Isten utolsó üzenete a világnak

ISTEN UTOLSÓ ÜZENETE A VILÁGNAK

Az Arizona állambeli Phoenix felett négyezer méterrel egy repülőből ugrott ki Debbie Williams és hat társa a ragyogó kék égbolton. A tapasztalt ejtőernyősök arra készültek, hogy a levegőben összekapcsolódva felvesznek egy bizonyos alakzatot.

Néhány másodperccel a szabadesést követően Debbie nagy sebességgel száguldani kezdett lefelé, hogy utolérje a többieket, de véletlenül fejjel nekiment egy másik ejtőernyősnek. A közel 80 km/h sebességű ütközés miatt elveszítette az eszméletét. Úgy zuhant a föld felé, hogy az ernyője nem nyílt ki.

A csoport vezetője, Gregory Robertson egy no-lift nevű pozícióba merevedett: a fejét lehúzta a mellkasáig, a lábát egyenesen tartotta, a kezét a testéhez szorította. 290 km/h sebességig gyorsulva utolérte Debbie-t, és meghúzta az ejtőernyője zsinórját. Az ernyő kinyílt, és így Debbie lassan ereszkedett le a talajra.

Mi is fejjel lefelé zuhanunk - a világvégén bekövetkező ütközés felé, és az emberek többsége nem is eszmél fel rá. Nincsenek tudatában annak, hogy mi vár rájuk. Isten azonban megtervezte a légi mentést, amiről a Biblia utolsó lapjain, a Jelenések könyvében olvashatunk. Ez a könyv arról számol be, amit János apostol látott, hogy mi történik az idők vége felé közeledve. János az ég közepén repülő angyalokat látott, akik hangosan hirdették üzenetüket a földön élőknek.

A Jelenések könyve az üzenetek fontosságát azzal emeli ki, hogy angyalok adják hírül, méghozzá hangosan. Ezek Isten utolsó üzenetei, amelyeket a becsapódás előtt néhány másodperccel kiált nekünk.

Mi az a nagy esemény, amelyre Isten szeretné, hogy odafigyeljünk? "A földnek aratni valója megszáradt" - mondja az angyal (Jelenések 14:15). Ez a második advent, az utolsó ítélet, amikor a történelem a tetőpontjára ér, és minden ember sorsa megpecsételődik. Nyilvánvaló, hogy közvetlenül az óriási jelentőségű esemény előtt a földnek kiáltott üzenetek életbevágóan fontosak. Isten azt mondja el nekünk, pontosan hogyan is nyissuk ki ernyőinket, mielőtt zuhanórepülésben elérnénk az idők végét.

Az egyik angyal hirdeti az örök evangéliumot: "a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek" (Jelenések 14:6). Ez tehát Isten üzenete minden ember számára. Az "örökkévaló evangélium "-mal kezdődik. Az evangélium nem változik. Csak egy ejtőernyő van, ami megmentheti a bűnös embereket, és ez Jézus szeretete, az üdvösség.

Amikor Pál apostol meg akarta határozni, milyen az az evangélium, "amelyet nektek hirdettem" így foglalta össze: "Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint; És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint" (lKorinthus 15:3-4). Két fontos eleme van az örökkévaló evangéliumnak, ahogy e versekben olvashatjuk. Először is, Jézus Krisztus meghalt a bűneinkért.

A Teremtő önként elszenvedte a bűn következményeit, hogy nekünk ne kelljen elszenvedni. Tökéletes életét letette a mi bűnös életünk helyett. Isten nekünk tulajdonítja Krisztus igazságát, megbocsát nekünk és elfogad. Krisztusban, ezért léphetünk be a Mennybe. Másodszor, Krisztus diadalmasan elszenvedte a kereszt gyötrelmeit. Győzött a sötétség erői felett. Három nappal azután, hogy összetört testét levették a keresztről, feltámadott. Egy angyal elgördítette a követ a sírja elől, Ő pedig elhagyta a sírt.

A Jelenések könyve 14. fejezetében szereplő első angyal üzenetének ez a háttere. Itt azonban még nincs vége. Tovább folytatja, és hangosan kiáltja: "Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget, mert eljött az ő ítéletének órája és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait" (jelenesek 14:7).

Ez az üzenet arra figyelmeztet, hogy féljük az Istent, és adjunk neki dicsőséget. Ez azt jelenti, hogy áhítattal kell előtte állni. A Biblia egészében az Isten félelme és tisztelete összekapcsolódik az Isten iránti engedelmességgel. Salamon király így fogalmazott: "az Istent féljed, és az ő parancsolatait megtartsad; mert ez az embernek fődolga!" (Prédikátor 12:15).

Manapság az emberek általában azt mondják: "Bármit megtehetek, amihez kedvem van. Csak önmagamnak tartozom számadással, a saját gondolataimon kívül nem létezik olyan mérce, ami meghatározná, hogy mi a jó és mi a rossz." A Jelenések könyve azonban azt mondja: "Nem így van!" "Féljétek az Istent!" - engedelmeskedjetek neki! Igenis létezik egy törvény az ember saját ítéletén kívül (lásd Jelenések 14:12).

János apostol azt írja, hogy ez még nem minden: "Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget". Pál apostol megmagyarázza, hogy mit jelent dicsőséget adni Istennek: "Akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek" (lKorinthus 10:31). Istennek dicsőséget adni azt jelenti: az életvitelünket annak rendeljük alá, hogy azt tükrözzük, ami Isten akarata az életünkkel kapcsolatban.

Az üzenet másodikében pedig az angyal elmondja, hogy miért is kell félnünk és dicsőítenünk Istent. "Imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait." Azért dicsőítjük Istent, mert Ő teremtett meg. János apostol ezt írta: "Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremtettek" (Jelenések 4:11). Abban a korban, amikor az a széles körben elfogadott, és úgynevezetten tudományos elmélet, hogy az evolúció során az emberiség az élet egyszerű formáiból fejlődött ki, Isten arra szólítja társadalmunkat: térjünk vissza hozzá, és Teremtő Istenünkként imádjuk Őt.

A föld utolsó nagy küzdelme is az istentisztelet kérdése körül zajlik. Jelenések 14:7 arra szólít, hogy imádjuk a Teremtőt. Jelenések 14:9 pedig óva int, hogy ne imádjuk a fenevadat. Ez a kétféle tisztelet - a Teremtőé és a fenevadé - áll a jó és rossz erők közötti gigászi küzdelem középpontjában. Nézzük meg ennek az üzenetnek a harmadikét! Ez az, ami miatt olyan fontos, hogy kihez vagyunk hűségesek, kit imádunk: eljött Isten ítéletének órája.

A legtöbb ember megrémül az utolsó ítélet gondolatától, mert félelmetesnek tartja azt, hogy számot kell adnia minden tettéről. Sőt, vannak, akik azt képzelik, hogy ez a gondolat ellentétes a szerető, elfogadó Isten lényével. Szerintük "Isten megbocsát, és kész!" "Nincs szüksége arra, hogy a végítélettel mindent elrendezzen." Az evangélium igazsága azonban nem érvényteleníti az ítélet igazságának valóságát, hanem kiegészíti azt.

Végső soron tehát, ugyan mire terjed ki az ítélet? Az idők kezdetén egy fellázadt angyal szembeszállt Istennel, megkérdőjelezve jellemét. Lucifer (Sátán) az egész világegyetem előtt igazságtalansággal vádolta Istent. Mostanra az egész univerzum láthatja, hogy milyen következményekkel járt Sálán működése ezen a bolygón. Látták a szenvedést, az erőszakot és a háborúk szörnyűségeit. Figyelték, hogyan figyelmeztette Isten az embereket a bűn következményeire. Nyomon követték, mi mindent megtett megmentésünkért.

Azonban vannak meg kérdések, nehéz kérdések. Isten igazságos volt minden emberrel? Mindenkinek volt lehetősége rá, hogy döntsön örök sorsa felől? Az ítélet ezekre a kérdesekre ad választ. Megmutatja, hogy az emberek kizárólag a saját döntéseik miatt jutnak kárhozatra. Isten mindent megtett annak érdekében, hogy megmentse őket. Az idők végén az egész világegyetem örömmel, kórusban mondva jelenti majd ki: "Igazak és igazságosak az ő ítéletei" (Jelenések 19:2).

Az utolsó ítélet egyszer és mindenkorra megoldja a bűn problémáját. Istennek határt kellelt szabni egy pontnál, amikor kimondja: "Elég!". Nem akarja, hogy korlátozás nélkül, örökké tartson a bűn, a szenvedés és a pusztító viselkedés.

Jézus nem azért jön vissza, hogy elpusztítsa a bűnösöket, hanem hogy eltörölje a bűnt. Ezért küldte ezt a sürgető üzenetet az ítéletről, Isten tiszteletéről és a hozzá való hűségről. Szédületes sebességgel, fejjel lefelé száguldunk a világ vége felé. A Föld történelmének végső eseményeibe csapódunk hamarosan. Közeledik az ítélet ideje. Hajlandók leszünk megengedni, hogy Isten megmentsen?

Mark Finley: Az idők jelei különkiadása c. kiadványa