| A NYÁR, MELYNEK SOHA VÉGE NEM LESZ |
A 16. századi reformáció az emberi történelem egyik legnagyobb eseménye. A történészek számára korszakos jelentőségű időszak a középkor és a modern idők között. A protestánsok számára azonban Isten közbelépését jelenti. A kereszténységnek újra rendeznie kellett sorait, és az emberi hagyományok helyett visszatérni a Biblia igazságához.
A középkori keresztények hittek Krisztus második eljövetelében, de ez az ígéret inkább félelemmel és rettegéssel töltötte el őket. Mivel nem volt üdvbizonyosságuk, a vég úgy jelent meg képzeletükben, mint "a megtorlás és rettenetnapja". Luther azonban, miután alaposan tanulmányozta a Bibliát, visszahozta a végidők várásának örömét, ami a korai keresztényeket jellemezte, hiszen felismerte, hogy a keresztény reménység jobb reménység (Zsid 7:19), élő reménység (1Pt 1:3), ezért tehát áldott, boldog reménység is (Tit 2:13).
A keresztény élete ebben a világban tele van feszültségekkel
– fejtette ki Luther Márton. Megvan már, de még most mégsem a miénk, vagyunk, de még nem váltunk azzá. Az üdvösség már a keresztényeké hit által, de valóságban még nem láthatják. Már igazak Isten előtt, de még itt kell élniük ebben a darabjaira hullott, Istentől elidegenedett világban. Ha ezt megfontoljuk magunkban, megérthetjük, miért várta olyan szenvedélyesen és sóvárogva Luther a Krisztus eljövetelének napját. Mi is, akiknek megadatott a megváltás ajándékának bizonyossága, mert bízó hittel tekintünk Istenre, – amíg Istenben maradunk –, ugyanilyen égő vággyal és mélységes örömmel várhatjuk a napot, amikor személyes megváltásunk kiteljesedik, és az egész teremtett világ megszabadul.
Krisztus eljövetelének reménysége korának előrehaladtával egyre erősebb és erősebb lett Luther szívében, mert gyakran érezte, hogy képtelen boldogulni az emberekkel és a világgal. Világossá vált előtte, hogy sem a hercegek, fejedelmek, sem a pápa nem tudja megoldani az emberiség problémáit.
"A világ az ördög gyermeke, senki sem tud neki segíteni, de még irányítani sem."
"Nem segíthet rajta sem prédikálás, sem kiabálás, sem feddés, sem fenyegetés, sem könyörgés."
Ezen az állapoton csak Krisztus visszajövetele segíthet, mert ebben a világban a keresztényeket "démonok sokasága veszi körül". A pápa és a császár a politikában reménykedett, és az emberek megváltóként tekintettek rájuk. Luther azonban arra figyelmeztetett, hogy várják inkább az igazi Megváltót, aki biztos ígéretet adott arra, hogy visszajön.
Luther számára a legvilágosabb jel korának legnagyobb veszélye volt, ami sajnos ma is létező valóság: a hit hanyatlása a kereszténységen belül, valamint az iszlám és a kereszténység közötti viszály. Luther mélységes aggodalommal figyelte, hogyan távolodik a pápai egyház az evangéliumtól, és miként terjeszkedik a mohamedán invázió, ami már meghódította délkelet Európát, és 1529-ben már Bécs kapuit ostromolta.
A reformátor nem bocsátkozott vitába arról, hogy a jelek mekkora hányada teljesedett már, de meg volt győződve arról, hogy "a jelek nagy többsége már bekövetkezett", és ez ok arra, hogy
a hívők örüljenek a katasztrófák és nehézségek ellenére is.
Az öröm jellemző mindenkire, aki őszinte szívvel tanulmányozza a Bibliát, mert az ábrándozó csillagjósok és a nyájasan beszélő hitetők – e két kifejezéssel valószínűleg az asztrológusokra és az ezoterikus gondolkodókra utalt – csak katasztrófákról beszélnek. Csakis a keresztények érthetik meg a jelekből megváltásuk, szabadításuk boldog, örömteljes szavát (Lk 21:28). Krisztus visszajövetelét tehát a keresztény reménység szemüvegén keresztül kell nézni, nem pedig a szekuláris észérvek alapján elemezni.
A keresztényeknek le kell nyelniük a pirulát, és kiinni a keserű poharat, de mindezek után édes öröm vár rájuk. Ezért hívja most Krisztus az Ő családját arra, hogy keljen fel, és örüljön. Még ha a legtöbb ember nem is fogadja jól az evangélium üzenetét, egy kisebb csoport azonban meg fogja érteni, és Krisztus eljövetelének reményében fog dolgozni és imádkozni, mert, mint Luther fogalmazott, "elég hosszú volt már a tél, most már közeleg a gyönyörű nyár, aminek ohasem lesz vége".
A Hetednapi adventista egyház 2017. őszi imaheti anyagából |
 A hit általi megigazulás ma |
 Üdvbizonyosság |
Ezeket is ajánljuk
