| SÍRÓK, AKIK MEGVÍGASZTALTATNAK |
"Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak."
Miért mondja az Úr Jézus, hogy boldogok, akik sírnak?
Sokféleképpen lehet sírni. Legtöbbször fájdalmunkban, bajunkban sírunk. Akkor, ha bántanak, ha valami nem sikerül, ha nem szeretnek. A sírás egy nagyon mély érzés következménye. Isten lát minden síró embert, és kész arra, hogy megvigasztalja, ha Hozzá fordul. Isten előtt az a legszentebb sírás, ha valaki a bűne miatt sír, ha érzi, hogy az ő rossz cselekedetei választják el őt Istentől. Ez a sírás mindig cselekvésre készteti Istent. Ilyenkor mindig lehajol, és
megbocsát minden megsiratott bűnt.
Jézus többször elmondta tanítványainak, hogy hamarosan fel kell mennie Jeruzsálembe, hogy ott szenvedjen és meghaljon, de a tanítványok nem értették. Annyira szerették Mesterüket, hogy elképzelhetetlen volt nekik, hogy Ő, aki annyi csodát tett, akit úgy ismertek meg, mint akinek hatalma van még a halálon is, az nem lesz többé velük. Akkor még nem értették Isten szándékát.
Péter története sokak számára Ismerős. Amikor elfogták Jézust, annak ellenére, hogy mennyire hangoztatta, hogy nem, de mégis megtagadta, háromszor is, amikor felismerték, mint Jézus követőjét.
"Ember, nem tudom, mit mondasz!" – és míg ő beszélt, megszólalt a kakas. És akkor hátrafordult a drága Mester és megkínzott tekintete Péterre nézett. Péterben minden összeomlott! Kiment és keservesen sírt. Érezte, mekkorát vétkezett. Péter önbizalma egészen összetört, tenni akarása, saját magába vetett hite darabokra hullott. Szüksége volt erre a keserves tapasztalatra, hogy meglássa, mi lakik a szívében. Meg kellett látnia: Én sem vagyok különb az én atyámfiainál! Keservesen sírt. Isten látta könnyeit, és már készen volt a vigasztalás is.
Az Úr Jézus annyira szerette Pétert, hogy maga kereste fel egy sikertelen éjszakai halászat után. Háromszor kérdezte meg: Szeretsz-e engem? – Ahogy korábban háromszor tagadta meg Urát, most háromszor mondta ki a könnyes vallomást: "Uram, te mindent tudsz! Te tudod, hogy én szeretlek téged!" Boldog volt Péter, mert keservesen sírt ugyan, nagyon mély sebe volt, de az Úr Jézus be is kötötte, meg is vigasztalta. Elvette saját önbizalmát, hogy ezután csak az Úrban bízva legeltetni tudja az élő Isten nyáját.
Eljön majd az idő, amikor mi is látni fogjuk, hogy milyen rosszak vagyunk, mennyi bűn van szívünkben. Ne nyugodjunk bele! Nem mondjuk ezt: "Nem tudok jobb lenni!" Jó dolog, ha fáj a bűn, mert a megbánt bűnök megbocsáttatnak! Tudjátok, angyal jegyzi tetteinket, beszédeinket, gondolatainkat.
De a megbánt bűnöket az Úr Jézus kitörli ebből a könyvből.
És akkor majd megérezzük, hogy nincs nagyobb boldogság, mint mikor egy mély bűnbánat után az Úr Jézus teljes szeretetével lehajol hozzánk. Mert boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak!
Zöldi Józsefné írása alapján |
 Lelki
szegények |
 A szelídek öröksége |
Ezeket is ajánljuk
