A korinthusi levél versenkénti értelmezése

A KORINTHUSI LEVÉL VERSENKÉNTI ÉRTELMEZÉSE

Korinthusi első levél, 14. fejezet, 20-22. vers.

"Atyámfiai, ne legyetek gyermekek az értelemben;
hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek."

Ez a vers a szíve a fejezetnek, mert az apostol itt mutat rá először nyílt szóval, a gyülekezet lelki állapotára. A gyülekezeti szolgálatban az, ami nem párosul az értelemmel, az csak a gonosztól lehet. Testvéreinek vallja őket, ezért azt kéri tőlük, hogy ne legyenek gyermekek az értelemben, vagyis ne gügyögjenek, mint a kis gyermekek, akiknek még a saját anyja sem érti, hogy mit szeretnének mondani. Beszédjükből az tűnjön ki, hogy ők már érett férfiak, ezért legyen értelmes és világos minden szavuk.

Igaz ugyan, hogy Jézus azt tanítja, hogy legyünk olyanok, mint a kis gyermekek, de ha ezt figyelembe akarjuk venni, akkor ne az értelmes beszédünket hagyjuk el. Ha valóban szeretnének gyermekek lenni - mondja Pál - akkor a gonoszságban legyenek azok. Abban azonban sajnos nem gyermekek voltak, hanem koros felnőttek, hiszen még olyan bűnök is voltak közöttük, amilyen még a pogányok között sem fordult elő.

"Beszédjükből az tűnjön ki, hogy ők már érett férfiak, ezért legyen értelmes és világos minden szavuk."

"A törvényben meg van írva: Idegen nyelveken, és idegen ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám, azt mondja az Úr. A nyelvek tehát jelül vannak, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek."

Izráel történetéből vett példa által mutat rá az apostol, hogy Isten, a rá nem hallgató népéhez még végső próbálkozásként idegen népek és nyelvek által akart szólni, de így sem hallgattak rá. Igaz, hogy a régi törvényekben van utalás arra, hogy az Úr olyan nyelveken fog szólni népéhez, aminek szavai ismeretlenek és érthetetlenek lesznek előttük. Azonban Isten ilyen szava a népéhez nem áldásainak megnyilatkozásaként lett megjövendölve, hanem ítélete és büntetéseként, ami által meg szeretné állítani őket gonoszságuk útján.

"Hoz az Úr ellened népet messziről, a földnek széléről… amint repül a sas, oly népet, melynek nyelvét nem érted. Vad tekintetű népet, mely nem tiszteli a vén embert, és a gyermeknek nem kedvez." (5Móz. 28,49—50.).

A "nyelvek nemei" csak a hitetlenekért adatnak, hogy a lélekmentés akadálytalanul haladhasson. A gyülekezetért pedig inkább a prófétálás adatott. Ezzel mintegy azt akarja mondani, hogy törekedjenek inkább olyan adományra, amellyel a gyülekezet épülését szolgálhatják.

Háló Sándor: Nyelveken szólás a Szentírás mérlegén