| AZ ÚR UTAT MUTAT |
''Jelentse ki nekünk az Úr, a te Istened az utat, amelyen járjunk, és a dolgot, amit cselekedjünk.'' (Jeremiás próféta könyve 42. fejezetének 3. verse)
A Jézus jóságán, irgalmán, szeretetén és jellemének szépségén való gondolkodás erősíti a szellemi és lelki képességünket. Miközben az értelmünket Krisztus tettének végzésére neveljük, arra, hogy engedelmes gyermekek legyünk, szokásunk lesz megkérdezni magunktól, hogy vajon az Úr útján haladunk-e, és Jézus tetszésére lenne-e, ha így tennénk. Sokaknak, ha Jézus kedvében akarnak járni, határozott változásra van szükségük a gondolatuk és a cselekedetük alaptónusát illetően. Ritkán látjuk a bűntetteinket olyan szigorú fényben, mint ahogyan Isten látja azokat. Sokan a bűn útjához szoktatták a járásukat. A szívük egyre csak keményedik Sátán hatalmának befolyása alatt. Amikor viszont Isten ereje és kegyelme által szembeszegezik az értelmüket Sátán kísértésével, a gondolkodásuk kitisztul, a szívük és a lelkiismeretük pedig - a Szentlélek befolyása által - érzékennyé válik. A bűn igazi valójában jelenik meg előttük. A Krisztus iránti engedelmesség mindenféle cselekedete, az érte meghozott lemondás, a türelemmel elhordozott próba és a győzelem a kísértés felett, előrehaladás a végső győzelem felé vezető úton. Ha Krisztust fogadjuk el vezetőnknek, biztonságosan haladhatunk. Még a legnagyobb bűnösnek sem kell eltévednie. Minden reszkető útkereső tiszta és szent világosságban járhat. Bár az ösvény keskeny, és olyan szent, hogy a bűn nem férhet el azon, mégis, mindenki végigjárhatja azt. Egyetlen, kétellyel vívódó, reszkető embernek sem kell azt mondania, ''Isten nem gondol rám.'' Az örök életre vezető meredek úton mindenütt az öröm forrásai fakadnak a megfáradtak felüdítésére. Aki a bölcsesség útján jár, annak még a megpróbáltatásban is túláradó az öröme. Krisztus, akit a lelke szeret, láthatatlanul bár, de vele jár. Minden lépésnél bizonyosabban érzi a keze érintését. Az előrehaladásnál a dicsőség tündöklő sugarai hullanak az ösvényére a láthatatlan Istentől. A dicsőítő ének egyre magasabbra szárnyal, hogy Isten trónja előtt az angyalok énekével egyesüljön. ''Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, amely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig.''
|
