| ISTEN KÖZBELÉP 1/2. |
| "A bosszúállás Istené, de vétkeim láttán szégyen tüze éget." (Scott) |
Hámán még mindig a szörnyen megalázó reggeli eseményeket beszélte Zéressel és barátaival, amikor a király kamarásai jöttek, hogy az esti lakomára emlékeztessék. Komoran sietett a fogadócsarnokba. A keserű gondolatok, mint viharfellegek, beárnyékolták gondolatai egét. Ó, borzalom! Mennyire megváltozott minden alig egy nap alatt! Márdokeus még biztosan mindig a délelőtti események örömében sütkérezik - gondolta Hámán, miközben minden lépéssel közelebb került a királynő lakosztályához.
Talán igaza van feleségének és barátainak: szerencsecsillaga hanyatlik. Vajon milyen üj megaláztatás vár még rá? Félelem mardosta szívét. Néhány órája még öntudata határtalan volt és megvetés áradt belőle, most pedig gyászfellegek veszik körül. De azért csak ment, hogy együtt lakmározzon a fejedelmi párral. Végül is, talán nem olyan vészes a helyzet. Összeszedte magát és belépett a palotába. Annak örült, hogy ilyen kitüntetésben részesült.
A szokásos formaságok után Hámán leült, hogy élvezze az ételt. Megpróbálta Márdokeust száműzni gondolataiból, ám fáradozása sikertelen maradt, hiszen ugyanúgy zaklatta tovább is a gondolat. Talán még csellel-tőrrel megszabadulhatna attól a fickótól, ámbár ez most sokkal nehezebb lenne, hiszen Ahasvérus rendkívüli megtiszteltetésben részesítette ellenfelét. De félre e gondolatokkal! Érezd magad jól Hámán! Egyél, igyál, beszélgess megelégedetten, vidáman! Már félig elfogyasztották a pazar lakomát, amikor a király rátért a kíváncsiságát egyre jobban izgató kérdésre.
"Mi a te kívánságod, Eszter királyné? Megadatik."
Ahasvérust teljesen elbűvölte Eszter bájos lénye, és lenyűgözte a káprázatos vacsora, megismételte hát nagyvonalú ígéretét: "Micsoda a te kérésed? Ha az országnak fele is, meglészen."
Eszter is ismerte az ügyes asszonyok mesterfogását, akik egy pillantás ékesszólásával képesek egy ügy szószólóivá lenni. Csakhogy az asztal túlsó felén másik szempár is figyelt - ravaszul és kegyetlenül várva a királynő kérését. Egy percig Eszter mélyen Hámán szemébe, egészen lelke mélyére nézett, mire Hámán gyorsan elkapta tekintetét. Nyugtalanságot lehetett felfedezni mozdulatában.
Eszter tudta, hogy akinek ilyen a pillantása, azzal úgy kell elbánni, mint a kígyóval. Mélyen ülő szemei a legsötétebb belső éjszakát tükrözték. E röpke pillanatban Ahasvérus várakozva tekintett Eszterre, nem is sejtve, hogy hamarosan villámcsapásként rázza meg a termet valami. Eszterre nézve csak kedvességet látott. Ha pillantása az asztalra tévedt, meg kellett állapítani, hogy ehhez fogható jó ízléssel és előkelőséggel ritkán találkozott. Töprengett az egész ügy különös alakulásán, nem is gyanítva, hogy mire készül a királynő. Ütött az óra! Ki kell teríteni a kártyákat!
"Ha kegyet találtam szemeid előtt, ó király! És ha a királynak tetszik" - kezdte - "add meg nékem életemet kívánságomra és nemzetségemet kérésemre." A királynak a szava is elakadt meglepetésében. Eszter életét?! Tízezer ember élete nem számít neki, de Eszterért fél országát odaadná. Hámán kezdhette kiolvasni Eszter szikrázó szeméből a veszedelem nyugtalanító előfutárát. "Eladattunk" - kiáltotta Eszter - "én és az én nemzetségem, hogy kipusztítsanak, megöljenek és megsemmisítsenek minket."
A király döbbenete egyre nagyobb lett. Hámán megvonaglott székében. Rádöbbent, hogy saját csapdájába esett bele. "Ha csak szolgákul, vagy szolgálókul adattunk volna el" - folytatta Eszter - "akkor hallgatnék, jóllehet az ellenség nem adna kárpótlást a király veszteségéért." A király, tudva, hogy Eszter elpusztítására ő semmiféle törvényt nem adott ki, felháborodva csattant fel: "Ki az és hol van az, akit az ő szíve erre vitt, hogy azt cselekedné?" A pillanatnyi csendben Hámán szinte holtra vált a rémülettől, teljesen összezavarodott. Eszter szemét Hámánra szegezve határozottan, kimérten beszélt:
"Az ellenség és gyűlölő, ez a gonosz Hámán!"
Hámán megrettent a nyílt leleplezéstől, ami villámcsapásként érte. Nem gőgös, nem büszke többé. Siralmasan remegve kuporodott össze. Üldözőből üldözötté lett. Porba sújtotta a hajlíthatatlan királynő. A gyűlölet kényuralma most ítélőszék elé került. Sarokba szorították a vérszomjas farkast, aki aljas indulatai ösztönzésére az embereket felfalni, javaikat pedig kiforgatni készült. Hámán tudta: a játéknak vége.
Ő fog beleesni a gödörbe, amit saját maga, de másnak ásott. Sok-sok évszázaddal később Hitler is megkísérelte kiirtani a zsidókat, ám Hámánhoz hasonlóan ő is a bosszúálló végzet hatalmába került. Ahasvérus tombolva kel fel. Haragvó tekintete villámokat szór. Rászedte Hámán, aki a saját szekerét tolta, ezért vette rá a halálos ítélet aláírására! Most ismerte csak meg Hámánt igazán!
George T. Dickinson: Eszter Királyné c. könyve |
 A fordulat 2/2. |
 Isten közbelép 2/2.
|
