AZ ELSŐ TERRORISTA

Frank Peretti írt egy novellát, This Present Darkness (A mostani sötétség) címmel, ami nagy szenzációt keltett keresztény körökben. A történet egy kisvárosban élő emberekről, és az ő erkölcsi döntéseikről szól. Az igazi harc azonban a természetfeletti szférában folyik, ahol a jó és a rossz küzd egymással. Peretti a lehető legjobban igyekezett bemutatni a természetfeletti világot.



Én most egy olyan küzdelemről írok, ami az angyalok között dúl, és ami az emberi élet minden területét beárnyékolja. Azért olyan nagy a jelentősége, mert valójában Isten személye áll a középpontjában. Mindannyian belekerülünk ebbe a konfliktusba, akár tudatában vagyunk, akár nem.

A Jelenések könyve beszámol róla, hogy egy háború tört ki a mennyben. Mihály és az angyalai harcoltak a sárkány és az ő oldalán küzdő angyalok ellen A sárkány azonban nem volt elég erős és angyalaival együtt kivetették őket a mennyből. "És vettetek a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekséget elhiteti, vettetek a földre, és az ő angyalai is ővele levettetének" (Jelenések 12:7-9). Háború dúlt a mennyben Krisztus és Sátán között? Mit keresett Sátán a mennyben?

Harc a trónért
A Bibliából képet kaphatunk arról, hogy milyen is volt Sátán a történelem előtt. Ezékiel feljegyezte, amit Tirus királyáról mondott Isten. A próféciában azt látjuk, hogy Isten másvalakiről is beszélt: a király valójában egy angyalt szimbolizált: "Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben. Valál felkent oltalmazó Kerub. Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtettél, míg gonoszság nem találtaték benned" (Ezékiel 28:12-15).

A zsidó templomban a kegyelem királyi széke, azaz Isten trónusa előtt álltak az oltalmazó kerubok alakjai. Ez is mutatja, hogy ennek az angyalnak különleges helye volt, közel Isten trónjához. Azonban valami történt e nagyszerű lénnyel. "Gonoszság" ütötte fel a fejét benne. Ezékiel ezt írta: "Szíved felfuvalkodott szépséged miatt" (Ezékiel 28:17). Hogyan lépte át azt a határt, ami elválasztja a helyes önértékelést a gonoszságtól?

Ézsaiás az Ezékiel próféciájához hasonlóben írt egy Lucifer nevű lényről, akit kivetettek a mennyből: "Holott te ezt mondád szívedben: az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet. és hasonló leszek a Magasságoshoz" (Ézsaiás 14:12-14).

Luciferben kialakult egy bizonyos magatartásfajta. Már nem volt elég neki, hogy Isten trónjához közel állt, ő saját trónt áhított, és azt "Isten csillagai fölé" akarta helyezni. Olyan erős akart lenni, mint a Magasságos Isten. A Magasságos Isten hatalmát kívánta megszerezni. Így kezdődött el tragikus bukása.János apostol azt írja, hogy az Isten szeretet (1János 4:7-10). Uralmának alapja a szeretet. Lucifert körülvette a szeretet, de ő elfordult tőle, aminek következtében félresiklott gondolataiban Istent ellenségnek kezdte képzelni. Azt hitte, hogy ő éppen olyan jól tudná a dolgokat intézni, mint Isten.

Próbáljuk meg elképzelni, hogy ez mekkora felbolydulást okozhatott a mennyben! A ragyogó Lucifer, a kerub, aki oly közel állt Isten trónjához, rosszízű megjegyzéseket kezdett tenni. Vajon miért tart számot Isten az állandó dicsőítésre? Ugyan miért kell az összes teremtett lénynek Istent szolgálnia? Lehetne jobban is kormányozni az univerzumot! Lucifernek így sikerült az angyalok egyharmadát maga mellé állítania. (Jelenések 12:4; 1:20). Mit válaszoljon erre Isten? Pusztítsa el Lucifert a többi lázadóval együtt, mielőtt gonoszságuk elterjed? Gondoljunk csak bele, hogyan hatott volna ez az angyalokra, akik figyelték az eseményeket!

Megölni azt, aki szembehelyezkedik?
Tegyük fel, hogy Los Angeles Városi Tanácsának egyik tagja azzal vádolja meg a polgármestert, hogy önhatalmú diktátor. Azt állítja, hogy a polgármester a lakosság érdekeméi fontosabbnak tartja saját, önző céljait. Hogyan kellene erre a polgármesternek válaszolnia? Talán küldje ki a rendőrség különleges osztagát, hogy szabaduljanak meg a képviselőtől, vagy a nemzetbiztonsági erőkkel vetesse körbe a rágalmazó házát? Az vajon tisztázná a polgármester nevét?

Látjuk a lényeget. Isten hírneve és szavahihetősége forgott kockán, amikor Sátán felhozta a vádakat ellene. Ha Isten megsemmisíti azt, aki szembeszáll vele, nem oszlathatta volna el a vádakat.

Ehelyett egy bölcsebb utat választott. Úgy elöntött, hogy egy időre eltűri a bűn létezését. Amikor már teljes mértékben bebizonyosodik, hogy az Isten elleni lázadás boldogság helyett csak pusztítást hoz, akkor, és csakis akkor fog kiirtani minden gonoszságot.

Lucifer, azaz Sátán a mennyben elveszítette a harcot, a földön viszont nyert egy talpalatnyi helyet, amikor megkísértette Ádámot és Évát, és rávette őket, hogy ől kövessék (Jelenések 12:9; 1Mózes 2) Isten azt mondta neki: "Rendben van, mutasd be, milyen uralmat akarsz! Hadd lássa az egész világegyetem, hogy mi történik a szeretet nélküli világban!"

A bűn elidegenít Istentől és az emberektől is. Az első háború magjait akkor plántálta Sátán az emberiség szüleinek szívébe, amikor elkövették az első bűnt. Azért van családon belüli erőszak, azért van annyi ellenségeskedés a világban, mert a bűn megfertőzte az emberi szívet. Akkor még csak Isten tudta, hogy a Sátán által felkínált választási lehetőség mennyi szenvedést hoz majd.

Az emberiségnek - és valójában az egész világegyetemnek - a saját szemével kellett ezt meglátni. Minden kétséget kizáróan meg kell győződni róla, hogy Isten útja a legjobb, mert csak ez oldhatja meg a gonoszság problémáját. Isten azt akarja, hogy az ösz¬szes kérdésünkre választ kapjunk; kételyeinket valóban el akarja oszlatni.

A szeretet nem kényszerít. Megengedi, hogy az emberek saját maguk győződjenek meg a dolgokról, maguk hozzanak döntéseket. Isten azt szeretné, ha szeretnénk Őt olyannak, amilyen. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha szabadon dönthetünk. Végül azonban az ellenség örökre elpusztul majd. Biztosak lehetünk abban, hogy az Istennel folytatott hosszú háborúja véget ér. A Jelenések könyvében olvashatunk erről: "És az ördög, aki elhitette őket, vettetek a tűz és kénkő tavába" (Jelenések 20:10). Egy korábbi próféciában Isten így szólt Sátánhoz: ".azért tüzet hoztam ki belsődből, ez emésztett meg téged; és tévéiek hamuvá a Földön. rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel" (Ezékiel 28:18-19)! Ez a sors vár Sátánra, a Jelenések könyvében bemutatott gonoszra. Örökre elpusztul.

Isten terve
Isten nem akar bizonytalanságban tartani afelől, hogy mi történik majd végül. Arra nézve is bizonyosságot ad, hogy miként élhetünk jól a Sátán által megrontott földön is. Közvetlenül azután, hogy Ádám és Éva bűnt követett el, Isten így szólt Sátánhoz: "És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony (Éva) között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod" (lMózes3:15).

Isten megígérte, hogy nem kell továbbra is Sátán áldozatainak lennünk. Kiszabadulhatunk a fogságából. Hogyan? Az asszony magja, azaz Jézus által. A Jelenések könyve 12. fejezete ecseteli a mennybeli háborút, és kijelenti: "És ők legyőzték azt (Sátánt) a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért" (Jelenések 12:11). A Bárány vére mindig legyőzi Sátánt. Jézus segíthet győztesen élni a bűntől fertőzött világban!

Hadd mondjak erre egy példát. 1971-benjohn McCain Észak-Vietnámban volt hadifogoly. Karácsonyeste a foglyok istentiszteletet tartottak. Először elmondták a Miatyánkot, utána karácsonyi dalokat énekeltek. Az énekek közt McCainleteket olvasott fel Lukács evangéliuma idevágó történetéből.

A rabok eleinte igencsak aggódtak. Egy évvel korábban ugyanis az őrök betörtek karácsonyi istentiszteletükre, amit titokban szerveztek. A programot vezető három férfit magánzárkába vonszolták, a többieket pedig 90x150 cm-es cellákba zárták 11 hónapra.

Ennek ellenére akkor éjjel a rabok énekelni akartak. Először csak suttogtak, miközben idegesen pillantgattak ki a rácsos ablakon. Ahogy ott, a csupasz égő alatt kuporogtak, elég szomorú látványt nyújtottak. Többeket a hideg rázott. Voltak, akiknek a háta egészen meghajlott a kínzások következtében. Mások maguk eszkábálta mankóra támaszkodtak, de folytatták az éneklést.

A rabok szép lassan felbátorodtak. Egyre hangosabban énekeltek, míg a cella betelt a karácsonyi énekek dallamával. Amikor a Csendes éj. kezdetű dalt énekelték, csorgott a könny borotválatlan arcukon. Teljes átéléssel énekelték az utolsó versszakot: "Küldj le rá álmot, nagy ég! Küldj le rá álmot, nagy ég!"

Észrevették, hogy közben egészen megváltozott a hangulat. McCain így számolt be erről az esetről: "Megfeledkeztünk sebeinkről, fájdalmainkról és az éhségről. Hálát mondtunk Jézus születéséért, a családunkén és az otthonunkért. Csodálatos érzés töltött el, mintha megszabadultunk volna az élet terheitől.

A mennyben kezdődött harc még mindig tart, és egészen elhat a szívünkig. A harcvonalakat nem lehet mindig tisztán kivenni, de biztosan ott vannak. Két erő csap össze, amelyek szembenálló értékeket képviselnek. Életünk során valamikor mindannyiunknak meg kell hozni egy igen fontos döntést arról, hogy melyik oldalon állunk. Választanunk kell a szeretet és a büszkeség, az önzés vagy az Isten szolgálata között.

Mindenki elénekelhet egy győzelmi dalt, és szembeszállhat az ellenséggel, aki "ezt művelte velünk"! Igen, lehetünk boldogok és diadalmasok a legnagyobb szomorúság és baj közepette is! Ez az életforma kiváltsággá válik, ha hiszünk a királyok Királyában, aki egy csendes éjjelen megszületett Bethlehem kisvárosában.

Mark Finley: Az idők jelei különkiadása c. kiadványa
Ha vétkezünk is, Isten gyermekei maradunk