| ÉLJEN A KIRÁLYNÉ! |
| "Óh, te mindig jelenvaló, mindenható Erő!
Nem kötöz idő, nem határol tér. Jólétben, ínségben, szabadon, rabon. Viskójában vagy a trónon, ki hű, megtalál!" (Hannah More) |
"És mondának a király apródjai, akik néki szolgálának: Keressenek a királynak szép ábrázatú szűz leányokat. És rendeljen a király tiszteket országának minden tartományába, akik gyűjtsenek össze minden szép ábrázatú szűz leányt, Susán várába, az asszonyok házába, Hágainak, a király kamarásának, az asszonyok őrzőjének keze alá, és adjanak nékik szépítő szereket. És az a leány, aki tetszik a király szemeinek, uralkodjék Vásti helyett. És tetszett a dolog a királynak, és úgy cselekedék."
Xerxész a hatalmas birodalom mindenéből összegyűjtötte a világ legszebb lányait. A szerencsés kiválasztott világhírűvé válik, és a király kegyeit élvezheti. Talán a napfényes görög szigetekről jött egy hellén szépség is az Égei-tenger hullámzó vizén átkelve, "kinek arany fürtjei ékként örvezték halántékát." Egyiptom sötét szemű, hollófekete hajú lányt küldött, kinek ereiben néhány csepp etióp vér is folyhatott.
A választottak közé bekerült egy susáni lány is. Nemcsak szép, hanem erényes is volt. Eszternek hívták. Árvaságban élt, és unokatestvére, Márdokeus fogadta örökbe. A bájos gyermeket, Esztert, vagyis zsidó nevén Hadassát, féltő gonddal nevelte, saját lányaként szerette Márdokeus. Amikor a világ legszebb lányait keresték, egy csöppet sem volt nehéz a megkapóan szép zsidó nőt közéjük sorolni. Jól mutatja be a költő Esztert:
"Nemes gondolkozás, magasztos elv, így élt köztük e lány.
Mint pompásan virító rózsaszál,
oly fenségesen gyönyörű."
Eszterhez fogható szépséget csak ritkán hordott hátán a föld, ő azonban a női bájnál sokkal többre értékelte az erényt. Soha nem kérkedett testi szépségével, mert igazi gazdagsága az árnyékban virágzó mélyebb szépség volt. Márdokeus eltökélte magában, hogy benevezi Esztert az áhított pozícióra jelentkező lányok közé.
Eszter beleegyezett, főként azért, mert nevelőapja így kívánta, de arra is gondolt, hogy Isten talán valami - most még homályos - úton-módon az ő személye által is dicsőséget szerezhet nevének. Esztert az egyik palotaőr, Hégai gondjaira bízta, akinek tetszését azonnal elnyerte természetes bájával, kedvességével, és a királyi udvar más embereinek is szívébe lopta magát, sőt talán vetélytársnői közül is többen csodálták őt, mert szeretetreméltóságával meg tudta nyerni a szíveket. Hégai szolgálólányokat rendelt ki Eszter mellé, és a várakozás idejére kényelmes szállást biztosított neki.
Eszter szolgálólányai is csatlakoztak a csodálók mind népesebb táborához, és alighanem ők is biztatták Hégait, hogy kedvező jelentést adjon gyönyörű úrnőjükről. A komoly felkészülés éve után minden jelentkezőnek a király színe elé kellett járulnia. Mindegyik megkapta azt a ruhát és azokat az ékszereket, amik a legvonzóbbá tették viselőjüket. Bizonnyal voltak hiú és jó ízlésnek híjával lévő jelentkezők is, amit Hégai kétségkívül felismert.
És most Eszteren volt a sor, hogy megjelenjen a király előtt. Ő maga nem kért hivalkodó ruhát, amivel elkápráztassa az uralkodót, hanem Hégaira bízta magát, aki minden kétséget kizáróan elérte, hogy a figyelem ne az öltözékre, hanem Eszter személyiségére és jellemére terelődjön. A csodálók tömegének tompa moraja hallatszott, amikor Eszter a király elé járult. Idézzük Torquato Tassot:
Elől megy a lány - körülte bámuló tömeg,
Báját nem kendőzné, ám vele nem is kérked.
Szemét lesütve jön, ruhája egyszerű anyag,
S kecses, könnyed lépte győzelmet arat.
Hisz oly önfeledten gyönyörű.
Ki csak látja, mind csodálja
A király előtt álló büszke nőt.
Magasztos szépségének finom melege,
Váratlan lénye legyőzi a királyt.
A király szíve megolvadt a kedves lány okozta meglepetéstől. Döntött. Az ihletett írás ékesen szóló egyszerűséggel jelenti ki:
"És a király Esztert minden asszonynál inkább szereté, és minden leánynál nagyobb kedvet és kegyelmet nyert őelőtte, és tette a királyi koronát az ő fejére, és királynévá tette Vásti helyett. És nagy lakomát adott a király minden ő fejedelmének és szolgáinak, az Eszter lakomáját, és a tartományoknak nyugalmat adott, és ajándékokat osztogata király módjára."
A történelem során csak nagy ritkán fordult elő, hogy a köznépből származó ember, egy alacsonyabb rangú tisztségviselő nevelt lánya ilyen megkülönböztetett helyre kerüljön.
A világ nemes hölgyeit - közöttük királylányokat - állított félre az eddig ismeretlen lány. El kell ismernünk, hogy Eszter azon igen kevés nők egyike volt, akik mindenféle manipuláció nélkül emelkedtek ilyen kimagasló helyre. Továbbá zsidó volt, és ha erről a tényről széles körben tudomást szereztek volna, még valaki ellene fordíthatta volna ezt a tényt, mivel Perzsiában elég erősen élt az e néppel szembeni előítélet.
Majdnem bizonyosnak tűnik, hogy a jelentkezők adatait vizsgáló tisztségviselők közül valaki tudhatta, milyen származású is Eszter. De értékei olyan kimagaslóak voltak, hogy még az is, aki tudomást szerzett zsidó származásáról, szemet hunyt felette. A Mindenható Erő színfalak mögötti munkálkodását sejteti az egyszerű lány üstökösszerű felemelkedése. És valóban, a későbbi események pontos időzítésre, az emberi véletlen egybeesésnél sokkal többre világítanak rá.
George T. Dickinson: Eszter Királyné c. könyve |
 Őfelsége |
 A Föld királya 1/2. |
