| AZ IRGALMASOK JUTALMA |
"Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek!"
Egyszer egy ember ment Jeruzsálemből Jerikó felé. Ez az út egy elhagyatott, hegyes, sziklás vidéken vezetett át. Útközben rablók támadták meg, elvették mindenét és közben élholtra verték. Ott feküdt az út mentén, nem tudott segíteni magán.
Arra jött egy pap, aki nagyon sietett. Talán ő is félt a rablóktól. Mikor meglátta a sebesültet, kikerülte és továbbment. Nemsokára jött egy lévita, akit a szolgálata szintén a templomhoz kötött. Ő is kikerülte. Aztán arra jött egy samaritánus, akit a zsidók megvetettek. Ez az ember lehajolt a félholt emberhez, borral és olajjal kimosta sebeit, bekötözte, és a maga szamarára ültette.
A legközelebbi vendégfogadóban pénzt adott a fogadósnak, hogy ápolja a beteget, ne sajnálja a költségeket. Ha esetleg a pénz mégsem lenne elég, visszajövet kiegyenlíti a tartozást. Ezt a példázatot az Úr Jézus mondta el egy törvénytudónak, aki ebből értette meg, ki az ő felebarátja.
Egy mondat árulja el: Mikor azt látta, könyörületességre indula. Nem előre határozta el, hogy ő irgalmas lesz, hanem benne volt a szívében az irgalmasság. Mikor váratlanul találkozott egy rászoruló emberrel, mindjárt könyörült rajta. Ez a legszebb.
Ismerünk Istennek olyan gyermekét is, aki tudatosan elhatározta, hogy irgalmas lesz. Életformájának választotta. A neve Dorkás (vagy Tábita). Joppéban lakott, gazdag volt jó cselekedetekben, segítette az özvegy, egyedül maradt asszonyokat, ruhákat varrt nekik, és pénzzel is támogatta őket. Nem tudjuk, hogy Dorkás gazdag volt-e, vagy szegény, de amije volt, megosztotta azokkal, akiknek szüksége volt erre.
Irgalmas szíve ezt diktálta.
Egyszer eljött az idő, amikor ő is csodálatosan részesült Isten irgalmában. Dorkás beteg lett, és meghalt. Az özvegyasszonyok sírva mondták ezt el a tanítványoknak. Azok tudták, hogy Péter apostol a közeli Liddában van, küldtek érte, hogy késedelem nélkül jöjjön át Joppéba. Péter hamar megérkezett. Kiküldött a szobából mindenkit, és letérdelt az ágy mellé imádkozni. Majd odafordult a holthoz, mondta neki: "Tábita, kelj fel!" Ő pedig kinyitotta a szemét, és felült, mikor meglátta Pétert. Péter apostol odavezette az özvegyekhez, akik nagy örömükben csak hálát tudtak adni Istennek. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.
És akik nem irgalmaznak?
Az Úr Jézus erre is mondott példázatot. Volt egy gazdag ember, akinek sok javai voltak. Kapuja elé ült egy koldus ember, Lázár, remélve, hogy a gazdag asztalról talán jut neki is egy-egy morzsa. De sok nap múlva sem adtak neki egy falat ételt. Hamarosan a szerencsétlen beteg ember meghalt, és Ábrahám kebelén pihent, angyalok vitték oda. Nemsokára a gazdag is meghalt, eltemették, ő pedig a Pokolban nyitotta fel az ő szemeit, a példázat szerint. Mivel ő nem volt irgalmas, Isten sem volt hozzá irgalmas.
Higgyétek el, hogy minden embernek előbb vagy utóbb szüksége van arra, hogy valaki megsegítse, könyörüljön rajta. Az lesz boldog, aki maga is kész arra, hogy segítsen azokon, akinek erre szükségük van, mert a baj idején Isten neki is küld segítséget. Kezdjük el kicsiben! Vegyünk észre minden alkalmat, amikor segíthetünk! Akár fáradt édesanyánknak, akár egy idős embernek, vagy gyenge kisgyereknek, iskolatársnak. Legyünk mindig készek a segítésre! Meglátjuk, aki mást felüdít, maga is üdül! (Péld 11:25)
Zöldi Józsefné írása alapján |
 Igazság után
szomjazók
|  A tiszta szívűek
|
Ezeket is ajánljuk
