| ISTENTŐL KAPOTT KÜLDETÉS |
A misszió gondolata már a mennyben megjelent. Még mielőtt a bűn belépett volna a földre, a Szentháromság kigondolt egy tervet, amivel megmentheti az emberiséget, hogy Sátán ne tudja őket hatalmába keríteni és ott tartani. Isten, az Atya hajlandó volt elküldeni Fiát egy küldetésre, hogy megmentse az elveszett lelkeket.
Krisztus, akit az egész menny szeretett, elhagyta a mennyei tisztaságot, békét és örömöt, hogy véghezvigye Isten küldetését ezen a sötét, bűnnel teli földön. Az Ő küldetése egyszerű volt: hogy megkeresse és megmentse, aki elveszett. Isten küldetése a kezdetektől fogva ugyanaz maradt, és az évszázadok alatt kiválasztott misszionáriusokat, akik beteljesíthetik szándékát.
Jézus, természetesen, a legnagyobb misszionárius volt. Amikor Jézus a Földön volt, az apostolokat közvetlen oktatásban részesítette, hiszen példájával tanította nekik, hogyan kell gyakorlatban misszionáriusnak lenni. Amikor Jézus elküldte az apostolokat kettesével (majd később a "hetvenet", lásd: Lukács 10), arra utasította őket, hogy végezzék Isten munkáját, prédikáljanakés hirdessék, hogy "elközelített a mennyeknek országa" (Máté evangéliuma 10:7). Jézus ezt is megparancsolta nekik: "Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok" (8. vers), valamint emlékeztette őket, hogy az erő, amivel ezeket a dolgokat véghezvihetik, felülről jön, nem pedig tőlük. Mennybemenetele előtt Krisztus ismét megparancsolta tanítványinak:
"Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velük, és megerősítvén az igét a jelek által, amelyek követik vala" (Márk evangéliuma 16:15–20).
Amikor misszionáriusokra gondolunk, eszünkbe juthat Fülöp, akit azzal a feladattal küldött el Isten, hogy egy etiópiai hivatalnokkal tanulmányozza a Bibliát, majd megkeresztelje őt (ApCsel 8:26– 40). Istvánra is gondolhatunk, aki bátran tanúskodott a zsidó Szanhedrin előtt, habár az életébe került. De az ő mártíromságának köszönhető az egyik legnagyobb misszionárius: Saul, akit később Pálként ismerhetünk (ApCsel 7:58; 9:1–22). Barnabásról, Silásról, Jánosról, Márkról és Timótheusról is meg kell emlékeznünk, akiknek szintén hatalmas szerepük volt Isten munkájának előrehaladásában.
A mai világban, ahol több mint 7 milliárd ember hemzseg, még mindig rengeteg munka vár ránk, hogy elvigyük az embereknek Isten üzenetét. Isten mindnyájunkat hív, hogy részt vegyünk ebben. Nem számít a korod, nemzetiséged, nemed, Isten arra hív, hogy részt vegyél az Ő munkájában. Talán arra hív, hogy misszionárius légy a szomszédaid között, az iskoládban, munkahelyeden, vagy a befolyási körödben. Akárhol vagy, szüksége van rád az Ő munkájában,
hogy megkeresse és megmentse azt, aki elveszett.
A környezetünkben élőkkel ápolt mindennapi kapcsolat a legkönnyebb út, hogy Istenről tanúskodjunk. Hagyd, hogy a Szentlélek vezessen a megfelelő emberekhez, ezután pedig nyugodtan és természetesen oszd meg a jó hírt, és bátorítsd őket a megfelelő módon a Szentlélek vezetése alatt. Istenről tanúskodni öröm, és az Úrral való kapcsolatunk egyik természetes gyümölcsét jelenti. Isten mindig utat nyit előttünk. Mindenki bekapcsolódhat Isten missziójába! Miközben végezzük ezt a szolgálatot, nagyon fontos, hogy a Biblia és a Prófétaság Lelke tanulmányozása, valamint folyamatos imádság által közel maradjunk az Úrhoz.
Jézus hamarosan visszajön! Emeld magasra a zászlót, és oszd meg a jó hírt kreatívan másokkal! Irányítsd a körülötted élők tekintetét Jézusra, aki megmentett minket, és megígérte, hogy hamarosan hazavisz minket! Dolgozzunk együtt, és vigyük véghez Isten ránk bízott feladatát, az Ő bölcsességével és erejével! Isten kegyelme által mindenki misszionárius.
A Hetednapi adventista egyház 2016. őszi imaheti anyagából |
 Minden hívő a misszióban |
Ezeket is ajánljuk
