| A FÖLD KIRÁLYA 1/2. |
| "A gondviseléssel perelni kár, hisz könnyedén forgatja az, mihez fel sem érsz." (Milton) |
A Vásti bukása és Eszter megkoronázása között eltelt három évben jelentős események mentek végbe a Perzsa Birodalomban. Xerxész, vagy ahogy a Biblia nevezi Ahasvérus, hatalmas ünnepségsorozatot rendezett, ami alkalmat adott egy rendkívül fontos feladat eltervezésére: a Perzsa-öbölön túli nyughatatlan görög városállamok leigázására. A birodalom számos tartományából politikai és katonai vezetők gyűltek össze, akik Susánban sokat fontolgatták a tervbe vett hadjáratot.
Részben talán ez is magyarázza, hogy miért haragudott meg annyira Xerxész Vástira. A birodalmat a fegyelemnek és az egységnek kellett összetartania. Az uralkodó utasításának semmibe vétele, amit Vásti tett, esetleg megingathatná a trón szilárd tekintélyét. A vezérek egyöntetűen a biztos győzelemre számítottak, de a görög nép szívós és agyafúrt volt, nem akartak hát semmit sem a véletlenre bízni. Xerxész hadai leverték a rövid, de heves egyiptomi, babiloni lázadásokat.
Ezek a felkelések, amelyeket maradéktalanul elfojtottak, azt mutatták, hogy szükség van a kiterjedt birodalom stabilizálására, az uralom megerősítésére. Nem lett volna bölcs dolog otthagyni Susánt és a távoli Görögországba menni hadakozni úgy, hogy otthon marad a királynő, aki kereken megtagadta a király parancsát.
Amikor a perzsa csapatok a hellén városállamok felé vonultak, úgy tűnt, hogy semmi sem állhat ellen nekik. A hosszan tartó felkészülés után Xerxész megindult a világ legjobb katonáit felsorakoztató félelmetes hadsereggel. A görögök számban sokkal kevesebben voltak, és az egymással hadakozó városállamok nem alakítottak egységes frontot a hatalmas hódítóval szemben, sőt valójában a görögök közül sokan eleve reménytelennek tartották az ellenállást, így szövetségre léptek a perzsákkal.
Xerxész a nagyszerűen képzett és felszerelt roppant sereg élén haladt. A vereség teljességgel lehetetlennek tűnt. Zászlaja alatt vonult Perzsia virága, talán több mint egymillió ember - habár a történészek nincsenek egy véleményen a sereg létszámát illetően. Nincs, aki győzhetne a perzsák seregén s vitézi népén!" - írja Aiszkhülosz görög költő és drámaíró, akinek bátyja a hellén sorokban küzdött. A Helleszpontuszon az ügyes mérnökei által megtervezett pontonhídon áthaladva nyomult előre Xerxész seregét vezetve.
Sorra igázta le az útjába kerülő megrémült kisállamokat, míg Athént is le nem verte és fel nem gyújtotta. A görögök csak egyetlenegyszer, Thermopülainál álltak a sarkukra. Drámai győzelem volt, mert a hősiesen küzdő spártaiak az utolsó csepp vérükig küzdöttek, de ez az ütközet csak rövid időre torpantotta meg az ázsiai harcosok hordáinak előretörését. A perzsák felismerték, hogy a szárazföldi győzelem még kevés, ezért hatalmas flottát állítottak ki. A legénység a kor legjobb tengerészeiből - közöttük a föníciaiakból - állt.
A hatalmas flottához Rawlinson szerint mintegy 4000, mindenféle-fajta hajó tartozott. Úgy gondolták, hogy ezzel képesek lesznek a görög tengerészeti erőknek még a nyomát is kiűzni az Égei-tengerről. E rettenetes hatalommal szemben a görögök csak 271 hadihajót tudtak felsorakoztatni. Hérodotosz írja le, hogy Xerxész tengerészei annyira bíztak a görög flotta megsemmisítésében, hogy egyedül attól tartottak a perzsa parancsnokok: a görögöknek sikerülhet kereket oldani.
A szám szerint sokkal kevesebben lévő görögök kételkedtek és haboztak, amint figyelték, hogy milyen rosszak az esélyeik. Themisztoklész, a ragyogó képességű athéni vezér minden ügyességét latba vetette a sikeres ellenállás megtervezésére. Végül megszületett a stratégia: cselhez fognak folyamodni. Themisztoklész elküldött egy szolgát, akiben a perzsák megbíztak, azzal a hírrel, hogy a görögök meg akarnak futamodni. Így elhitette Xerxésszel, hogy el tudja zárni a görög flotta útját,
és végzetes csapást mérhet rá.
A perzsák zárt hadrendbe állították hajóikat, hogy útját állják a görögöknek, ha menekülni akarnának a tengerszorosból, ahol összegyűltek. Akkor Xerxész hadiflottájának törzse lassan támadásra indult. A nagy király öntelten ült egy hegy tetején felállított aranytrónusán, írnokok vették körül, akikre azt a feladatot bízta, hogy az ellenség varható megsemmisítésének a legapróbbleteit is pontosan jegyezzék fel.
Xerxész türelmetlenül várta az utolsó csapást, amivel az erőtlen Görögország büszkeségét egyszer s mindenkorra letörheti. A görögök most semmiképp sem menekedhetnek meg - gondolta. Minden parancsnok azt a határozott utasítást kapta, hogy Perzsia katonai hírnevét és dicsőségét a szalamiszi csata koronázza meg.
Csakhogy pontosan a megfelelő pillanatban Themisztoklész kibontakoztatta ragyogó tervét. Kivárta azt az időt, amikor mindennap feltámad a szél, és hajóval úgy manőverezett, hogy oldalba támadhassa az ügyetlen alakba rendeződött perzsa flottát. A görög hajók sokkal kisebbek voltak, de összehasonlíthatatlanul jobban lehetett manőverezni velük, és különösen jól mozogtak a szűk vizeken. Amint az ütközet megkezdődött, a görögök válaszoltak az idő kihívására.
A hatalmas perzsa flotta nehézkes hajóinak a szoroson áthaladva össze kellett húzódni, ami igencsak csökkentette ütőképességüket a csatában. Mire a nap lehanyatlott, a görögök teljes győzelmet arattak, és Szalamisz fordulóponttá vált a történelemben. Aiszkhülosz úgy mondja, hogy a perzsákra a bajok özöne szakadt, teljesen lehengerelve őket.
Xerxész rémülten menekült, Görögországot pedig soha többé nem remegtette meg a perzsa iga gondolata. A történelem egyik legemlékezetesebb győzelme volt ez. Minden jel arra mutatott, hogy Xerxész teljesen leveri a görögöket. Chester Starr mondja: "A maroknyi görög városállam hősiessége a hatalmas Perzsa Birodalommal szemben még ma is csodának tűnik."
A görögök győzelme bizonyos értelemben valóban csoda volt. Elérkezett az ideje annak, hogy a történelem mesteri mintázatában a birodalom sorsa megforduljon. Perzsiának meg kellett kezdenie a világhatalom csúcsáról való lassú visszavonulást. Az ezt követő években már nem lesz olyan hatalmas. Dániel könyve kiemelkedő próféciája szerint Görögországnak kell magához ragadnia a hatalmat. Xerxész tengeri ereje megsemmisült, mint a hálóban kifogott halraj, és a fényűzéstől meg a palotában folyó intrikáktól meggyengült perzsa trónra
végül is majd a feledés homálya borul.
George T. Dickinson: Eszter Királyné c. könyve |
 Éljen
a királyné! |
 A Föld királya 2/2. |
