| CSAK EGY KICSIT |
Ma nem túl népszerű az egyházban a bűnök ellen szólni, különösen az általánosan elfogadottak ellen. Akik mégis megteszik, arra számíthatnak, hogy vaskalaposnak vagy szőrszálhasogatónak nevezik őket.
Tudom, hiszen velem ez már számtalanszor megtörtént. Csak a példa kedvéért: egy keresztény esküvőn valaki pezsgőt töltött a poharamba annak ellenére, hogy nem kértem rá. Kicsit meglepve, de udvariasan tiltakoztam:
- Nem, köszönöm! Én nem iszom.
A pincér biztosított:
- Ez a pezsgő csupán 8 % alkoholt tartalmaz. Nem lesz részeg tőle.
- De egyáltalán nem iszom alkoholt - erősítettem meg.
A felbosszantott pincér így válaszolt:
- Mi csak egy esküvőt ünneplünk. Nem akar jókívánságokat és pohárköszöntőt mondani a vőlegénynek és a menyasszonynak?
Javasolta, csak tegyem a poharat a számhoz, és színleljem az ivást. Ez olyan volt, mintha maga az ördög mondaná: Végül is mindenki ezt teszi.
- Hát nem érdekli magát? Csak egyszer csinálja meg. Ne legyen fanatikus - unszolt a pincér.
Ezek az ismerős ésszerűsítések gyakran megelőzik a kompromisszumot.
"És a testet ne tápláljátok a kívánságokra!" (Római levél 13:14)
Nagy igyekezetemben távol akartam maradni a bűn elkövetésétől, még azt is visszautasítottam, hogy egy pohár alkoholt a kezembe fogjak. Vannak, akik helyeslik azt, hogy a világi kompromisszum elősegíti az egyensúlyt. Meg sem tudom számolni, hányszor jöttek hozzám és mondták, hogy több "egyensúlyra" lenne szükségem. De amikor óvatosan kiértékeled, rájössz, hogy számukra az "egyensúly" fogalma azt jelenti, hogy a keresztény szabályainkat hasonlóvá tegyük a világi értékekhez. Valahogy így hangozhat:
"Az nem gond, ha egyszer elvisszük a családunkat istentisztelet helyett focimeccsre." Vagyis felajánlják, hogy egy kis bűnnel hozzuk egyensúlyba a szentségünket. Számukra a kereszténység aránytalan állapotnak tűnik.
 Ne köss alkut a bűnnel! |
 Könyörületes alku? |
Ezeket is ajánljuk
