AZ ÉNRŐL ALKOTOTT KÉP I.

"Ahogyan az ember önmagára néz, döntő befolyással van Istennel való kapcsolatára, sőt a családra, barátaira, jövőjére és sok más fontos életterületre is" (Bill Gothard).



Minden depressziós betegemnek nehézségei voltak önmaga elfogadásával. Majdnem mindenki másnak látja magát, mint amilyen. Van olyan időszak, amikor a legbátrabb és a legöntudatosabb ember is elutasítja önmagát. Sokan visszanyerik belső egyensúlyukat, de senki sem tökéletesen védett az elutasítás ellen. Az utóbbi években az "énkép pszichológia" kutatásai új, sokaknak segítséget nyújtó elveket dolgoztak ki. Dr. Maxwell Maltz szerint a pszichológiának ez az ága évszázadunk legfontosabb felfedezése. Abból az elképzelésből indul ki, hogy mindegyikünket meghatároz az a kép, amelyet önmagunkról alkotunk.

Az "énkép pszichológia" két ismert kijelentése illusztrálja alapfeltételezésünket: "Olyan vagy, amilyennek hiszed magad", és: "mások rólunk alkotott véleménye közel sem olyan fontos, mint amit mi magunkról gondolunk". A gondolatok érzéseket érlelnek, ezek pedig tettekhez vezetnek. Tehát önmagunkról alkotott képünk befolyásolja cselekedeteinket, pozitív és negatív értelemben egyaránt.

Aki tudatában van értékeinek, ki fogja használni képességeit, de aki bizonytalan önmagában, az nem. Így érthető meg, hogy miért mond csődöt sok nagyon tehetséges ember az átlagos képességűekkel szemben, akiknek viszont sikereik vannak. Az ember magáról nem egyetlen esemény vagy élmény által alkot képet, hanem élettapasztalatait összegezve. Sok minden hat rá öntudatlanul, győzelmek, vereség, csalódottság, megaláztatások és sikerek, vagyis mindaz, amit átélt. Hogy milyen hatással lesznek ezek énképünk kialakulására, az nagyrészt velünk született lelki alkatunktól, temperamentumunktól függ.

Temperamentumunk, azaz vérmérsékletünk, érzelmi életünk jellegzetes sajátossága, olyan tulajdonságunk, melyet génjeinkben örököltünk szüleinktől. Személyiségünk kifejlődésének egyik legfontosabb faktora (alkotóeleme) a temperamentum. Később majd meglátjuk, hogy mind gyengeségeink, mind erősségeink beletartoznak. Bárhogyan is legyen, élményeink befolyásolják. Aki természete szerint gondtalan optimista, vagy nagyon öntudatos, azt pesszimistává tehetik a túlságosan kritikus szülők, akik mindig kifogásolnak valamit, és hangsúlyozzák a gyermek tehetetlenségét és ügyetlenségét.

Vagy fordítva, ha úgy születik valaki a világra mint pesszimista, különcködő, hajlik a bizonytalanságra és nem tud dönteni – okos szülők kisegíthetik ebből a destruktív, elbátortalanító alapmagatartásból, ha a gyermeknek különösen első éveiben sok szeretetet adnak és bátorítják. Akárhogy alakul ki a kép önmagunkról, meghatározza életünket: "Az ember az, akinek tartja magát." Ha csúnyának és ügyetlennek tartja magát, akkor az is. Eredeti természetünk nem is annyira játszik szerepet, mert ennek a bennünk kialakult képnek sokkal nagyobb a hatása tetteinkre és képességeinkre.

Ismerek egy fiatalasszonyt, aki ha belép valahová, mindig magára vonja az emberek figyelmét. Nemrégen munkatársaimnak említettem ezt, akik mind azon a véleményen voltak, hogy az asszony nem szép, de valami mégis rátereli a figyelmet. Közelebbről megismerve észrevettem, hogy igen nagy önbecsülés van benne. Mindegy hova megy, mindig nagyon jól néz ki, nem túlzottan divatosan, de nagyon csinosan öltözködik. Gondosan választja ki ruháit, és öntudat sugárzik belőle, amint ez tipikus egy tettrekész keresztyénnél. Nem gőgös vagy büszke, de a kapott ajándékait a legjobban használja fel. Sok barátnője csinosabb, őket mégsem tisztelik ennyire. Miért? Mert az énképük nem olyan pozitív. Érdekes, hogy ez az asszony nem a családban nyerte önbizalmát, ugyanis ott hite miatt elutasították. Csak a Krisztusban való személyes hitének köszönhette, ami dinamikus, vonzó asszonnyá tette.

Betegeim közül a két legszebb asszony súlyosan depressziós. Megdöbbenve jöttem rá, hogy egyik sem tudja magát elfogadni. Amint rájuk néztem – a legtöbb asszony megirigyelhette volna csinos arcukat –, arra kellett gondolnom, hogy pusztán a külső semmit sem jelent. Az a fontos, hogy milyen kinézésének hiszi magát az ember. Egyik csodálatosan szép asszony sem tartotta magát vonzónak. Mit használt hát, hogy valóban szépek voltak? A fiatalabb frigid volt, a másik férfibolond, mégis mindkettőnek ugyanaz volt a problémája.

Az egyiket megszállta az a téves elképzelés, hogy rosszul néz ki, annyira, hogy azt sem tudta elviselni, ha megnézték őt a férfiak. A másik, férfiak egész sorával tartott kapcsolatot, hogy végre megnyerje a vágyva várt igazolást szépségéről. Ma mindketten egészséges keresztyének, ami átütően bizonyítja, hogy egyedül Jézus Krisztus teheti biztos alapra az életünket. Ennél a két nőnél az első lépés az volt, hogy felismerték, Isten megbocsátott nekik és elfogadta őket. Ez segített aztán saját magukat is elfogadni.


A nagy tévedés

A legtöbb ember hibát követ el, amikor engedi, hogy az önmagáról alkotott képét mások véleménye befolyásolja. Ennek ellenkezője a helyes magatartás: ahogyan önmagát látja az ember, az határozza meg mások véleményét. Sokszor igazolva láttam ezt a repülőterek csomagszállításánál. A hordár udvariasan és előzékenyen beszélt az egyik utassal, míg a másikkal meglehetősen udvariatlanul, anélkül hogy egyikőjük is egy szót szólt volna. Ebből a különböző bánásmódból következtetek arra, hogy azok iránt, akikből öntudat sugárzik, más emberek is tisztelettel viseltetnek. Ezt vendéglőkben is megfigyelhetjük abban, ahogy a pincér az asztalhoz lép. Amint valaki végre belátja, hogy magatartása által ő maga formálja a róla alkotott képet, meg fogja érteni, mennyire fontos önmagát elfogadnia, hiszen ez határozza meg, hogy öntudatos vagy bizonytalan lesz-e a magatartása.

Akinek nincs önbizalma, ahhoz mások sem lesznek bizalommal. Itt három okot említek meg, ami miatt nem szabad, hogy befolyásoljon mások beállítottsága: Úgy fogadd el magad, ahogyan Isten lát, nem ahogyan a többiek. Mások magatartásából nem mindig tudjuk kiolvasni, mit gondolnak rólunk, mert lehetséges, hogy éppen akkor valami másra gondolnak, esetleg egy másnak szánt indulat csapódik le rajtunk. Hogy mit gondolnak rólunk mások, az általában saját elgondolásunkat tükrözi (saját énképünk reflexiója). Ha kisebbrendűnek érezzük magunkat, valamilyen formában ez kifejezésre jut, és valóban kisebbrendűnek fognak tartani.

ÖNMAGUNK ELFOGADÁSÁNAK 4 SZEMPONTJA

Az ifjúság problémáival foglalkozó intézet, amit Bill Gothard vezet, bizonyára több embernek segített – hogy Isten erejével és segítségével megtanulja önmagát elfogadni –, mint bármilyen más tréning program. Gothard rendkívüli eredményeit nemcsak szemináriuma résztvevőinek számán mérhetjük, hanem azon a több ezer emberen is, akik valóban megváltoztak, miután az általa tanított bibliai tanácsokat alkalmazták.

A legtöbben szellemileg, értelmileg és pszichikailag is sokoldalú, alapos képzést kaptak. Mivel azonban legtöbbjükre erőteljesen hatott az ateista – humanista filozófia, hiányzott belőlük a szellemi ismeret és erő. Ha felismered az ember szellemi természetét és alkalmazod a Gothard által tanított bibliai elveket, képessé válsz önmagad elfogadására, és arra, hogy érett személyiséggé fejlődj. Bill Gothard szemináriumain négy szempontot említ, ugyanis a legtöbb ember ezek alapján utasítja el önmagát: a külső, a képességek, a család és a körülmények.

1. A külső
Megfigyeltem, hogy szinte mindenki elégedetten a külsejével. 12 hollywood-i sztárnak tették fel a kérdést: "Ha arcán valamit változtathatna, mi lenne az?" Mindegyikük legalább 4-12 féle dolgot említett. Hihetetlennek hangzik, hogy ezek a milliók által szépnek tartott emberek nem fogadták el önmagukat. Újra találkozunk azzal a ténnyel, hogy nem az a fontos, mik vagyunk, hanem hogy minek tartjuk magunkat. Ha nem szeretjük, ahogy kinézünk, ez súlyos szellemi probléma. Isten a teremtőnk és mi a külsőnk miatt szemrehányásokat teszünk neki.

Ez az öntudattan (vagy néha tudatos) harag Istennel szemben megakadályozhatja, hogy érett keresztyénné legyünk. Évek során rengeteg olyan emberrel találkoztam, akiknek nem volt üdvbizonyosságuk. Majdnem minden esetben kiderült, hogy azért bizonytalanok, mert külsejüket nem fogadták el. Véleményük szerint vagy túl nagyok, vagy túl kicsik, vagy túl kövérek, vagy túl soványak voltak. A János 1. levele naponkénti olvasása mellett (30 napon át), azt kívántam tőlük, nézzék magukat a tükörben, és adjanak hálát Istennek, hogy ilyennek teremtette őket. A külsejük miatti haragot félretéve lett csak szabaddá az út önmaguk elfogadásához.

2. Képességek
A tehetséges emberek igen csekély számától eltekintve, a legtöbb ember elégedetten a képességeivel, főként ha másokkal hasonlítja össze magát. Hiszen mindig versenyben vagyunk másokkal, akár egy sportpályán akár egy tanteremben vagy bárhol máshol. Rövid időn belül találunk valakit, aki jobb nálunk, és ez is lehet az első lépés a depresszió felé. Amikor összehasonlítjuk képességeinket másokéival, többnyire nem vagyunk tárgyilagosak. Vegyük például a sportot: Ha valaki sok gólt lő, még nem jelenti azt, hogy kifejlett személyiség. Sok érett ember nem tud egy labdát sem berúgni a kapuba, de nagyszerű családapa, tanító, sőt ember. Az az igazán jó, ha képességeinket Isten ajándékaiként fogadjuk, és úgy élünk velük, hogy neki szolgálunk és Őt dicsőítjük (Jel 4,11). Kitejesedést, boldogságot leginkább abban találunk, ha elfogadva önmagunkat Isten akarata szerint élünk.

Újra meg újra megfigyeltem, hogy leginkább az tesz elégedetté, ha képességeinket gyermekeink nevelésénél vetjük be. Az első parancsolat, amit Isten az embernek adott úgy szól, hogy sokasodjék és töltse be a földet. Érdemes betölteni ezt a parancsolatot. Mindenesetre tekintetbe kell vennünk, hogy Isten itt nem csupán biológiai sokasodásra gondol, hanem a parancsolatot átfogóan érti; vigyük közel gyermekeinkhez Isten igazságalt, úgy, hogy már fiatalon felelős keresztyének legyenek, és saját gyermekeiknek is továbbadhassák az Isteni életelveket.

25 éve foglalkozom emberekkel, és ennek során arra a következtetésre jutottam, hogy a hivatásbeli siker nem tartós alap önmagunk elfogadására. Sokan szívesen lemondanának a munkájukkal megszerzett pénzről, ha fiatal éveikben elhanyagolt gyermekeik életét, bukásait helyrehozhatnák. Másrészt ismerek sok száz boldog és megelégedett keresztyént, akik nagyon gazdagnak érzik magukat, mivel büszkén és elégedetten tekinthetnek gyermekeikre.

Mégse gondoljuk, hogy csak nagyszülőként érhetjük el ezt az elégedettséget. Szellemi szülőkként is eljuthatunk ide. Aki egészen odaadja magát Krisztus szolgálatára és hitéről másoknak is bizonyságot tesz, annak általában nincs problémája önmaga elfogadásával. A hasznos tevékenység önbecsülésünk kiváló gyógymódja. Hogy sok tizenéves nem tudja elfogadni magát, annak sokszor az az oka, hogy még nem tud eredményeket felmutatni.

3. Család
Aki szüleit szégyelli, annak nehezére esik magát elfogadni. Ma sok fiatal gyűlöli apját, anyját, ezáltal Isten ítélete alá esnek, és viselniük kell ennek az indulatnak a súlyos következményeit. Igaz, sok szülő szinte embertelenül bánik gyermekeivel. Mint lelkész, elképesztő helyzeteket ismertem meg. Nemrégen alig tudtam uralkodni magamon, amikor láttam, milyen kegyetlenül bánt egy fiatal anya kb. másfél éves kisfiával.

A repülőtér pénztáránál ez a kb. 25 éves asszony tele aggodalommal amiatt, hogy lekésheti a repülőt, rátámadt a jegykezelőre. Kisfia ijedten kapaszkodott bele, mert érezte anyja félelmét; az anya először a kofferjával tolta félre, majd dühösen ellökte. A fiacska sírva esett a földre. Azután már csak a síró gyereket láttam, aki magánkívül próbált anyjával lépést tartani. Nem kell pszichiáternek lennünk ahhoz, hogy megmondjuk, milyen lesz ez a gyermek tizenéves korában, ha továbbra is így kezelik.

Bizonyára fellázad és másoknál keres igazolást személyére. Mivel állandóan elutasítják, most még kapaszkodik, később azonban ezt a törekvését veszélyes keserűség váltja fel; vagy úgy, hogy minden nőt elutasít és a homoszexualitás bűnébe esik, vagy úgy, hogy feleségével és leányaival ő is embertelenül fog bánni. Semmi nem hat olyan rombolóan az emberre, mint a keserűség, különösen ha szüleink ellen irányul. Tapasztalataim alapján arra a meggyőződésre jutottam, hogy ha nem sikerül ettől a keserűségtől megszabadulni, ez szétrombolja az összes normális szeretet-kapcsolatot.

Csak aki ezt az indulatát bűnnek ismeri el (7. fejezet), az talál szabadulásra. A Biblia ezt így tanítja:
"Állj el a haragtól, hagyd el heveskedésedet, ne bosszankodjál, csak rosszra vinne" (Zsolt 37,8).

Veszélyes kötődés
A szülőkkel szembeni haragnak szellemi területen még további rossz következményei is vannak. Sok év óta figyelem, hogy azok a fiatalok, akik szüleiket gyűlölik, felnőttként ugyanolyanok lesznek, mint a szüleik, vagy hasonló partnert választanak. A tudósok ezt a sajátságos jelenséget a belső képzeletvilágunkat megvalósító tudattalannal magyarázzák. Alkoholisták leányai pl. hajlanak arra, hogy alkoholistához menjenek feleségül. Ez könnyen érthető. A kisleány ezerszer is látta iszákos apját és fogadkozott: "Soha nem mennék hozzá ilyen emberhez".

De tudat alatti ösztönzése kikerülhetetlenül odajuttatja, hogy az apja iránt érzett utálatot és gyűlöletet átvetítse másokra. Ugyanez történik azzal a fiatalemberrel, akivel kegyetlen, agresszív apja rosszul bánt. Még ha mindig mondja is, hogy ő soha nem lesz ilyen, mégis olyanná válik. Az a kisfiú ott a repülőtéren, akit anyja olyan helytelenül kezelt, mint felnőtt valószínűleg olyan asszonyt fog feleségül venni, aki anyjához hasonlít. Magában ugyan ezt mondja: "Soha nem veszek el olyan asszonyt, mint ő", mégis ezt teszi majd.

Egészséges kötődés
Mindezeket a súlyos fejleményeket elkerülhetjük, ha felismerjük, milyen fontos inkább olyan dolgokra gondolni és azokkal foglalkozni, amelyek Istennek tetszenek. Nem tudunk mindent kontrollálni, ami eszünkbe jut, de a nyakas, ismétlődő gondolatokat ellenőrizhetjük, mert többek között ezek származnak a tudattalanból. Ezek érzelmeket ébresztenek, majd tettek lesznek belőlük. Tehát ne romboló, hanem építő dolgokkal foglalkozz. Ha a fiatalasszony nem alkoholista apjával foglalkozik gondolatban, hanem egy egészséges fiatalemberrel, aki Isten akarata szerint él, akkor ilyen társat fog választani. Ismerek egy fiatalasszonyt, akinek alkoholista apja van, és egy hivő fiatalembert elutasított másvalaki kedvéért, akiről kiderült, hogy alkoholista. Miért? Gondolatai egy másik belső képre összpontosultak.

4. A környezet
Környezetünknek döntő hatása van arra, elfogadjuk-e önmagunkat. Ha valaki szégyelli otthonát, családját, és rosszul érzi ott magát, akkor a szégyenérzet, és az elutasító beállítottság erősen befolyásolni fogja önmagáról alkotott képét. A belső hozzáállás fontosabb, mint a valóságos események. Ismerek egy történetet egy fiatal leányról, aki szégyellte az anyját, a kezein lévő égési sebek miatt. Amint az apja észrevette, hogy a lány nem szeret anyjával a nyilvánosság előtt mutatkozni, elmondta neki, hogyan keletkeztek a sebek.

Csecsemőkorában a leány beleesett a nyitott kandalló tüzébe, ahonnan anyja mentette ki. Közben torzultak el a kezei. A leány nagyon elszégyellte magát, hogy önzésével ilyen szomorúságot okozott. Megragadta anyja kezeit, megcsókolta és könnyek között mondta: "Anyám, szeretlek, meg tudod-e bocsátani nekem, hogy így bántam veled? Nem tudom eléggé megköszönni szeretetedet és jóságodat." Ettől kezdve büszke volt anyjára. A kezek ugyan csúnyák maradtak, de a leány belső magatartása megváltozott.

Sok fiatalnak azért van negatív képe önmagáról, mert tévesen azt képzeli, hogy a kevésbé jólszituált környezet másodrangú embereket formál. Egy gettó lakói jól példázzák ezt. Megtanulták kisebbrendűnek tartani magukat, mivel ebből a környezetből származnak. Gettók mindig voltak. Csak ma a népesség növekedése miatt sokkal nagyobbak, jobban feltűnnek, és az utóbbi időben a nyilvánosság is felfigyelt rájuk. Középiskolás koromban olyan negyedben laktam, amit mai felfogás szerint gettónak nevezhetnénk. De ez nem zavart, mert senki nem mondta, hogy borzalmasnak kellene éreznem. Pozitív beállítottságú voltam, és szerettem ezt a környéket.

A történelemkönyvek újra meg újra olyan férfiakról szólnak, akik szegényes környezetben nőttek fel, ennek ellenére kimagasló személyiségekké lettek, vagy analfabétából mintaszerű pedagógussá váltak. Nemrégen megállapították, hogy a legtöbb sikeres személyiség kellemetlen és rossz környezetből származott.

Fontos, hogy az ember igent mondjon származására, legalábbis köszönje meg, hogy abban a környezetben nőtt fel és ott értékes tapasztalatokat szerezhetett. Összefoglalva hangsúlyozni szeretném, hogy ezt a 4 szempontot befolyásolhatjuk a helyes szellemi magatartással. Aki valóban hiszi, hogy Isten szereti és terve van az életével, amint ezt a Biblia tanítja, az hálásan el tudja fogadni külsejét, képességeit, családját és környezetét. Ha Istenben és az Ő szavában hiszel, nem lesz nehéz önmagadat elfogadnod, de ha valamelyik területtel nem vagy kibékülve, szenvedni fogsz önmagad gyűlöletének káros következményeitől. Természetesen más szempontjai is vannak a magunk elfogadásának, de a fent említettek a legfontosabbak.

Forrás: Tim LaHaye - Kivezető út a depresszióból című könyve alapján
A depresszió és az emberi agy Az énről alkotott kép II.


EZEKET OLVASTAD MÁR?

A depresszió tünetei

Hogyan segíthetünk búskomor barátainknak?

Boldogtalan többség


SZÓLJ HOZZÁ!