MI VAN A KEZEDBEN?

Az Úr a figyelmedet kívánja, és az erőfeszítésedre is szüksége van. Nem ellentmondásos kijelenteni: "Isten felhasználja a gyengeségedet", aztán pedig: "Add a tőled telhető legjobbat a mennynek".



Világos, hogy néha nem azért kérnek meg minket valamire, mert képesek vagyunk rá, hanem mert mi vagyunk ott. Mikor Isten felkérte Mózest, hogy legyen a szabadulás szószólója, ő egy sor kifogással reagált rá, miért képtelen azt megtenni. Az Úr meghallgatta Mózes fenntartásait, és így felelt rájuk: "Mi az a kezedben?" (2Mózes 4:2) Abban a pillanatban Isten úgy mutatta be magát, mint a "VAGYOK", és egy hatalmas, egyiptomi forradalmi küldetést írt le. Csakis azért mondta el Mózesnek a miértet, a mit, a mikort, a holt, és hogy hogyan fog megtörténni a kivonulás, nehogy belebetegedjen a bizonytalanságba. Szinte hallom, ahogy Mózes válaszol erre: "Csodás terv. A legapróbb részletekig minden egyben van: tökéletes, kivéve egy aprócska problémát: engem!"

"Te lehetsz a VAGYOK, de én én vagyok, és ez nem hangzik jól a terved számára." Ekkor az örökkévaló Isten, akinek mesteri terve van 2 millió ember kimentésére Egyiptomból, megáll, hogy megkérdezze: "Mi az ott a kezedben?" Nyilván az Úr tudja, hogy a kérdéses eszköz egy bot. Tudja, hogy Mózes is tudja, az ő eszköze csak egy vessző. Ismerjük a történetet, de azért olvassuk el megint: "Az Úr pedig mondta neki: Mi az a kezedben? S ő mondta: Vessző. Vesd azt úgymond a földre. És vetette azt a földre, és lőn kígyóvá; és Mózes elfutamodott előle. Mondta pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet, és fogd meg a farkát! És kinyújtotta a kezét, és megragadta azt, és vesszővé lőn az ő kezében." (2Mózes 4:2–4) A Biblia tele van olyan momentumokkal, mikor Isten átlagos dolgokat használ föl rendkívüli tettek elvégzésére országa számára. "Mi az a kezedben?" Az a dolog a kezedben a figyelmed. A nap folyamán mindent megértesz, amit látsz, de nem látsz mindent, amit értesz.

Az Úr a figyelmedet kívánja, és az erőfeszítésedre is szüksége van. Nem ellentmondásos kijelenteni: "Isten felhasználja a gyengeségedet"


Talán most úgy érzed, hogy alkalmatlan és felkészületlen vagy. Talán nem érzed magad biztosnak, hogy 100%-ig elkötelezted magad Isten felé. Na, akkor állj be a sorba, és csatlakozz a klubhoz! Ő még mindig átlagos embereket használ föl rendkívüli feladatok teljesítésére a terve számára.

"Mi van a kezedben?"
Az Úr a figyelmedet kívánja, és az erőfeszítésedre is szüksége van. Nem ellentmondásos kijelenteni: "Isten felhasználja a gyengeségedet", aztán pedig: "Add a tőled telhető legjobbat a mennynek". Pál apostol megosztott egy beszélgetést a korinthusiakkal az erősségekről és a gyengeségekről: "Ezt mondta nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekszem azért az én erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzon énbennem. Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős." (2Korinthus 12:9–10) Vizsgáljuk meg a hírességek csarnokát a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében! A listában szereplő egyik név sem hősé, de nem is cselekedtek ők mindig hősiesen. Viszont mindannyian azt válaszolták: "Itt vagyok." Te képes vagy erre?

Péter még hozzáfűzi az Istennel való együttműködéshez az erőfeszítést is, mint annak részét. Miután emlékezteti a hívőket, hogy az Úr kegyelme menti meg őket, ezt tanácsolja nekik: "Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, a tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet, a kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet." (2Péter 1:5–7) Mert akik hajlandóak mindent Istennek átadni, ennek eredményeként elindul bennük a növekedés útja. De ne tévesszük össze az Úrral való, növekedést eredményező együttműködést Isten megváltásának mint ajándéknak az elfogadásával. A növekedés a rendelkezésre állásból fakad, örök megváltásunk a keresztnél adott kegyelmi ajándék megkapásából. Könnyen összezavarodhatunk, mert mindkettő (a növekedés és Isten kegyelmének elfogadása) a Mindenhatóval levő kapcsolatban történik. Péter még jobban elmagyarázza, mikor erről beszél: "Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk, Jézus Krisztus megismerésére nézve. Mert akiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való megtisztulásáról." (2Péter 1:8–9)

Ha az Istennek tett, de megszegett ígéreteid és be nem tartott kötelezettségvállalásaid miatt érzett bűntudattal és csalódottsággal küzdesz, olvasd el újra a szakaszt. Nem vagy elveszett, csak egy "én" problémád van. Mózeshez hasonlóan gyakori a kísértés, hogy a saját képességeidre és hiányaidra nézz, ahelyett, hogy Isten elhívását látnád az életedre nézve. A "rövidlátás" forrása, ha magadra, a szakértelmedre és a képességeidre vagy a személyiségedre nézel. Az Örökkévaló arra hív, hogy kelj útra a kezedben lévő "vesszővel", amit Ő fel fog használni.

Az Úr felhasználja a figyelmedet és az erőfeszítésedet, de ezen kívül még van egy dolog, amit a kezedben tartasz, és Ő arra kér, hogy gondolkodj el rajta.

A mai nap a leghasznosabb ajándék, amit Istennek ajándékozhatsz. Ha vársz átadni magad az Úr hívásának, a halogatásod elkezdi éreztetni a hatását a szíveden. A határozatlanságod szép csendben és folyamatosan zaklat téged, ami viszont bűntudatot és szégyent kelt benned. Az elkerülés, a halogatás, a visszautasítás és a kitérés kerül a középpontba. Ez meggátol abban, hogy rátalálj a remélt békére, örömre és szeretetre. Hazugság azt gondolni, hogy abban reménykedve várhatsz holnapig, hogy majd akkor könnyebb lesz, vagy magabiztosabb leszel, esetleg tisztábban látod Isten elhívását. Ugyanaz a hang, ami réges-régen egy égő bokorból szólt, még ma is látszólag lehetetlen dolgokra hív téged. A kérdés: "Mi az a kezedben?", egy egyszerű metafora, ami arra emlékeztet, hogy Isten hív, állj a rendelkezésére, mert Ő tesz majd téged alkalmassá.

Ugyanaz a könyörületes Megváltó ma is él, és ma is éppúgy kész meghallgatni a hitből fakadó imát, mint amikor az emberek között élt. A természetes együttműködik a természetfelettivel. Isten tervét képezi az is, hogy a hittel elmondott imánkra válaszként megadja, amit kérés nélkül nem árasztott volna ránk." (Ellen G. White: A nagy küzdelem, 525. o.)

Imádság
"Uram, segíts, hogy bátor legyek, és a szolgálatodra használjam az ajándékaimat. Meg akarom sokszorozni őket, ahogy a talentumok példázatában történt az emberekkel. Segíts bíznom abban, hogy alkalmassá teszel, mikor félek a feladattól."

"8 kérdés, amit Isten szívesen feltenne neked" biblia-tanulmány című írása alapján.