A MELANKOLIKUS ERŐSSÉGEI


A melankolikus természete gazdag és érzékeny. Nemcsak finoman, hanem mélyen is érez. Ezzel magyarázható, hogy a melankolikusok között sok a nagy művész. Mindenben mély és alapos. Ebben a tulajdonságában a szangvinikus egyenes ellentéte. A felületességgel és állhatatlansággal szemben az élet minden területén ellenszenvet mutat. Amihez csak hozzáfog, azt alaposan teszi.



Mindenesetre sok dolog iránt nem érdeklődik, ezeket teljesen figyelmen kívül hagyja. Azt az ötletet vagy feladatot viszont, amit megragad, lelkiismeretesen és alaposan teljesíti. Nem meglepő tehát, hogy a melankolikusok között oly sok nagy gondolkodó és filozófus található. A melankolikust gazdag érzelmi élete és elmélyült gondolkodása különösen képessé teszi az írói vagy tudósi alkotó és intellektuális munkára. Intuíció és értelem szerencsés kapcsolatával nagy gondolatok megragadására képes.

Ismeri saját határait
Ebben a vonatkozásban is kifejezetten a szangvinikus temperamentum ellentéte, aki minden iránt érdeklődik, belefog számos tervbe, és ezeket aztán félbehagyja. A melankolikus nem kísérletezik mindenfélével, de ha valamibe belekezd, azt véghez is viszi. Röviden: dicséretre méltó ellenőrzést és önfegyelmet gyakorol maga felett. Megfontolt természete távol tartja attól, hogy életét találomra, kedve és szeszélye szerint alakítsa.

Hűséges
Nem köt sok barátságot, de a meglévőkhöz ragaszkodik. Ezen a téren megint sokban különbözik a szangvinikustól, aki nyíltszívű kedvességével mindenütt barátokra talál. A melankolikus lénye gyakran inkább taszító. Pesszimizmusával, érzékenységével és önhittségével sokakat elkerget magától.

De hűséges marad azokhoz az emberekhez, akik őt szeretik, s akik iránt vonzalmat érez. Amíg a szangvinikus minden új benyomás eltéríti, úgyhogy régi barátait könnyen elfelejti, a melankolikus lelke mélyén ápolja barátságait. Az elválások a barátságokat még fontosabbá teszik számára. Barátságaiban van valami megható. Tény, hogy ezekkel meglehetősen gyámoltalanul bánik. Töprengő természete megnehezíti számára érzelmeinek kimutatását. Ezért ezt gyakran el is mulasztja, vagy teljesen szokatlan formában teszi. Emellett van valami megkapó, megható gyöngédség az ő gyámoltalanságában, mert mindig többet érez, mint amennyit mondani vagy kifejezni képes!

Megbízható
Ígéreteit és kötelezettségeit nem felejti el könnyen. Természetesen nem is tesz olyan könnyen ígéretet, mint a szangvinikus. Ellenkezőleg, ebben nagyon is tartózkodó. A túlzó, meggondolatlan beszéd visszataszítóan hat rá. Ha azonban egyszer valamit megígér, akkor annak megtartása becsületbeli ügy számára. Egy meg nem tartott ígéret sokáig, talán életének egész hátralévő részében nyomasztaná. Ezzel szemben a szangvinikus mentegetőzésekkel hamar elintézi meg nem tartott szavát.

A melankolikus minden körülmények között megbízható. A gondatlanság és a felületesség teljesen ellentétes a természetével. A munkában – akár vezető, akár beosztott – alapos; pénzügyekben, illetve családi vagy hivatásbeli ügyeinek intézésében egyaránt megfontolt. Szokásaiban, öltözködésében, vagyis mindenben gondos és rendes. A melankolikus és a szangvinikus közötti különbséget abból is megállapíthatjuk, ha például megfigyeljük: hogyan csomagolják bőröndjüket utazás előtt.

ATTILA
Ötletgazda
Forrás: Ole Hallesby - Személyiségtípusok című könyve alapján
Melankolikus alkat A melankolikus gyengéi


Ezeket olvastad már?

A SZANGVINIKUS GYENGÉI

A TEMPREAMENTUMOK

A FLEGMATIKUS ÖNFEGYELME