Üdvösségünk alapja

ÜDVÖSSÉGÜNK ALAPJA

A tantétel, miszerint egyedül hit által igazulunk meg, "a reformáció szentélye". A pillanat, amikor Luther Márton megértette azt a csodálatos ígéretet, hogy a bűnös úgy igazul meg, ha a keresztre feszített Üdvözítőbe helyezi bizalmát, olyan volt, mintha máris belépett volna a Mennyországba.

"Igazságoddal szabadíts meg engem!" (Zsolt 31:2)

Már az Ószövetségben is azt láthatjuk, hogy Isten igazsága az az igazság, ami megmenti a bűnöst. Amikor Ábrahám megkapta az utódaira vonatkozó ígéretet (1Móz 15:5), nem valami szuperhős volt, vagy éppen szent, hanem éppen olyan bűnös, mint mi mindnyájan. Ám mivel bízott Isten ígéretében, az Úr ezt igazságul tulajdonította neki (6. v.). Ahogy a "gonosz" szó nem a modern értelemben vett ateistát jelenti a Bibliában, hanem általánosságban bűnös embert (Zsolt 1:1; Péld 11:31), úgy az "igaz" sem "bűntelent" jelent, hanem "hívőt" (lásd Hab 2:4). Ennek alapján erősítette meg Pál azt, hogy az Ószövetség idején is hitből igazultak meg az emberek, nem pedig cselekedetek által (Róm 4:6–8). Tehát egyedül Isten az, aki megigazít, igaznak nyilvánít valakit.

"Az Úr a mi igazságunk." (Jer 23:6)

Tehát, ha valaki "igaz" akar lenni Isten előtt, annak magának Istennek az igazságára van szüksége. Ezért mondja a zsoltáros: "igazságoddal szabadíts meg engem" (Zsolt 31:2; 71:2). Ez az igazság elsősorban

szabadító igazság, megváltás, nem pedig büntető igazság.

Az Újtestamentum fényében ez azt jelenti, hogy az az Isten, aki magára veszi a gonosz világ bűnét és ítéletét (Jn 1:29), fizet az ítéletben azért a bűnért, ami az Ő igaz, bűntelen Fiának az életébe került a kereszten. Emiatt az áldozat miatt tud megbocsátani a bűnösöknek, elfogadni őket, kimunkálni bennük egy újfajta gondolkodásmódot és életvitelt, és megadni nekik az új, igazságos világ reményét (2Pt 3:13). Csak azok fognak egyéni bűneikért elveszni, akik elutasítják ezt az ajándékot (Zsid 10:29–30).

Az igazság azt jelenti, hogy megismerem Krisztust

Az ótestamentumi próféták világosan tanították, hogy az embernek megváltásra van szüksége, és ezt nem lehet pusztán emberi erőfeszítéssel helyettesíteni (Ézs 64:5). Az ember megváltásához Isten igazságára van szükség: az Ő megbocsátására és kegyelmes elfogadására. Az Ótestamentum lezárása utáni évszázadokban nem maradt tiszta az erről az igazságról szóló tanítás. Abban az időszakban a Biblia szövegét magyarázni szándékozó, szóbeli tanításokat egyenértékűnek tartották Isten kinyilatkoztatott Igéjével. Így lett a hit alapja a Szentírás és a szóbeli hagyomány. A Törvényt (Tórát) lecserélték a sok-sok utasítással arra vonatkozóan, hogy hogyan kell a parancsolatokat megtartani, sőt volt, amelyiket helyettesítettek (Mt 15:1–6), vagy meg is változtattak (Róm 9:31–32).

Jézus egyértelműen szembehelyezkedik az üdvösségről szóló eme tanítással. Ő alapvetően más képet ápolt és tanított stenről és az emberekről. Ő sokkal mélyebben kutatta az emberek természetét, mint bárki a kortársai közül. Az ember, akinek szívéből gonosz gondolatok támadnak (Mt 15:19) abszolút képtelen olyan jó cselekedeteket véghezvinni, amelyek méltóak Isten szemében. Ahhoz radikális megtérés és az evangéliumba vetett hit szükséges (Mk 1:15). Ám még ha tanítványokká lettünk, akkor is teljesen Istentől kell függnünk, mert előtte mindig üres a kezünk (Mt 5:3), és amit az Ő követésének az útján teszünk, semmiképpen nem számít érdemnek, hanem annak természetes következménye, hogy Ő bennünk lakozik (Lk 17:10).

Isten, a mi kegyelmes Atyánk, rendíthetetlenül szereti gyermekeit, mindig megbocsát annak, aki megbánja bűnét, és örömmel visszafogadja (Lk 15:20–24). Bennünket, tanítványait, munkára hív. Ám a jutalom, amit kapunk erőfeszítéseinkért, nem olyan járandóság, amit követelhetünk tőle, hiszen mérhetetlenül több áldást kapunk tőle, mint amennyit "megérdemlünk" (Mt 20:15). A jutalom, amit Isten ad, nem olyasmi, amivel Ő tartozik nekünk, hanem csupán jóságának egy újabb ajándéka.

Luther Mártonnak az a tény adott előnyt ellenségeivel szemben, hogy Ő nemcsak szert tett erre a tudásra, de meg is tapasztalta. A sok-sok csata során, amit önmagával, korának teológiájával és annak védelmezőivel vívott, megértette, milyen alapvető tapasztalatra van szükség ahhoz, hogy valaki keresztény legyen.

"Az igazság azt jelenti, hogy megismerem Krisztust."

A Hetednapi adventista egyház 2017. őszi imaheti anyagából