb módon válaszol.

Az angol nyelv legszebb imádságából néhányat az ősi anglikán imakönyvben találhatunk meg. A többségüket a nagy reformátor, William Tyndale írta, aki a Jézusba és a Szentírásba vetett hitéért halt mártírhalált. Az anglikánok és az episzkopálisok egyaránt elmondják az imájukban a tízparancsolat szavait, és mindegyikhez hozzáteszik, "Irgalmazz nekünk, Urunk, és késztesd a szívünket e törvény megtartására!" Sok keresztény azonban elsajátította a kései reformátoroktól (például John Wesleytől) a spontán imádság örömét. "A szívem olyannyira túlcsordult - írja a naplójában Wesley -, hogy képtelen voltam ahhoz az imaformulához tartanai magamat, amit itt használnak." Korunk a Lélek erejével telt keresztényei is szeretnek "csak úgy" beszélgetni a mennyei Atyjukkal.

Imádság a mai napra
"Atyám, te ismered, mi van a szívemben, még ha nem is tudom kifejezni azokkal a szavakkal, amiket használni szeretnék."


SEGÍTSD KÜLDETÉSÜNKET!


SZÓLJ HOZZÁ!