| LELKI SZEGÉNYEK |
"Boldogok a lelki szegények, mert övék a Mennyeknek országa."
Ezzel a mondattal kezdte el az Úr Jézus a Hegyi Beszédet. Először azt akarta elmondani az embereknek, hogy kik lehetnek boldogok. Tudta jól, hogy minden ember boldogságra vágyik. De az út, ahogyan az emberek a boldogság keresésére indulnak, mégsem oda vezet.
Az igazi boldogság útját csak az Úr Jézus szavai mutatják meg. Mit jelent az, hogy "lelki szegények"? Miért boldogok ők? Miért övék a Mennyeknek országa?
Az ember sok lelki adottsággal, sok "jó" tulajdonsággal bír. Egyik ember kedves természetű, a másik megbízható, a harmadik segítőkész. Mindenkiben van valamilyen lelki érték. Isten előtt minden ember óriási értéket képvisel. Van, aki úgy gondolja magáról, hogy nagyon sok lelki értéke van, gazdag lelkileg. Van, aki azt mondja, hogy neki semmije sincs, amit ne az Úrtól kapott volna. Talán mindkettőjük éppolyan gazdag, de magukat másképp látják. Egyik gazdagnak, másik szegénynek látja magát. Az Úr Jézus egy példázatot mondott el azoknak, akik elbízták magukat, hogy ők igazak, és a többieket semmibe vették.
Két ember ment fel a templomba imádkozni. Egy farizeus és egy vámszedő. A farizeus tanult ember volt, ismerte a törvényt és a prófétákat. A maga erejéből akarta betartani Isten rendeléseit. Talán igaz szívvel igyekezett eleinte, de később már azt gondolta, hogy ő sokkal jobb a többi embernél, mert böjtöl kétszer egy héten, beadja a tizedet, nem esik csúnya bűnökbe, mint például a mellette levő vámszedő. Ez az ember csak azt látta, mennyi mindent megtett már, mennyire gazdag lelkileg, de azt nem vette észre, hogy
a törvényt ember betölteni képtelen.
Azt gondolta, így, ahogy van, megállhat Isten színe előtt. Semmit sem kell kérnie, hiszen gazdag, semmire sincs szüksége. Bűnbocsánatra sem, kegyelemre sem. A másik ember jobban ismerte saját magát. A vámszedés megvetett munkáját végezte. Látta bűneit, érezte, hogy így elveszett ember, ha Isten rajta nem segít. Szívéből fakadt fel a kiáltás: Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek! Az Úr Jézus azt mondja, hogy ez az ember inkább megigazulva ment el, mint a farizeus. Isten igazította meg, mert megalázta magát előtte.
"Mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik."
(Lukács 18: 9-14.)
Az a lelki szegény, aki nem tartja jobbnak magát a többieknél, nem gondolja, hogy valamit csak ő tud egyedül. Aki tudja azt, hogy csak Isten segítségével lehet lelkileg gazdag. Azzal nem is jut eszébe dicsekedni, mert jobban látja bűneit, amiket mindig Isten elé visz. Isten elé csak alázatos szívvel léphetünk. Csak akkor leszünk boldogok, ha büszkeség nincs bennünk, hanem inkább szerénységre törekszünk.
Mert ilyeneké a Mennyeknek országa.
Zöldi Józsefné írása alapján |
 Sírók, akik
megvígasztaltatnak
|
Ezeket is ajánljuk
