Értitek, hogy mit cselekedtem veletek?

ÉRTITEK, HOGY MIT CSELEKEDTEM VELETEK?

"Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felsőruháját felvette, újra leülvén mondta nekik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek? Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek." (János 13:12, 15)

Jézus elkülönítette egymástól azokat, aki tanítanak másokat, azoktól, akik rabbivá lesznek, ami azt jelenti: 'az én nagy egyetlenem'. A Tanító kijelentette: "Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere." (Lukács 6:40) Mikor elgondolod, kik tanítottak már téged, melyiküket szeretnéd felülmúlni? Most nem arról beszélek, hogy minden tulajdonságukat múld felül, hanem hogy olyan természetesen tegyél meg dolgokat mostanra, mert ők elültették benned azokat a jellemzőket. Krisztus számára nagyon egyszerű a záróvizsga: "Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok." (János 13:35) Ezek az egyszerű tanítványok alapvető fontosságú leckét tanultak meg. Még a kritizálóik is elmondhatták róluk, hogy valami más van bennük. "Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat, és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, csodálkoztak; meg is ismerték őket, hogy Jézussal voltak." (Apostolok cselekedetei 4:13)

Pál minden hívőt arra hív el, hogy igyekezzen felülmúlni Jézust, a szívből kiindulva a kezük külső cselekedeteiig eljutva: "Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál. Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt Krisztus Jézusban is…" (Filippi 2:3–7)

Te vágysz arra, hogy olyan értelmed legyen, mint a Krisztusé? Hogy olyan szíved legyen, mint egy szolgáé, az nem a transzplantációhoz hasonlít, hanem fokozatos az átalakulás. Idővel alakul ki a Megváltó szíve és jelleme. Mikor fiatalok összeházasodnak, úgy jellemzik a házastársukat, mint akik végre megtalálták a "lelki társukat". Ha egy sokat tapasztalt párt kérdezel, ők már egyetértenek abban, hogy sohasem rátalálsz a lelki társra, hanem egy idő alatt válsz lelki társsá. Mikor átnézzük a négy evangéliumot, példák után kutatva, hol dicsért Jézus másokat, rövid listát találunk. Így mikor Ő megáll, és kijelenti: "Ez a férfi figyelemreméltó" vagy "Milyen csodálatos ez a nő!", olyankor oda kell figyelnünk rá.

"Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felsőruháját felvette, újra leülvén mondta nekik: 'Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?' "

A kurta lista elején pedig Keresztelő János áll. Keresztelő János éppen akkor a börtönben várta a halált, ahol gyötrő bizonytalanság kínozta Jézus természetét és küldetését illetően. Ahogy másoknak, Jánosnak is elvárásai voltak Isten Fiával kapcsolatban. Ezért elküldte a tanítványait az Üdvözítőhöz egy egyenes kérdéssel: "Te vagy-é az, aki eljövendő volt, vagy mást várjunk?" (Lukács 7:19) Bár Jánost a magabiztosságáról és a merészségéről ismerték, neki is nyilván voltak kételyei Jézus missziójáról és módszereiről. Krisztus egy talányos kérdéssel felelt neki: "Menjetek el, és jelentsétek Jánosnak, amiket hallotok és láttok: A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak, és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangélium hirdettetik; és boldog, aki énbennem meg nem botránkozik." (Máté 11:4–6) Biztos sokakat meghökkentene a válasz, de ezek a szavak mégis csodálatos harangként szólaltak meg Keresztelő János fülében. A Király vonásai tökéletesen összecsengtek a királyság jellemzőivel! Ellen White lejegyezte ezt a "megvilágosodott" pillanatot: "A tanítványok elvitték az üzenetet, és ez elégnek bizonyult. János felidézte a Messiásról szóló próféciát: 'Fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást és a megkötözötteknek megoldást; hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét.' (Ésaiás 61:1–2)" (Jézus élete, 217. o.)

Bár Keresztelő János börtönben halt meg, önzetlen szolgálattal töltött élete, amivel utat nyitott Jézusnak, az első és legnagyszerűbb leckét adta. Ezért használta föl Krisztus Jánost a tanítvány példájául, aki megkapja a helyes választ. A Mester kijelentette: "Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nála." (Máté 11:11) Vagyis mikor te kevesebb vagy, és a többiek többek nálad, akkor kezded megérteni az ország és a Király természetét. A legfőbb alapelv: mások szolgálata – ez alapvető az Istennel való kapcsolatunkban. Hónapokkal később Krisztus összehívta a tanítványait a felházba az osztály záró számbavételéhez. Ahelyett, hogy rabbiként tanított volna, Jézus mint szolga megmosta a lábukat. "Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felsőruháját felvette, újra leülvén mondta nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek? Ti engem így hívtok: Mester és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért ha én, az Úr és a Mester, megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek." (János 13:12–15)

Tanítványai lábának megmosásával Krisztus nyilvánvaló bizonyítékát adta annak, hogy Ő elvégez minden szolgálatot – bármilyen megalázó lenne is az –, amely tanítványait ővele együtt a mennyei kincsek örökkévaló gazdagságának örököseivé teszi. Tanítványai ugyanennek a szertartásnak az elvégzésével hasonló módon elkötelezik magukat embertársaik szolgálatára. Valahányszor megfelelően ünneplik ezt a szertartást, Isten gyermekei szent kapcsolatba kerülnek egymással, hogy kölcsönösen segítsék a másikat, és áldására legyenek.

Az előző leckék során Isten kérdései mélyebb helyre sodorhattak, mint valaha. De nem elég pusztán szeretni a bibliai történeteket. Nem elég a Szentírásban kinyilatkoztatott megváltási tervet megérteni. Nem elég csupán egyetérteni azzal, hogy a Király imádatra méltó, és országa szabályai követésre méltóak. A Mester és Tanító fölteszi neked az utolsó tesztkérdését: "Érted, mit cselekedtem veled?" Miután megadtad a választ rá, rajtad múlik, a tanulón, hogy már tanítod-e. Ahogy a tanár alaposan megtanított mindenre, te is legyél olyan, mint a Mester. Gyakorold, amiről beszélsz, vagy még jobb: prédikálj arról, amit gyakorolsz.

Imádság
"Uram, nyisd fel a szememet, hogy megértsem, mit tettél értem. azt szeretném, ha a mások iránti szolgálatom abból az igazságból fakadna, hogy te először szerettél engem."

Személyes kihívás
Most gondoljatok arra, ahogy ma szolgálhatnátok másoknak. Ha tovább is el szeretnétek jutni, igyekezzetekezeket a tevékenységeket beemelni a teendőitek közé, például hetente vagy havonta egyszer. Mutatunk pár ötletet hozzá:

- Ajánljátok fel önként az időtöket.
- Rakjatok össze csomagot egy diáknak vagy egy misszionáriusnak.
- Takarítsátok ki egy beteg vagy várandós személy házát.
- Látogassatok meg egy helyi gyermekkórházat.
- Szedjetek szemetet egy helyi parkban.
- Tegyetek valami kedveset.
- Segítsetek egy idős néninek vagy bácsinak a bevásárlásban.

Mondjátok el annak, akinek segítetek, hogy azzal fejezhetik ki a hálájukat a szolgálatotokért, hogy valaki máson segítenek viszonzásul. Kezdjünk el egy "szolgálati láncot", és meglátjuk, milyen kifizetődő lesz!

"8 kérdés, amit Isten szívesen feltenne neked" biblia-tanulmány című írása alapján.