HÁBORÚSÁGOT SZENVEDŐK


"Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert övék a Mennyeknek országa!"

Ez a Föld egy küzdelem helyszíne, Isten és Sátán közötti küzdelemé. Sátán még a teremtés előtt fellázadt Isten ellen, éppen olyan akart lenni, mint Isten. Pedig Isten után mindjárt ő következett hatalomban, szépségben, tökéletességben. Istennek lett volna hatalma, hogy lázadása után elpusztítsa, de mégsem tette. A Sátánnal együtt fellázadt az angyalok egyharmad része is. Gonoszokká váltak ezáltal.



Ha elpusztította volna őket, talán a még hűséges angyalok is ellene fordultak volna egy pusztító Istennek. Isten úgy látta bölcsnek, jónak, hogy ad időt a Sátánnak – nem a megtérésre, mert arra neki lehetősége már soha sem lesz! – hanem arra, hogy ő maga bizonyítsa be az egész világ előtt, a mennyeiek előtt is, hogy mindenestől gonosz lett. Hogy lássa az egész teremtett világ, hogy

Sátán nyomán csak könnyek, szenvedés, betegség, halál jár.

Ez így is történt. De Isten kimenekedést is készített a benne bízó, Őt szerető emberek számára. Aki Istent annyira szereti, hogy minden földi nyomorúság ellenére is hűséges marad, és ragaszkodik Hozzá, azt örök élettel, örök boldogsággal ajándékozza meg a bűn nélküli új földön. Ott már nem lesz Sátán, nem lesz gonoszság, csak igazság, békesség és öröm uralkodik!

De most még harc folyik. Sátán célja az, hogy minden embert romlásba döntsön, magával rántson. Isten célja az, hogy a Benne hívő embereket kiemelje a bűnből, és vérével hófehérre mossa. Jézus a Golgotán legyőzte Sátánt! Isten erősebb, mint az ördög! Mi is győzhetünk Jézus által! De küzdeni kell. Ha győzni akarunk, szükséges, hogy egészen a Győztesnek adjuk át az életünket! Egyedül éppen úgy elbukunk, mint Ádám és Éva a Paradicsomban.

Csak Istennel nyerhetünk a gonosz ellen. Mivel háború folyik, az Isten és a Sátán közötti háború, időben el kell döntenünk, hogy melyik fél oldalára állunk. Aki nem Isten oldalán van, mindjárt Sátán csapatában találja magát. Más lehetőség nincs.

A háborúság lehet személyes ellenség, kialakult nehéz helyzet, körülmény, ami megkeseríti a hívő ember életét


Isten védi és óvja az embert, de egyszer dönteni kell. Ha nem tudjuk, milyen komoly ez a döntés, esetleg rosszul döntünk, hagyjuk, hogy a világ szépségei elcsábítsanak bennünket. Ha Isten mellett döntünk, Isten felruház bennünket mennyei erővel. Nem hagy védelem nélkül, velünk van minden pillanatban! Tudja azt, hogy Sátán nem nyugszik bele, ha egy lelket elveszített. Amíg élünk, azon fáradozik, a legcselesebb, legravaszabb módon azon munkálkodik, hogy a hívő embereket elszakítsa Istentől, és bűnbe rántsa. Ha ez mégsem sikerül, akkor üldözi őket, hátha így eléri célját. És éppen arról tudjuk meg, hogy az Jézusé vagyunk, hogy a világ üldöz bennünket. Az ördög csak azokat hagyja nyugton, akik az övéi, akikért már nem kell küzdenie.

Ezt az igazságot sehogy sem tudta megérteni egy földesúr. Miért baj az, ha nyugodt életünk van és minden szépen, simán zajlik az életünkben. Szolgájával gyakran beszélgetett lelki dolgokról, de ebben nem tudtak egyetérteni. Eljött a vadászat ideje, vadkacsázni mentek ki a tavakra. Az úr kezében ügyesen dolgozott a fegyver, sorra hulltak le a madarak. Ki is adta gyorsan az utasítást: - Először azokat szedd össze, amelyik még mozog! Azután ráérsz azokkal bíbelődni, amik döglöttek már. Mikor a szolga minden madarat összeszedett, megkérdezte urától: - Miért mondtad, hogy először a sérülteket szedjem össze? - Azért, mert hátha nem olyan nagy a sérülésük, és még elszállnak! Akkor már nem a miénk! - Látod, így tesz az ördög is! Mindig azok ellen harcol, akik még életben vannak! Akik már halottak lelkileg, azokat békén hagyja, mert azok már úgyis az övéi! Ezen a vadászaton értette meg a földesúr, miért kell örülni a háborúságoknak, a hitért való üldözésnek. Ez mind azt jelzi, hogy a lélek még él!

Ha nekünk békés, nyugodt, küzdelemmentes életünk van, akkor a lelkünk könnyen veszélyben lehet. Örüljünk, ha üldöztetés ér, ha bántanak a Jézusban való hitünkért, mert ez kiváltság! Azt mondja Jézus, hogy így háborgatták a prófétákat (Isten embereit) is mielőttünk. Mi is beléphetünk Isten szent embereinek sorába, ha nem kötünk egyezséget a világ fejedelmével! Nekünk soha sem szabad megegyeznünk a bűnnel, még a legkisebbel sem!

A bűn ellen mindig küzdeni kell. Először a magunk életében, de másokéban is. Különben Isten harcosai nem leszünk! Ezért természetesen nem fognak szeretni bennünket, hiszen ki szereti, ha megmondják neki, hogy bűnös vagy és meg kell térned? A világból valók biztosan nem. De akiket Isten kihívott a világból, azok pontosan erre az üzenetre fognak Istenhez térni! Ennek az üzenetnek kell hangzania! Némelyeknek életre, némelyeknek botránkozásra.

Akik nem akarják, hogy Isten legyen mindenek előtt az első az életükben, azok üldözni, gúnyolni, bántani fognak a hitünkért. De ilyen helyzetben mindig bátran álljunk ki Urunk mellett, mert maga a felséges Isten és az ő angyalai állnak mellettünk! Aki megtagadja az Urat, azt Ő is megtagadja majd az utolsó napon, amikor mindenkinek el kell számolnia életéről. Ha sohasem szégyelljük Istent, akkor majd Ő is ezt mondja az ítélőszék előtt:

"Ő az enyém! Az én vérem által eltöröltem minden bűnét,
és örök élettel ajándékoztam meg!"

A háborúság lehet személyes ellenség, kialakult nehéz helyzet, körülmény, ami megkeseríti a hívő ember életét. De a háborúságban van hozzánk legközelebb Jézus, aki maga is megharcolta ezt a harcot – győztesen! Az övéinek is ad erőt, hogy ne essenek el. Ha megbotlanának, vétkeznének, ott az Ő erős karja, ami újra felemel!

Az Ő apostolait is üldözték. Sokszor kiálltak a piacra, ahol sok ember járt, és hirdették Isten hatalmas dolgait. Ez az írástudóknak, farizeusoknak nem tetszett, bebörtönöztették, megostoroztatták őket, de ők énekelve dicsérték az Urat a nyomorúság közepén is. A Szent Lélek mély belső öröme, békessége – Isten maga adott erőt nekik ehhez. Úgy, hogy csodálta őket mindenki ezért, és többen hittek nekik a próbákban való kitartásukért. Így sokkal több lélek talált az Úrhoz, mint amikor csak beszéltek róla. Jézus az üldöztetéssel együtt mindjárt a kimenekedést is megadja. Kimenekedés lehet, ha az Úr szabadulást ad, vagy az ő szolgáját magához veszi, mint győztest, akinek nem kell harcolnia többé.

Istennek hatalma van kiszabadítani az övéit minden helyzetből. De sokszor egy darabig megengedi a szenvedést. Néha azért, hogy a nyomorúságban mi magunk meglássuk, mi van a mi szívünkben. Néha azért, hogy valaki más megláthassa a mi hitünket, és azon keresztül Istent. Néha azért, mert Isten így akarja megdicsőíteni az Ő nevét – ilyenkor látja a Sátán és a világ, hogy Isten gyermekei még a szenvedést is elviselik az ő hatalmas Istenükért. De van, amikor a szenvedés célját csak egyedül Isten ismeri. Azt tudnunk kell, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van! (Róm. 8: 28.)

Mi se ijedjünk meg, ha üldöznek, vagy lenéznek a hitünkért! Kitüntetésnek tartsuk! Talán mások is megtérnek, látva hitünket! Ha hűségesen kitartunk az Úr mellett – az Úr segítségével – akkor egykor sok kévét látunk majd, amit mi gyűjthettünk az aratásban! Ezért legyetek boldogok, ha az Úrért üldöznek benneteket!

Zöldi Józsefné írása alapján
Isten békés fiai