| MISSZIÓ MEGGYŐZŐDÉSSEL |
A korai keresztények hatásosan tudtak munkálkodni másokért, mert mélyen meg voltak győződve üzenetük megbízhatóságáról és időszerűségéről.
Miért tudták a korai keresztények ilyen hatásos módon elérni az embereket? Tanulhatunk tőlük? Az egyik kulcs az, hogy mélyen meg voltak győződve üzenetük hitelességéről és fontosságáról. Miért? Mert a saját életük is gyökerestől megváltozott! Senki sem mutatja be jobban ezt, mint Pál apostol, akinek csodálatos megtérési tapasztalata és későbbi szolgálata Krisztus átalakító hatalmáról tesz bizonyságot.
Ami Pál megtérésének történetéből kiemelkedik az az, hogy a damaszkuszi úton szerzett tapasztalata meggyőzte őt arról, hogy KrisztusIsten Fia, a megígért Messiás. Ez volt az, ami megformálta új keresztény identitását és segítette misszionáriusi munkájában.
Pál tapasztalata arra tanít minket, hogy valódi hitet és bizonyosságot csak akkor találhatunk, amikor a feltámadt Krisztussal szemtől szemben találkozunk. Ezért szükségünk van arra, hogy mindannyian átéljük a damaszkuszi út élményét. Talán nem mindenkinek lesz olyan drámai, mint Pálé, de egy megmentő találkozás Krisztussal, a legszükségesebb kellék és a legfontosabb "kiképzés" arra, hogy megosszuk az üzenetet másokkal. Nem mondhatunk olyat, amit mi sem éltünk át.
Csakis arról tehetünk bizonyságot, amit személyesen is megtapasztaltunk.
Az efféle tapasztalat nélkül, keresztény hitünkből hiányozni fog az erő, és bizonyságtételünknek csekély hatása lesz. Nem arra hívattunk el, hogy a tantételeket olyanokkal osszunk meg, akik még nem tapasztalták meg hitünket, hanem arra vagyunk, hogy Krisztusról beszéljünk.
1. Pál minden egyes lehetőséget megragadott arra, hogy Krisztusról beszéljen.
Pál számára az Ige hirdetése nem egy alkalmi gyülekezeti program volt; szenvedélye volt a misszió! Mindig kereste a megfelelő alkalmat, hogy hitét megossza másokkal. Sok-sok módja van annak, hogy bemutassuk Krisztust. Miért ne válasszuk azt, amire a leginkább rátermettnek érezzük magunkat?!
2. Miután Pál megtalálta hallgatóságát, aszerint beszélt hozzájuk.
Akár fanatikus zsidókkal volt a zsinagógában, akár járókelőkkel a piacon, akár pogány filozófusokkal az Areopáguszon, Pál mindenkit elért a saját területén. Mit jelent ez számunkra? Nem nyerhetjük meg a világot Krisztusnak, ha nem vagyunk szerves részei közösségünknek. Ez azt jelenti, hogy szabadon vegyüljünk az emberek közé, találkozzunk velük ott, ahol ők vannak, és tegyük meg a tőlünk telhető legtöbbet, hogy megértsük őket, és sikeresen el tudjuk érni őket.
Ellen White így fogalmazott: "Eredményességünk nem annyira tudásunktól vagy végzettségünktől függ, sokkal inkább attól, meg tudjuk-e találni az emberek szívéhez vezető utat."
Ez volt Pál stratégiája. Bárhova ment, mindent megtett annak érdekében, hogy megértse az embereket, vallásukat és kultúrájukat, mindezt olyan szinten, hogy még a saját költőiket is idézte. (Apostolok Cselekedetei 17:28)
3. Pál vitába szállt másokkal, próbálta nekik bebizonyítani
az Ige hitelességét és fontosságát.
Van egy különleges vonzata ennek a mai ember számára. Először is, nem kell feladni gondolkodásmódunkat, amikor megosztjuk hitünket. Éppen ellenkezőleg! A keresztény hit szilárd alapokon áll. Még a legnagyobb kérdésektől sem zárkózik el. Másodszor pedig életbevágóan fontos, hogy értsük azt, amiben hiszünk, annak érdekében, hogy hatékonyan tudjunk beszélni róla másoknak. Hogy ne kavarodjunk bele, szükséges végiggondolnunk azokat a dolgokat, amikben hiszünk.
Ismernünk kell hitünk tanait, mielőtt kifejtjük és megvédjük azokat. Mégsem állhat missziónk csupán szellemi tevékenységekből. Bizonyságtevésünk nem szűkíthető le viták megnyerésére. A végső célunk az legyen, hogy megnyerjük az embereket Krisztusnak. Ezért figyelmeztet a Biblia minket: Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel." (Péter első levele 3:15)
Krisztusban való megingathatatlan hite miatt Pál hajlandó volt elviselni a gúnyolódást, verést, bebörtönzést, hajótörést és végül a mártírhalált. Ötszáz évvel később Luther Márton, a német reformátor, ugyanazzal a Krisztussal találkozott. Annyira meg volt győződve Krisztus istenségében, hogy amikor üldözőivel állt szemben a wormsi birodalmi gyűlésen, ezt mondta nekik:
"Itt állok. Másként nem tehetek. Isten engem úgy segéljen!"
Pálhoz hasonlóan, Luther sem csak hittel élni volt hajlandó. Meghalni is kész lett volna érte, ha kell. A meggyőződésből végzett misszió ilyen szintű elkötelezett meggyőződést jelent!
A Hetednapi adventista egyház 2016. őszi imaheti anyagából |
 Szeretettel missziózni |
 Átformáló küldetés |
Ezeket is ajánljuk
