| A BÖLCS KIRÁLYNÉ |
| "Koronás fő álma mily nyugtalan!" (Shakespeare) |
Szeretnél király lenni? Nos, ha valaki úgy gondolja, hogy a király élete csupa holdfény és rózsaszirom, akkor üljön csak egy időre a király székébe! Ahasvérus életében voltak dicsőséges pillanatok, a baj, a gond, a félelem és a kétségbeesés azonban órákat rabolt el tőle.
Stoddard "A király harangja" című versében leírja, milyen is a királyok élete.
Királyok sorsa, óh, mily nyomorult!
Mit nagyságnak látnál - a bajoktól, be rút!
Tenger sok gondját, ha előre tudnád,
Bölcsen inkább halált, mint koronát kívánnál!
Mégis, ugyan ki utasítaná vissza az alkalmat, hogy uralkodhat? Ahasvérus szerencséjére Eszterben olyan királynőt lelt, aki a csüggedés óráiban meg tudta nyugtatni és fel tudta emelni lelkét. A három napig tartó böjt végén Eszter fejedelmi díszbe öltözött, és megállt a király házának belső udvarán. Az uralkodó trónusán ült. Ott állt Eszter királynő. Ahasvérus ránézett. A nagyszerű asszonyok jó légkört árasztanak maguk körül. Így volt ez Eszterrel is. Csodálatra méltó asszony. Ahasvérus ha csak rá gondolt máris különb ember akart volna lenni.
"És lőn, amint meglátá a király Eszter királynét, hogy áll az udvarban, kegyet talála szemei előtt, és kinyújtá a király Eszterre az arany pálcát, amely kezében vala."
Eszter erre a pillanatra várt - tízezer ima szállt Istenhez ezért a pillanatért. A fényes udvar káprázatos pompájában sok szemet megigézett méltóságteljes alakja. Udvariasan elhallgattak, mintha még ezzel is ki akarnák emelni szerény, egyben mégis fenséges lényének kiválóságát. Íme Perzsia utolérhetetlen királynője, Perzsia büszkesége!
"Akkor odaméne Eszter, és megilleté az arany pálca végét. És monda néki a király: Mi kell néked Eszter királyné? És mi a kérésed? Ha az ország fele is, megadatik néked."
Boldogsággal töltötte meg a trónteremet ez a pillanat. A perzsa főurakat lenyűgözte, hogy láthatták gyönyörű királynőjüket. A szolgák és a kíséret is megvidámodott a királynő jelenlétében. Egyedül Hámán érezhette kellemetlenül magát.
Általában az erényes ember társasága furcsán nyugtalanná teszi a gonoszokat. De pillanatnyilag Hámán is jókedvre derült, hallva Eszter válaszát:
"És felele Eszter: Ha a királynak tetszik, jöjjön a király és Hámán ma lakomára,
melyet néki készítettem."
Ami abban a válságos időben a zsidókra bajként szakadt, végül áldássá lett. A kuszának tűnő szálak tökéletesen elrendeződnek a mesteri mintában. Maga Eszter is megáldatik. A palota könnyű élete talán észrevétlenül elgyengítette volna jellemét. Neki is - mindazokkal együtt, akiket a pompa, a hatalom és a népszerűség vesz körül - szüksége volt a nehézségek pezsdítő áramaira.
Egy óceáni korallzátonyban a korallokat tanulmányozó tudós megdöntötte azt a régóta tartott nézetet, miszerint a kis tengeri lények békét és nyugalmat akarnak, semmi mást. A régi nézet szerint azért építik a zátonyokat, hogy a védett lagunában életük végéig élvezhessék a nyugodt, könnyű életet. Tudósunk bebizonyította, hogy ez a feltevés teljességgel alaptalan. Felfedezése kimutatta, hogy a korallok a nyílt óceánban növekszenek. A dühödt hullámok tajtékzó vizében erősödnek legjobban. Tehát a baj az óceán nyugtalan hullámaihoz hasonlóan keményen üt, fájdalmat okoz, de a támadás kivédésére tett erőfeszítés növeli az életerőt és a lendületet. Ha a bajok jönnek, és már-már feladnánk a harcot, gondoljunk csak Jézus szavaira!
"Mindig imádkozni kell, és meg nem restülni!"
A XIV. században Tamerlane csodálatos hódításai árán egy birodalmat alapított. Egyszer súlyos vereséget szenvedett, és egy régi, elhagyatott épületben rejtőzött el. A nagy vezér - legyőzötten és elcsüggedve - hosszú órákat töltött el magányában saját sorsán keseregve, amíg meg nem akadt a szeme egy gabonaszemmel gyürkőző hangyán. Tamerlane-nak nem lévén más teendője, figyelte az állatot, és teljesen lenyűgözte az apró teremtmény fáradhatatlansága. Meg-megújuló erővel próbálta a saját testénél nagyobb magot felvinni a falra, de minden erőfeszítése kudarcot vallott. A kitartó állatka mégis tovább igyekezett. Tamerlane megfigyelte, hogy a gabonaszem 69-szer esett le a földre, de a 70. nekifutást siker koronázta. A híres tábornok sohasem feledte el ezt az esetet, és az újrakezdést szentül eltökélve magában távozott rejtekéről.
Ki tudja, talán a 70. nekifutásra átjutsz az akadályon. Ez a történet bajbajutott emberekről szól. Akik hisznek Isten gondviselésében, azok mindig számolhatnak az Isten és az ember közötti közvetlen kapcsolattal. Eszter a lehető legnagyobb körültekintéssel határozta meg a stratégiát. Óvatosan, de egyben bátorsággal állt ki, hogy megküzdjön legfőbb ellenségével.
George T. Dickinson: Eszter Királyné c. könyve |
 Ha elveszek,
hát elveszek! |
 A lakoma |
Ezeket is ajánljuk
