Halottidézők

HALOTTIDÉZŐK

"Itt vannak a lelkek. Látom őket!" - állítja Ruth Berger, aki magát intuitív tanácsadónak nevezi, de lényegében jós. Egy fagyos őszi estén szól közönségéhez, egy 35 fős csoporthoz, az Illinois állambeli Skokie-ban, Chicago egyik külvárosában, a Szent Péter Katolikus Templom könyvtárában. Az összegyűlt özvegyek elhunyt házastársaikkal akartak kapcsolatba lépni, Berger pedig azért volt ott, hogy ebben segítsen nekik. "Elhunyt szeretteik nagyszerű híreket közölnek - mondja Berger. - Ők is épp annyira szeretnének velünk beszélni, mint amennyire mi vágyunk találkozni velük."

Ruth Berger nem egy gyöngyöket viselő cigányasszony, aki az emberek tenyeréből jósol. Nincs kristálygömbje. Előadásait sem egy sejtelmesen sötét szobában tartja, ahol gomolyog a füst.

Nem! Ruth Berger életvidám, normális kinézetű, középkorú nő, aki jól szabott kosztümöt visel, és előadásait szállodákban, előadótermekben és a nagy egyházak templomaiban tartja, ahol - állítása szerint - megidézi a halottak lelkeit. Úgy gondolja, hogy a gyászoló özvegyek gyógyulása az után kezdődik el, hogy a halott szeretteik szólnak hozzájuk. A spiritizmus mára igen népszerű lett, és a halottakkal való kommunikálás iránti érdeklődés még a keresztények között is tetőzik.

Meg vagyok győződve arról, hogy a halállal kapcsolatos hamis tanítások készítették elő az utat Sátán egyik legmesteribb csalásának. Ha a lélek valóban halhatatlan lenne, és a halál után is tovább élne, ugyan miért is ne lenne képes kapcsolatba lépni az élőkkel? így nem meglepő, hogy bizonyos keresztény egyházak tárt kapukkal fogadják a médiumokat.

Nem is csoda, hogy gombamód szaporodnak a szeánsz jellegű, a gyászolóknak támogatást nyújtó csoportok. A lélek halhatatlanságáról szóló, bibliai alappal nem rendelkező tanítás szó szerint kitárta az egyház kapuit a spiritizmus előtt. Mit tanít a Biblia erről a fontos témáról? A halottak valóban kapcsolatba tudnak lépni az élőkkel? A halál elválasztó falait áttörő hangok valóban elhunyt szeretteinktől jönnek, vagy egy gonosz erőtől származnak?

A Biblia tanítása a halálról
A Biblia egyértelmű tanítása szerint az ember már nem képes kommunikálni az élőkkel, miután meghal. Jób így fogalmazott a halálról: "Nem lát engem szem, amely rám néz. A felhő eltűnik és elmegy, így aki leszáll a sírba, nem jő fel többé. Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé" (Jób 7:8-10). A Biblia azt tanítja, hogy egyedül Isten halhatatlan, az ember halandó (lásd lTimóteus 6:16-17; Jób 4:17). A halhatatlanság Isten ajándéka azoknak, akiket Krisztus második eljövetelekor igaznak talál (Róma 2:7-8; 1Korinthus 15:51-55).

A görög filozófiából eredő "halhatatlan lélek" fogalma egy kiskapun jutott be a kereszténység körébe. A görögök közül sokan elfogadták a "dualizmust". Úgy tekintettek az emberi testre, mint a lelket fogva tartó börtönre. Szerintük a halál kiszabadította a lelket "börtönéből". Ezért is tartották közülük sokan tiszteletreméltó cselekedetnek az öngyilkosságot, kereszténység kezdeti szakaszában a pogányok nagy számban csatlakoztak az egyházhoz, magukkal hozva régi hiedelmeiket. olyan elméletek kerültek így be az egyházba, amelyek nélkülöznek minden bibliai alapot.

A Bibliában a görög filozófiából eredő gondolattól határozottan eltérő tanítást találunk. 1Thesszalonika 5:23 verse szerint az emberi test elválaszthatatlan egység, a test (fizikai képességek), az értelem (értelmi képességek) és a lélek (lelki képességek) egysége. Az általános nézettel ellentétben a Biblia nem tanítja azt, hogy a halál után a tudattal rendelkező, halhatatlan lélek elhagyná a testet. Az angol King James bibliafordításban 1600-szor fordul elő a lélek kifejezés, de egyetlen egyszer sem kapcsolódik hozzá a "halhatatlan" szó. Ha az embernek valóban halhatatlan lelke volna, vajon miért nem említi meg a Biblia az 1600 előfordulási hely legalább egyikében?

Arról sem ír a Biblia sehol, hogy a halál pillanatában a lélek elhagyná a testet, és felszállna egészen a mennybe. Nincs egyetlen olyan igehely sem, ami erre utalna. Az "élet lehelete" az, ami a halálkor visszatér Istenhez. A héber ruach szó fordítása "lélek", ami azt is jelenti, hogy "lélegzet" (lásd Prédikátor 12:9). A Biblia ezeket a fogalmakat szinonimaként használja. Jób például párhuzamot von köztük.

Azt írja, hogy "amíg az én lelkem énbennem van, és az Istennek lehelete van az én orromban." (Jób 27:3). A héber költészetre jellemző, hogy nem annyira a szavak rímelnek, mint inkább a gondolatok csengenek össze. A vers második szakasza párhuzamos az első szakasz gondolatával. Ezért jób könyvének ebben a versében a második szakasz: "Istennek lehelete az én orromban", párhuzamos az e Iső gondolat szakaszával: "az én lelkem énbennem". A lehelet és a lélek ugyanazt, Isten életet adó erejét jelenti.

A teremtés ellentéte
Mózes így írt a teremtésről 1Mózes 2:7 versében: "És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és leheléit vala az ő orrába életnek leheletét. Így lőn az ember élő lélekké" (élőlénnyé). Mi történik, amikor az ember meghal? Pontosan az ellentéte annak, ami a teremtéskor történt. A Zsoltárok írója így fogalmazott: "Kimegyen a lelke; visszatér földbe, és aznapon elvesznek az ő tervei" (Zsoltárok 146:4). A halál beálltakor visszatér Istenhez az embert addig életben tartó erő, Isten lehelete, aminek köszönhető minden szívdobbanás.

Isten az életadó. A halál az élet hiánya. Az Isten által adott élet visszatér az Úrhoz, aki adta, testünk pedig visszatér a porba. A Biblia szerint "elvesznek az ő tervei". Ezért nincsen tudatos létezés a halál után. Aki meghalt, már nem létezik mint "élő lélek", azaz élőlény vagy személyiség. Egy másik zsoltárban így olvashatjuk: "nincs emlékezés rólad a halálban" (Zsoltárok 6:6). Azt is olvassuk, hogy a halottak nem dicsőítik Istent (lásd Zsoltárok I 15:17). Másutt, a Prédikátor könyvében pedig az író olyan világosan fejti ki, mi a halál, hogy nem lehet félreérteni: "Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak; semmit nem tudnak. Mind szeretetük, mind gvűlöletök, mind gerjedezésük immár elveszett; és többé semmiök nincs semmi dologban, amely a nap alatt történik" (Prédikátor 9:7-8).

A halál pihenés, alvás. Krisztus második eljövetelekor az igazak feltámadnak álmukból, hogy találkozzanak Jézussal. Egy újszövetségi történet jól rávilágít erre. Néhány nappal miután Jézus megtudta, hogy a barátja, Lázár súlyos beteg lett, így szólt a tanítványaihoz:

"Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt." A tanítványai azt hitték, hogy Lázár majd biztosan megerősödik az alvástól, ezért ezt válaszolták: "Uram, ha elaludt, meggyógyul. Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól. Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár meghalt" (János 11:11-14).

Jézus szavai szerint a halál olyan, mint az alvás, öntudatlan állapot. Nincs halhatatlan lélek, ami a halál beálltakor elhagyná a testet. A hívő meghal, és egyszerűen pihen. A fájdalom, a szenvedés és a bánat véget ért. A csalódás és a szerencsétlenség már a múlté.

Isten kegyelmesen megvédi gyermekeit a föld további szörnyűségeitől. Ez pedig sokkal jobb, mint amiben az egyéb nézeteket vallók hisznek! Vajon élvezhetné-e egy anya a mennyországot, ha onnan azt látná, hogy a veje veri a lányát? Lenne-e egy apának kedve Istent dicsőíteni, miközben látná, hogy a fiai egy távoli országban harcolnak egy véres ütközetben? Vagy mi van az autópályákon történő balesetekkel, a rákkal, a leukémiával? Nekünk is szenvedést okozna, ha látnánk, hogy barátaink és szeretteink (vagy akár vadidegen emberek) szenvednek!

Isten azonban kegyelmesen megvéd ettől. Könyörülettel megengedi, hogy gyermekei egyszerűen elaludjanak. A hívők gondolataiban a halál olyan, mint amikor a kisbaba nyugodtan elalszik édesapja karjában. A halál tökéletes pihenést jelent. Pihenés, ami Jézus második eljöveteléig tart. Pál apostol így fogalmaz: "Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával. leszáll az égből. És feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk" (1Thesszalonika 4:16-17).

Sátán az emberiség történelmének utolsó napjaira tervezi legnagyobb csalásait. Ezért veszélyes elhinni, hogy a médiumok, jósok vagy egyebek által megidézett szellemek valóban a halottak lelkei volnának. Az ördög képes arra, hogy a halott ismerősök képében jelenjen meg. Pál a spiritizmus erejére figyelmeztet, amikor ezt írja: "a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává" (2Korinthus 11:13-14). János apostol Pátmosz szigetéről figyelmeztette az utolsó időkben élőket: "Mert ördögi lelkek azok, akik jeleket tesznek" (Jelenések 16:14).

A gonosz angyalok megjelenhetnek úgy, mint a szeretteink. Felölthelik a férj, a feleség, a fiú vagy a lány vonásait. Amint elfogadjuk, hogy ők valóban a síron túli világ küldöttei, az ördög bármilyen hazugságot képes lesz elhitetni velünk. Vajon nem vallana az ördögre, hogy a hozzánk legközelebb állók jelmezében akarjon becsapni? Nem vallana-e rá, hogy akkor akarjon rászedni, amikor gyászolunk, és annyira vágyunk hallani vagy megérinteni szeretteinket? A legjobb védelem a csalás ellen, ha ismerjük az igazságot. Csak akkor vagyunk biztonságban, ha teljes mértékben a Bibliában bízunk, nem pedig az érzékeinkben.

Az érzékeink becsaphatnak. Ha elfogadjuk Isten Igéjét, akkor ez megvéd az ördög által eltervezett ravasz csalásoktól. Isten Igéje vezetésében megbízhatunk. Az Ige az egyetlen biztonságunk és menedékünk. Ilyen helyzetben nem szabad megbízni abban sem, amit a saját szemünkkel látunk, ehelyett Isten Igéjének tiszta tanításait kell elfogadni! A másik választási lehetőség kifejezetten rémítő!

Két kép a halálról:

A Bibliában látható kép a halálról világos:

A halál az élet hiánya.
A halottak nincsenek tudatuknál.
A halál hasonlítható az alváshoz.
A meghalt igazak alszanak Krisztus második eljöveteléig.
Krisztus eljövetelekor feltámadnak, hogy örökre vele legyenek.

Az Ördög hamis tanítása a halálról szintén világos:

A halhatatlan lélek a halál beálltakor elhagyja a testet.
A halhatatlan lélek gondolkozik, és érzései vannak.
A halottak képesek kommunikálni az élőkkel.
A halottakkal kapcsolatba lépve bepillantást nyerünk abba, hogy mi van a síron túl.
A halhatatlan lelkek naponta akarnak kommunikálni velünk.

Mark Finley: Az idők jelei különkiadása c. kiadványa