| MEGTANULNI AZ EVANGÉLIUMOT |
Az evangélium Luther és a reformáció hatására került újra a keresztény hit középpontjába, éppen a modern kor legelején. Pál apostol szerint ez az üzenet,
"Istennek hatalma minden hívőnek üdvösségére." (Róm 1:16)
Az apostol által itt közölt meghatározás öt fontos elemet tartalmaz.
1. Evangélium
Ez a szó örömhírt jelent, a győzelem üzenetét. Ez "Isten evangéliuma" (Róm 1:1), mert Istentől származik, és Istenről szól. Ugyanakkor "Krisztus evangéliuma" is (Róm 15:19), vagyis a názáreti Jézusnak, a világnak küldött isteni Messiásnak a missziójáról, áldozatáról és engesztelő haláláról szóló üzenet. Továbbá, szól még a halálon aratott győzelméről, közbenjárásáról Isten előtt az emberekért, akik még mindig ebben a világban kénytelenek élni és küszködni; és jövendőbeli eljöveteléről is, amivel bevégzi művét.
Az evangélium tehát azzal vigasztal bennünket, hogy a jelenlegi megváltás után, ami az elveszett világnak szól, Krisztus visszajön, hogy megváltoztassa az egész világot. Az evangélium kínálja a megoldást az emberiség alapvető problémájára, mert
a világ bűneinek és nyomorának az evangélium az egyetlen ellenszere.
2. Isten hatalma
Az evangéliumnak teremtő hatalma van, mert az magának Istennek a szava. Az ember szavának nincs teremtő ereje, gyakran nem más az, csak "hang és téboly" (utalás William Faulkner világhírű regényére). Ám amikor Isten kimondja az örömhírt, az meg is történik: mindenki üdvösséget nyer, aki szavát elhiszi.
3. Üdvösség
Az üdvösség nem filozófiai eszmefuttatások, tételek vagy könyvekből nyert bölcsesség eredménye. Az emberiség megváltása bűneiből és az élet nyomorából nem emberi szavak következménye, hanem az Isten tettének gyümölcse, hiszen Ő kiegyenlítette adósságunkat. Ez a boldog csere, vagy csodálatos csere (admirabile commercium), ahogyan Luther nevezte.
A kereszten maga Isten cserélt helyet a világgal – Krisztus személyében (2Kor 5:19). Ő vette magára az ítéletet, amit a bűnösön kellett volna végrehajtani. Maga a bíró ítéltetett el helyettünk. Ő vette magára büntetésünket, és adja nekünk az Ő igazságát (21. v.); Ő gyenge lett, hogy nekünk adhassa erejét (2Kor 12:9); szegénnyé lett, hogy mi bővölködjünk (2Kor 8:9); dicsőségét szenvedésre, örömét kínokra cserélte, és önmagát megüresítette (Fil 2:7), hogy mi, semmivel sem rendelkezők, mindent bírók lehessünk (2Kor 6:10).
4. Mindenkiért
Az evangélium csodái nem csak egy népnek, fajnak vagy társadalmi osztálynak állnak rendelkezésére, hanem mindenkinek. Damaszkuszi tapasztalata után Pál apostol, aki méltán dicsekedhetett volna zsidó származásával és farizeusi önigazultságával (Fil 3:4–6), a pogány népek barátja lett, ahol sok-sok keresztény testvére élt. Ők voltak öröme és koronája (Fil 4:1). Az ő szívéből Krisztus szenvedése és halála, ami mindenkiért történt, kitörölt minden nemzeti, szociális és faji előítéletet (Gal 3:26–28).
Az evangélium áttöri a falakat, és nemzetek fölötti egységet teremt. Krisztusban a különféle háttérrel, neveltetéssel és tapasztalattal rendelkező emberek Isten nagy családjába kerülnek: "Krisztus ledönti az elválasztó falakat, a nemzetségeket elválasztó előítéleteket és arra tanít, hogy szeressük az emberiség egész családját." Az emberek mind Isten családjának tagjai lettek. Krisztus nem csak vízszintes, de függőleges irányban is egyesít bennünket:
megváltó halálával összeköti az emberiséget Istennel.
5. Krisztusba vetett hit által
Amikor Pál hitről beszél, akkor nem feltevésekre vagy képzelgésre utal, és nem is arra, hogy elfogadunk egy bizonyos állítást. A Szentírásban hinni – abban az időben a Szentírás még az Ószövetséget jelentette –, azt jelenti, hogy "erősen megragadni, bízni benne, hűségesnek maradni hozzá". Üdvösséget – bűnbocsánatot, Isten általi elfogadást, örök életet – azáltal kapunk, hogy bízunk Krisztus ígéretében, erősen ragaszkodunk hozzá, és hűségesek maradunk mindvégig.
A bűnösöket nem kegyes jó cselekedeteik mentik meg, hanem az Istenbe vetett bizalmuk, aki igaznak nyilvánítja őket Krisztusban (Róm 4:5). A bűnös megigazítása, vagyis az, hogy igaznak nyilvánítják őt Isten kegyelmének királyi széke előtt, csakis hit által történhet meg, a törvény cselekedetei nélkül (Gal 2:16). Az egyház úgy hitte, hogy megőrizte ezt az evangéliumot az évszázadok során, s hogy helyesen magyarázza azt. Ám sokan, akik úgy gondolták, hogy megértették Pál szavait, bizony elfeledkeztek üzenetének lényegéről.
"A szívből, őszintén végzett megigazító cselekedetek" kezdtek tért hódítani a kereszténységen belül, és a hit általi megigazulás apostoli tanítását alattomos, cselekedetekre épülő vallássá változtatták. A zsinagógák legalizmusa, a görög erkölcstanítók nézetei valamint a római jog gondolkodásmódja összességében olyan hatással volt a keresztényekre, hogy a kegyelem általi megigazulást felcserélték a kötelező "munkával", aminek során az üdvösségre törekvők sosem tudhatták, vajon elég jó cselekedetük van-e már az üdvösség elnyeréséhez.
Voltak ugyan ettől eltérő nézetek, de vagy nem voltak maguk sem tiszták, vagy nem figyeltek oda rájuk. Ekkor jött a 16. századi reformáció idején az apostoli üzenet újrafelfedezése, amikor ismét ragyogni kezdett Pál kijelentése: "Az igaz ember pedig hitből él" (Róm 1:17), és a kereszténység előtt újra világossá vált az, hogy "a keresztények egyetlen dicsősége egyedül Jézus Krisztus."
A Hetednapi adventista egyház 2017. őszi imaheti anyagából |
 Isten Igéje a hitünk alapja |
 Üdvösségünk alapja |
Ezeket is ajánljuk
