| ÁLLÁST FOGLALNI |
A tanulmány elején egy tanulságos történet: Ezópusz, az ősi görög mesemondó színes meséjében elmagyarázta, hogyan lettek a denevérek sötétben élők.
Egyszer háború tört ki a mezei vadállatok és a madarak között, és amikor úgy tűnt, hogy a madarak megnyerik a háborút, a denevér körbe-körberepkedett és ezt bizonygatta: - Madár vagyok. Nézzétek, ahogy repülök! Madár vagyok. Ám később a vadállatok álltak nyerésre, így a denevér ledobta magát a földre, és ezt hajtogatta: - Vadállat vagyok. Nézzétek, ahogy mászkálok! Vadállat vagyok.
Hamarosan a madarak és a földi állatok is undorodtak a denevértől, aki eljátszotta, hogy a háború mindkét oldalán áll. Közösen a barlangokba száműzték a képmutatót, és csak a sötétben jöhetett ki a lakhelyéről. Nagy igyekezetében mindenkit boldoggá akart tenni, végül senkinek sem sikerült örömöt szereznie. A denevérhez hasonlóan
mindenki arra vágyik, hogy elfogadják.
Az elkötelezett keresztényt azonban lehetetlen a világnak és a mennyei Atyának is elfogadnia. Jézus kijelentette: "Egy szolga sem szolgálhat két úrnak." (Lk 16:13)
Jakab így fogalmazta meg: "Nem tudjátok-e, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz." (Jak 4:4)
Az Úr szavára tekintettel lehetetlen a kereszténynek a világ elfogadását és bűnös örömeit élvezni, ugyanakkor elnyerni azt a békét és bizonyosságot, ami a Jézussal való biztos kapcsolatból fakad. "Vajon járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?" (Amós 3:3)
Szomorú tény azonban, hogy a világon több millió vallásos keresztény olyan utat keres, amellyel kellemes kompromisszumot találhat a hit és a bűnös világ között. Elkötelezettnek érzem magam ezzel a témával kapcsolatban, mivel életemben az Úrral én is küzdök a kompromisszum és konformizmus alattomos, ám fokozatos hatásával. Könyörtelen nyomásként nehezedik ránk a világhoz alkalmazkodás.
Az ördög mindig felajánlja, hogy adjuk fel értékeinket és elveinket. Ritkán alkalmaz teljes erőbedobást, frontális támadást, inkább a lelki hanyatlás előnyét használja ki, ahol lépésről lépésre kényszer nehezedik ránk, hogy lassanként kompromisszumot kössünk a hitünkkel. Az ördöggel való egyezkedés halálos a lélek számára, és sosem hoz tartós elégedettséget. Urunk világosan kijelentette, hogy nem játszhatunk középen:
"Aki velem nincsen, ellenem van; és aki velem nem gyűjt, tékozol." (Mt 12:30)
A kínai mondás szerint: "Nem tudsz átkelni a folyón, ha a lábaid különböző csónakokban vannak." A valóságban lehetetlen igazán kiegyezni az ördöggel, hiszen bármilyen megállapodási kísérlet végül teljes feladáshoz vezet. Egyedül a tartós bizalom Istenben és a személyes óvatossággal vagyunk képesek levágni a szörnyeteg csápjait.
 Elképesztő tény |
 Jó és rossz kompromisszum |
Ezeket is ajánljuk
