Lépések a győzelemhez I.

LÉPÉSEK A GYŐZELEMHEZ I.

Senki sem szereti a búskomor állapotot, bár mindenki átéli élete folyamán valamikor. Ki milyen mértékben ad helyet az önsajnálatnak, azzal arányosan van az egyik embernek több baja vele, és kevesebb a másiknak. A depresszió nem testi, kémiai reakciókból keletkezik, sem nem más emberek vagy stresszhelyzetek magyarázzák, hanem a mi beállítottságunk függvénye. Ez a fejezet 10 lépésben mutatja meg, mi módon győzhető le a az. Több százan, akik kipróbálták már ezt az utat, bizonyítják, hogy célhoz vezet.

Eljött például a rendelőmbe egy 24 éves nő, akit az utolsó négy évben 30-szor kezeltek elektrosokkal. Semmit nem javult, sőt még rosszabbul lett, mert emlékezőképessége is romlani kezdett. Depressziója miatt életének legalább két évét szanatóriumokban töltötte. Ránézve erre a fiatal nőre, azt kellett gondolnom, hogy a súlyos depresszió tipikus esete. Már a temperamentumánál fogva is – főként melankolikus volt –, inkább a dolgok sötét oldalát látta, érzékeny volt és túl sokat foglalkozott önmagával. A jövőre nézve minden reménységét elvesztette. Nehéz családi körülmények közül jött, nem kívánt gyermek volt.

Az első lépést azzal tette gyógyulása felé, hogy Jézus Krisztust Urának és Megmentőjének fogadta el. Tőle kapta azt a bizonyosságot, hogy szereti, és hogy megbocsátott neki. Mindig erre vágyódott. Ő tette lehetővé számára, hogy legyőzze haragos és önsajnálkozó gondolatait. Az Úr segítségével meg tudott bocsátani szüleinek, és így eltűnt az a keserűség, ami éveken át megbénította.

Megtérése után három hónappal a pszichiáter által elrendelt gyógyszereket elhagyta, mert pszichikailag stabilabb volt, mint valaha. Tanácsomra újra felkereste az orvost, bűnösnek érezve magát abban, hogy a kezelést nem szabályosan fejezte be. Az orvos nagyon boldog volt látva a változást, és rögtön arra következtetett, hogy az ő gyógyszerei és pszichoterápiája eredményezte a változást. Amikor a nő elmondta, hogy keresztyén lett és Jézus Krisztus alapjaiban megújította az életét, az orvos rátámadt. Biztosította volt betegét arról, hogy ez nem fog nála sokáig tartani, hiszen a keresztyénség csak mankó, és néhány héten belül sokkal rosszabb állapotba kerülve jön majd vissza hozzá. A nő azt is bevallotta, hogy nem szed már gyógyszert, és jobban alszik, mint valaha. Az orvos szidta a hitét és a butaságát.

Jó, hogy rögtön utána hozzám jött. Szüksége volt rá, hogy a Biblia alapján megerősödjék az orvos szavaival szemben. Újból végignéztük azokat a lépéseket, melyek segítségével legyőzte a depressziót. Lassan visszakapta a bizalmát és örömét. Most már ezt a túláradó életet akarta élni, amit az Úr minden gyermekének megígért. Ha mankó lenne a keresztyénsége, akkor ez nagyon jó mankó, hiszen körülbelül egy éve már szabad a depressziótól, jóllehet családi körülményei rosszabbodtak.

Fogadd el Jézus Krisztust megmentődnek!

Szellemi képességei és akarata birtokában sincs az ember abban a helyzetben, hogy Isten segítsége nélkül kikerülje a depressziókat. A modern pszichológia egyik veszélyes tévedése az a feltételezés, hogy az ember nem szorul Istenre, ha szabadulni akar a depresszióból. Jézus Krisztus ezt mondta: "Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek" (Jn 15,5). Ez vonatkozik a depresszióra is. Ha egyszer s mindenkorra meg akarsz szabadulni tőle, be kell fogadnod az Úr Jézust az életedbe. Ha ez megtörtént, akkor rendelkezel azokkal az Isteni erőforrásokkal, amelyek a következő 9 lépést lehetővé teszik. Ha nem vagy biztos benne, hogy megtetted az első lépést, azt tanácsolom, hogy fordulj hozzá most imádságban. Igaz Isten ígérete: "Aki az Úr nevét segítségül hívja megmentetik" (Róm 10,13).

Életedet a Szentlélek vezesse

Az Úr Jézust befogadni és Szentlélek által vezérelt életet élni két különböző dolog. Persze csak az első teszi lehetővé a másodikat. Az önző élet mindig depresszióhoz vezet. De ha a saját életed fölötti uralmat naponta átadod Krisztusnak, legyőzheted az önsajnálatot, az önkíméletet, a saját személyed körüli forgást és az önzés rendkívül sokféle formáját is.

Ki rendelkezik az ember életével?
Könnyen rájöhetsz arra, hogy valóban alárendelted-e magad Krisztusnak! Kérdezd meg magadtól, hogy ki rendelkezik most az életeddel? A jelképes trónuson csak egy uralkodó ülhet, vagy te, vagy Jézus Krisztus. A trónon az ÉN van annál a keresztyénnél, aki saját elképzelései szerint él. Itt nem Krisztusé az utolsó szó. Sajnos sokan, akik a kormányrudat saját kezükben tartják, olyan szegényesen élnek, hogy nem csak hogy nem gyümölcsöző az életük, de példájukkal inkább taszítanak. Nem látható bennük Krisztus megváltoztató ereje, mert saját terveik és önző céljaik hazuggá teszik Krisztusban való új életüket. Némelyek imádkoznak, de csak saját egoista céljaikért, hogy Isten áldást adjon rá, ám ez nem óvja meg őket az ürességtől és a lelki nyomorúságtól.

Akinek az életét Jézus Krisztus uralja, az mindig győz a búskomorság fölött. A Szentlélek által Jézus Krisztus ül a trónon és irányítja az ember gondolatait, érzéseit és tetteit.

Az életben számtalan nagy és kicsi döntést kell hoznunk: "Hol lakjam? Melyik hivatást válasszam? Ki legyen a házastársam?" Ezekben a kérdésekben vagy az egyén, vagy Jézus Krisztus dönt. Aki az Úr Jézusban való hitben és odaadásban él, az mindennek az eldöntését Őreá hagyja. A Biblia azt mondja: "Minden utadon gondolj rá, és Ő egyengetni fogja ösvényeidet" (Péld 3,6). Testi keresztyén, akinek az életében nem Jézus Krisztus az Úr.

Az a keresztyén, aki nem érdeklődik Isten akarata iránt, önző módon él és mindenben maga dönt; míg az a keresztyén, aki Krisztusban él, hagyja, hogy Ő határozza meg lépéseit, átadja magát neki imádságban és megkérdezi: "Uram, hogyan viselkedjem ebben a helyzetben? Elfoglaljam ezt az állást? Elfogadhatom-e feleségem, férjem, gyermekem, főnököm, vagy szomszédom tanácsát?"

Az önző élet szegényes. A Krisztus uralma alatti élet viszont dinamikus. Krisztus nélkül rendetlenség, zűrzavar van, az Én egyik krízisből a másikba esik. Krisztus uralma alatt ellenben az életünk békességben, bizodalomban telik, és sok nehéz helyzetbe nem kerülünk bele (mert Isten vezet), viszont bizalommal megyünk a kikerülhetetlen krízisek felé. Aki hisz, az bízik az Úrban, hogy Ő minden szükségét túláradóan betölti.

Egy nap hazafelé jövet egy ismerőssel találkoztunk, aki egyetemi hallgató. Elmondta, hogy Krisztus neki személyesen milyen sokat jelent és hogy egész élete felett rendelkezhet. Hetek óta nem láttam az Istentiszteleten, ezért megkérdeztem, hová jár mostanában? Ő így válaszolt: "Az utóbbi időben nem megyek sehová." "És mit csinálsz az isten napjának reggelein, Péter?" Becsületesen válaszolt: "Kialszom magam". "Azt gondoltam át akartad adni Jézus Krisztusnak az életed feletti rendelkezési jogot". Kedvetlenül válaszolt: "Nem kell nekem gyülekezetbe mennem ahhoz, hogy jó keresztyén legyek." "Nem" – válaszoltam. "De mit mondana Jézus Krisztus neked 9,30-kor, ha Ő rendelkezne veled?" – Most a fiú gondolatai világosan az önsajnálat talajáról szóltak: "Az az egyetlen nap, amikor kialhatom magam, egész héten át sokat tanulok, talán megérdemlek egy napot a kikapcsolódásra, hogy azt tehessem, amihez kedvem van". Amikor rámutattam, hogy válaszában az Én szócska négyszer fordult elő. Jézus Krisztus neve ezzel szemben egyáltalán nem, akkor nyilvánvalóvá vált, hogy soha nem kérdezte, mi az Úr Jézus akarata az Ő napjának eltöltésével kapcsolatban.

A Zsidók 10,25 ezt írja: "El ne hagyjuk a magunk gyülekezetét mint szokásuk némelyeknek, hanem intsük egymást, annyival inkább, mivel az a nap elközelget." Ha döntened kell valami felől, kérdezd meg imádságban: "Uram, mit tegyek?" Általában ilyenkor hirtelen eszedbe jut egy bibliai igazság vagy egy bibliavers, amely megvilágítja a helyzetedet. Ha eszerint cselekszel, rátalálsz a helyes útra, ha nem, akkor eltévedsz. Soha ne kérdezd "Mit akarok én?" Az igazi szellemi érettség azon mérhető, hogyan foglalkozunk Isten Igéjével és mennyire élünk a Szent Szellem vezetése szerint. Itt lesz világossá, megegyezik-e Krisztus akarata az én akaratommal. A búskomorságra hajló ember vizsgálja meg, hogy gondolatmenete az Úr Jézus vezetése alatt áll-e. Ha Ő az Úr, Ő nem tűri meg az önsajnálatot, és így a vezetése alatt álló élet szabad a depressziótól.

A Szent Szellemmel betelt élet hatása
Bár minden hivő szeretné látni az ilyen élet gyümölcseit, mégis kevesen tesznek érte igazi erőfeszítéseket. Soha nem találkoztam még olyan emberrel, aki tudatosan a saját szerencsétlenségére tört volna, mégis a legtöbben egoista módon élve, végtelen sok szenvedést okoznak maguknak. Az Efézus 5,18-21 fontos üzenet a keresztyén számára. Naponta elméjébe kellene vésnie és elgondolkoznia rajta. Először, azt parancsolja, hogy legyünk betelve Szentlélekkel, azután ennek a kihatásait írja le:

A 19. vers: énekre fakad a szív,
20. vers: hálás alapmagatartás,
21. vers: készség önmaga alárendelésére.

Nem szomorú ember az, aki szívében énekel, hálás, és kész magát alárendelni. És egyáltalán nem vidám az, akiből hiányoznak ezek a tulajdonságok. De nem kíván-e mindenki boldog lenni? Sajnos a legtöbben a saját erejükből akarják megtalálni boldogságukat, ám ez lehetetlen. Csak ha teljesen átadja magát valaki Krisztusnak, akkor lehet boldog.

Bocsáss meg azoknak, akik vétettek ellened

Nem élhetünk a Szent Szellem szerint, ha nem vagyunk készek adósainknak megbocsátani (Mt 6,12). Búskomorságra hajló emberek meg tudnak nevezni olyanokat, akik a múltban őket elutasították vagy megsértették. Nem lesz végső győzelem a depresszió felett, sem szellemi érlelődés, ha ennek a személynek nem bocsát meg. Az Úr Jézus mondta: "Ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket a ti mennyei Atyátok is megbocsát nektek, de ha ti meg nem bocsátotok, a ti Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket" (Mt 6,14-15).

A keresztyén engesztelhetetlensége károsan hat szellemi, lelki és testi életére. Bizonyára te is ismersz olyanokat, akiket megkeserít a magukban hordozott bosszúvágy sértettség, harag. De vizsgáljuk meg a magunk életét is. Ritkán tudatosítjuk, hogy az őrlő keserűség szétrombolja Istennel és embertársainkkal való kapcsolatunkat.

Az engesztelhetetlenség soha nem korlátozódik egyetlen emberre. Mint a rák terjed gondolatainkban, míg a szeretet és más pozitív érzések kihalnak. Belsőleg gyenge lesz az ilyen ember és minden szenvedélynek is tehetetlen kiszolgáltatottjává válhat. A keserűség az évek során szétterjed benne, megerősödik, míg már apróságokon is dühbe gurul. Megtapasztaltam, hogy egy gyűlölt emberrel szembeni keserűség és engesztelhetetlenség azt is lehetetlenné teszi, hogy a szeretett emberhez szeretettel viszonyuljunk.

Ha valóban szabaddá akarsz lenni a depressziódtól, kérdezd meg önmagadtól: "Talán valakinek nem bocsátottam meg?" Ha így van, ismerd be ezt Isten előtt, és kérd, hogy szabadítson meg ettől a tehertől. Ha az illető személy is tud haragodról, keserűségedről, kérj bocsánatot, lehetőleg személyesen vagy levélben. Nehéz lépés ez, de szükséges ahhoz, hogy újra helyreálljon a lelki egyensúlyod.

Egyszer egy keresztyén házaspár jött házassági tanácsadásra és kérdésemre néhány felszínes problémát említettek. Nem láttam mélyreható nehézségeket. Úgy látszott, a férjben rejlett a baj gyökere. Meg is tudtam tőle, hogy évekkel korábban egy üzletfelében súlyosan csalódott, és ezt a bántást soha nem felejtette el, csak táplálta keserű gondolatait. Engesztelhetetlen gondolkozása megmérgezte saját feleségével való kapcsolatát is. Ez a keserűség volt az oka, hogy soha nem lehetett érett és használható hivő ember. Végül felismerte problémáját, találkozott azzal az emberrel és bocsánatot kért tőle. Csodálkozva látta, hogy amaz másfél évvel korábban megtért és ő is bűnnek ismerte fel ezt az esetet. Ma jó barátok és a házassági viták is megszűntek. Azáltal, hogy eltűnt a keserűség az életéből, szellemileg és lelkileg is fejlődött, olyannyira, hogy üzletfelei is észrevették ezt a változást.

Keserűségünknek képzelt okai is lehetnek. Egy súlyosan depressziós fiatal nő jött hozzám, mert valaki udvarolt volna neki, de ő képtelen volt helyesen reagálni. Arra a gondolatra jutott, hogy beállítottsága a másik nemmel szemben nem normális, hidegen és közönyösen tekintett a házasságra, ezért jött végül tanácsért. Megtudtam, hogy anyja elvált volt, aki minden áldozatot meghozott érte. Azután – amikor a leány 12 éves volt – egy nagyon kedves, meggyőződéses keresztyénhez feleségül ment. A férfi adoptálta és legjobb belátása szerint kívánta nevelni. De ezt a lányt még 19 éves korában is emésztette a szerető és hűséges anyja ellen érzett haragja. Anyja, aki őrlődött az első házassága miatt, nagylányán akarta a múltját – túlzott féltéssel – jóvátenni. (Egyedül nevelő szülő megtapasztalhatja, hogy Isten pótolhatja a gyermeknek apját, illetve anyját.) A leányt egy okoskodó egyetemi hallgató pszichológia könyvvel a kezében figyelmeztette, hogy túlságosan függ az anyjától. Ettől kezdve csak még jobban nőtt a harag benne, és ez mások felé is befolyásolta normális érzéseit.

Csak amikor Isten előtt bűnként megvallotta hálátlanságát, és bocsánatot kért anyjától, akkor lett újra szellemileg, lelkileg is jobban. Van igazság ebben a mondásban: "Aki nem bocsát meg, az meghal." Az emberi szív úgy van teremtve, hogy egy másik személlyel szemben érzett hosszas keserűség vagy gyűlölet végül tönkreteszi.

Naponta újuljon meg a gondolkozásod

Mint már láttuk, csak akkor változik meg életünk tartósan, ha Isten Igéje megváltoztatja gondolatainkat. Ebben az engedetlen világban lehetetlen segítséget kapni. Mind testünknek mind lelkünknek naponta táplálékot kell nyújtanunk. Minden bölcsesség Istentől és a Bibliából adatik. Csak ha ezt tanulmányozzuk és elgondolkozunk Isten bölcsességén, azt bevéssük gondolatainkba, akkor leszünk érett keresztyénné, aki hitben megalapozottan képes legyőzni depresszív hajlamait.

Tim LaHaye - Kivezető út a depresszióból című könyve alapján